A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
A zene nyelvén ünnepelték a kettős születésnapot
Zirc Városi
Önkormányzat és a Zirci Városi Vegyeskórus közösen köszöntötte 90.
születésnapja alkalmából Bozzay Józsefné
nyugalmazott pedagógust. A kórus fennállásának 45 éves évfordulóját is
megünnepelték. Az eseményre meghívták a Zircen vendégeskedő pohlheimi
delegációt. Nem hiába: a német testvérvárosi kapcsolat a kórustalálkozókból
nőtte ki magát.
A jeles évfordulók alkalmából Ottó Péter polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, a kettős
születésnap kapcsán egy kis számmisztikával állva elő. – Ha a 90-et osztjuk
kettővel, az éppen megegyezik a kórus életkorával, és ha ezt a számot
továbbosztjuk kettővel, akkor kapunk 22 és fél évet, ami nem tűnik kereknek, de
megegyezik azzal az időtartammal, ameddig az alapító, néhai Bozzay József
karnagy irányította a csapatot, illetve amióta a jelenlegi karnagy, Géring Klára vezeti az énekkart.
A városvezető elmondta, hogy
a Bozzay-házaspár mindkét tagja tanította őt, így jól ismeri őket, mégis rendhagyónak bizonyult a szépkorú köszöntés, hiszen az ünnepelt lányát, Bozzay Blankát, az Állami Operaház művészét kérte fel arra, hogy tolmácsolja édesanyja példás életútját a jelenlévők felé.

Bozzay Blanka, Bozzay Józsefné lánya (az előtérben, jobbról) és a zirci kórustagok
Bozzay Józsefné Kőhalmi Blanka néven látta meg a napvilágot 1932. október 24-én, Ajkán. Édesanyja a kor szokása szerint a háztartást vezette, míg édesapja fizikai munkás volt először a Kőszénbányánál, majd az időközben elkészült ajkai erőműnél turbinagépészként dolgozott. Az ünnepelt egész életében központi helyet foglalt el a zene, ezen belül a hegedű iránti vonzalom, valamint a kutyák szeretete. Hat éves korában kezdett hegedülni tanulni egy morva-szász származású bácsinál. Tanítónő szeretett volna lenni, ezért az elemi, majd magánúton végzett tanulmányokat követően a pápai református középiskolába iratkozott be, ahol folytathatta a hegedűtanulást is.
Az érettségit követően Budapestre, az akkoriban nyíló Pedagógiai Főiskolára nyert felvételt történelem-ének szakra. A harmadik év gyakorlóév volt, ekkor Hédervárra került, s két évig tanított itt, majd ugyanennyi ideig dolgozott Ajka-Csingervölgyben. Ez követően kötött házasságot Bozzay Józseffel.
Férjével 1959 szeptemberétől Zircen kezdték meg a közös munkát és az életet. A Békefi Antal által szervezett szerteágazó zenei életet nagy lelkesedéssel folytatták. A zenei oktatást a Zirc környéki településekre is kiterjesztették zeneoktatói munkaközösségi keretbe szervezve, bevonva a munkába a valamilyen hangszeren játszani tudó tanárkollégákat is. A munkaközösségből idővel Állami Zeneiskola lett Bozzay József igazgatásával, akit a felesége mindvégig tevékenyen segített ebben a munkában.
Évekig együtt jártak a veszprémi Liszt Ferenc vegyeskarba is, akikkel számos európai nemzetközi versenyen vettek részt. Az itt szerzett tapasztalataikat az 1977-ben megalakult Zirci Szövetkezeti Munkáskórusban hasznosították. Számos alkalommal vettek részt sikeresen országos szövetkezeti dalostalálkozókon, hoztak el díjakat országos kórusversenyekről. Zeneszerzők írtak direkt a kórus számára műveket, énekeltek a rádióban, múzeumi kórusközvetítéseken, az állandó gyakorlás, próbák, készülődés, a szervezéssel járó folyamatos és áldozatot követelő munka igencsak kitöltötte Blanka néni napjait is. Jártak több ízben a zirci ÁFÉSZ finanszírozásával Németországban (az akkori NSZK-ban), valamint Ausztriában, az akkori Csehszlovákiában és Erdélyben is.

