Vissza kell térnünk az Isten által kijelölt útra


– Száz esztendő telt el, és ez egyre inkább arra kell ösztökéljen bennünket, hogy visszatérjünk az Isten által kijelölt útra. Vissza kell térnünk az isteni alapokhoz, amely eddig megadta az európai népeknek is azt a kiváltságot, hogy demokráciában élhetnek.


Kovács Attila nyugalmazott református lelkész mondta ezeket a gondolatokat a nemzeti összetartozás napján, a trianoni diktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából tartott zirci megemlékezésen, a Rákóczi téri Országzászló Emlékműnél. A történelem ismételte önmagát: Csaba Lilla műsorvezető felvezetőjében elhangzott, hogy a mostani jubileumi ünnepség szónoka volt az, aki a városunkban tartott első trianoni megemlékezésen is beszédet mondott.


– Hová lett már az a fajta demokrácia? – folytatta gondolatait a szónok, majd hozzáfűzte: függetlenül attól, hogy egy nemzet milyen államformában él, van egy nagyon fontos dolog, amiről nem szabad megfeledkezni: ha hiányzik a teokratikus háttér, akkor ott baj van, márpedig úgy látja, az Európai Unióból ez hiányzik, és azok az országok, amelyek korábban ezzel a teokratikus háttérrel boldogultak, ma káoszban, összeomlásban vannak.


Mint mondta, a nagyhatalmak mindig a saját érdekeiket tartották szem előtt, és ha hozzájuk társult egy gyengébb ország, az csak a vazallus szerepét tölthette be. – Mi az elmúlt száz esztendőben is a vazallus szerepét tölthettük be sok esetben, de most talán kezdünk kigyógyulni ebből.

"Hát gyógyuljunk ki belőle!"

– szólított fel, majd sorolta, hogy ehhez milyen feladatokat kell elvégeznünk. Bibliát tartva a kezében hangsúlyozta, hogy vissza kell térnünk az isteni alapokhoz, nem szabad engedni a megfélemlítésnek. Imádkoznunk kell azokért, akik az ország vezetése szempontjából számítanak, akik a magyar nemzet érdekeit tekintik szem előtt valónak, akiknek a szívében-lelkében bátorság van a jövőre nézve, szembeszegülnek akár a nagyhatalmi szándékkal is, „mert Isten mindig a kevesek által szerzett szabadulást”.


Az elmúlt száz esztendő igazán megérlelte úgy az eseményeket és a történelmi tanulságokat, hogy azt mondjuk: azok az államok, amelyek ebbe a helyzetbe sodortak bennünket, soha nem tartották be a rájuk eső részt. „Egyáltalán hol van azoknak az államoknak egy része, amelyek ezt megtették velünk? Nincs már Csehszlovákia, nincs már Szovjetunió, nincs már Jugoszlávia. Van egyfajta Románia, ahol az erdélyi testvéreink gyarmati sorban vannak, gyarmattá tették Erdélyt, amely önmagában is nagyobb, mint a maradék Magyarország.”


A tanulságokat összegezve végül arra hívta fel a figyelmet, hogy addig nem szabad szövetségre lépni senkivel, amíg belsőleg meg nem erősödtünk. Ha majd nem a félelmek és megfelelési kényszerek hajtanak bennünket, csak akkor szabad olyan szövetségeseket keresnünk, akikkel egyenrangú félként tárgyalhatunk. Kovács Attila nyugalmazott református lelkész a Magyar Hiszekegy első versszakával zárta beszédét Trianon után száz évvel.

Rendíthetetlen hittel kiáltotta a világ felé a tomboló szélben: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.”


Percre pontosan száz esztendővel azután, hogy a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban aláírták a nemzetünk sorsát meghatározó diktátumot, városuk főterén is megkondultak a harangok. A Zirci Országzászló Alapítvány által szervezett jubileumi megemlékezés az elcsatolt magyar városok neveinek felsorolásával vette kezdetét dr. Kőváry György és dr. Kőváry Györgyné közreműködésével, majd Wittmann György szavalatát hallhattuk.

Ezt követően az emlékező szervezetek elhelyezték koszorúikat az Országzászló Emlékműnél.

A városvezetés és térségünk országgyűlési képviselőjének közös főhajtása a koszorú elhelyezését követően. Balról jobbra: Hellebrandt Ferenc alpolgármester, dr. Kovács Zoltán képviselő, Ottó Péter polgármester

A koszorúzók csoportképe a trianoni diktátum aláírásának 100. évfordulójára rendezett megemlékezésen

Az emlékező ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást mondtak a nemzetre.

Balról jobbra: Kovács Attila nyugalmazott református lelkész, az ünnepség szónoka, Imrefi Mór plébános, Vecsey Katalin református lelkész és Szakos Csaba evangélikus lelkész


Kelemen Gábor