Nagy szeretettel fogadták az ünnepeltet Zircen, Budapestről érkezett a lányával
Bozzay Józsefné 1986-ban vonult nyugdíjba, de továbbra is dolgozott az általános iskolában és az abban az évben önállósított zeneiskolában is. Lányuk, Bozzay Blanka hegedűtanári oklevelet szerzett Budapesten s a MÁV Szimfonikus Zenekarban eltöltött két gyakorlóév után az Állami Operaházba került, ahol immár harminchét éve dolgozik.
Édesanyja, a szépkorba lépő Blanka néni reméli,
volt haszna a Zircen töltött hatvan dolgos évnek, és a mai napig sokat gondolkodik azon, mit hogyan lehetne másként vagy hatékonyabban tanítani mind a zene, mind a történelem terén.
Ezt követően Ottó Péter polgármester a pohlheimi delegáció jelenlétére való tekintettel részleteket olvasott fel abból a memoárból, amelyet Bozzay József és Bozzay Józsefné vetett papírra 2010-ben az akkor harminc éves Pohlheim-Grüningen-i kórusbarátság és a húsz éves német testvérvárosi kapcsolat kialakulása alkalmából, visszaemlékezve az első találkozásokra, 1980 nyarára. Volt olyan a most színpadra lépő zirci kórustagok közül, aki bólogatott a több mint negyven évvel ezelőtti történeteket hallgatván, személyesen élhette át mindezt, és testvérvárosunk küldöttségének is volt olyan tagja, aki részt vett az első zirci látogatáson, 1980. július 12. és 18. között.
„Musik kennt keine Grenzen!” – hirdették az üdvözlő feliratok: „A zene nem ismer határokat!”.

Meglepetés volt a Bozzay-házaspár memoárja, amellyel Ottó Péter polgármester készült a születésnapra
A fogadó település kórusa nem sokkal később, ugyanezen év augusztus 21-én indult vendégszereplésre az akkor NSZK-beli Pohlheim város Grüningen nevű városrészébe, amit a házaspár tizenkét évvel ezelőtt felidézett emlékei szerint az indulás pillanatáig el sem mertek hinni. Soha nem felejtik az élményeket és azt a vendégszeretetet, amiben részük volt, mintegy ezerfős közönség előtt adtak koncertet. „A színpad előtt Balaton, élő halakkal, balról gémeskút, puszta, jobbról erdő, Bakony!” – élt emlékképeikben a díszlet.
Az évek során olyan emberi kapcsolatok alakultak ki, amelyek aztán 1990-ben elvezettek a testvérvárosi szerződés aláírásához.
Az est egyik fénypontjaként városunk vezetője tolmácsolta Magyarország Miniszterelnökének jókívánságát az ünnepelt irányába és átnyújtotta az emléklapot a virággal együtt a 90. életévét betöltő Bozzay Józsefné részére.

Bozzay Józsefné Blanka néni kezében az emléklap és a kórus ajándéka – Ottó Péter polgármester köszönti az ünnepeltet 90. születésnapja alkalmából
A Zirci Városi Vegyeskórus is ajándékkal lepte meg a szépkorba lépő pedagógust, majd az egész közönséget megajándékozták a műsorukkal, a zene nyelvén büszkén hirdetve, hogy negyvenöt évesek lettek idén.
A dalcsokrot Baloghné Bittmann Beáta által előadott vers vezette fel. Géring Klára karnagy ezúttal is sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot: hol vezényelt, hol zongorán kísért, a dalok között pedig a kórussal kapcsolatos emlékeket idézett fel, mintegy felvezetve a színpadi műveket.

Az idén 45 éves Zirci Városi Vegyeskórus ünnepi műsora a városi könyvtár közművelődési termében
Az eseményre meghívták a ’77-es alapítókat, a korábbi kórustagokat és megemlékeztek azokról, akik egykor szintén csodás énekhangjukkal örvendeztették meg a közönséget, de már nem lehetnek közöttünk.
A kórus hétköznapjaiból a tréfa sem hiányozhatott: „A
rengeteg beszélgetés a próbák után, amikor végül finoman figyelmeztetni kellett
a társaságot, hogy már este kilenc óra van. Vagy a kedves szülinapi, névnapi
köszöntések, a finomságok, dalok. A meglepetés-felkérések, valamint az utolsó
pillanatok a nagy beugrás előtt”.

Az alapító kórustagok is köszöntötték Blanka nénit
Az utolsó számnál az énekes-csoport közös éneklésre invitálta a közönséget. A Csárdáskirálynő örökéletű számaiból adtak elő egyet, amelyben benne volt minden, amit a kóruséneklésről, énekkari munkáról gondolnak, éreznek a kórustagok. Persze ezzel még nem volt vége, hosszan tartó vastaps jelezte, hogy a ráadásszámokból is fel kell vonultatni legalább egyet a különleges alkalomból…
Az ünnepi műsort követően állófogadásra került sor, és előkerült egy torta is, amely azon kivételes cukrászipari alkotások közé tartozott, melyre egyszerre két számjegy is felkerült.
Kelemen Gábor