„Vigyázzatok a Szövetkezetre!”

A közelmúltban elhunyt Pell Rudolfra, Zirc Város Díszpolgárára emlékezünk

2020. március 27-én, életének 92. évében, türelemmel viselt, hosszú betegsége után elhunyt Pell Rudolf, Zirc Város Díszpolgára, a Zirci ÁFÉSZ korábbi elnöke, városunk és a térség köztiszteletben álló polgára. Fotókkal, visszaemlékezésekkel tisztelgünk az emléke előtt.

Pell Rudolf 1928. december 12-én született Budapesten. Kereskedő, kereskedelmi üzemgazdász volt. 1953-ban kötött házasságot Odri Júlia postafőellenőrrel. Tanulmányai során 1964-ben elvégezte a veszprémi Közgazdasági Technikumot, majd 1976-ban a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1949–1950-ben a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat tisztviselője, 1951-től 1954-ig a veszprémi Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat (MESZÖV) előadó-ellenőre, 1954 és 1989 között a Zirci Földművesszövetkezet és jogutódja, az ÁFÉSZ elnöke volt. 1990-ben vonult nyugdíjba.

Országos tanácstagja és elnökségi tagja volt a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének, társadalmi elnöke, elnökségi tagja a Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalatnak. Több kitüntetéssel is elismerték a munkásságát, 1970-ben „SZÖVOSZ kiváló dolgozó”, 1972-ben a „Belkereskedelem kiváló dolgozója”, 1997-ben „SZÖVOSZ Életút” elnevezésű díjat kapott. 1989-ben az elsők között tüntették ki a „Zirc Város Díszpolgára” címmel.

Pell Rudolf 35 évig volt a Zirci ÁFÉSZ, korábbi Földművesszövetkezet elnöke

(Fotó: családi album, forrás: Répás József)

Korábbi munkatársai közül többen is megemlékeztek Pell Rudolfról. Elsőként Taferner Józsefné, az ÁFÉSZ-jogutód Zirc-Coop Zrt. elnök-igazgatójának gondolatait közöljük.

– 1984. augusztus 24-én kerültem a Zirc és Vidéke ÁFÉSZ-hez, anyagkönyvelőként.

Közvetlen főnököm ekkor dr. Katona Péterné, a főkönyvelő Somogyi József volt.

Rudi bácsival közvetlen munkakapcsolatban nem álltam, azonban annak nagy szerepe volt, hogy Rudi bácsi ismerte a nővéremet (ő már akkor itt dolgozott), nagybátyámat (helyi intéző bizottsági tag).

Rudi bácsi mindig azt mondta, hogy a szövetkezet egy nagy család, elsősorban olyan embereket alkalmazott, akiknek ismerte a családtagjait vagy valamilyen kötödése volt a szövetkezethez.

Keménykezű vezető volt, emellett végtelen jószívű EMBER.

Híres volt a gyerekszeretetéről.

A munkát mindig megkövetelte, ha adódott ebből kifolyólag közte és a munkatársai közt valamilyen konfliktus, azzal kapcsolatban akkor, és ott, elmondta a véleményét, azonban a következő nap már ment minden a régi mederben. Mindenkinek adott még egy esélyt. Az embereket egyformán kezelte, mindig a munkája alapján ítélte meg.

Nevéhez fűződik Zircen, valamint a környező falvakban megépített – abban az időben modernnek számító – boltok, italboltok kiépítése. Az elmúlt évtizedek alatt az italboltoktól meg kellett válnunk, azonban a környező falvakban még azokat a boltokat üzemeltetjük, melyben az ő keze és munkatársai kezének a nyoma van. Sokat dolgoztak fizikailag is a boltok építésénél Rudi bácsival.

Rudi bácsi mindig nyitott volt az újdonságokra, elsőként próbálta ki a technikai újdonságokat is. A Zirc és Vidéke ÁFÉSZ működését mindig jó példaként emlegették országosan.

1989-ben nemcsak ő, hanem meghatározó vezető pozíciókból is nyugdíjba vonultak (főkönyvelő, pénzügyi osztályvezető). Visszatekintve arra az időre, úgy gondolom, hogy a vezetőváltás az ő vezényletével gördülékeny volt. Szakítva a tradíciókkal – „ő következik” –, bizonyos pozíciókba fiatalokat engedett.

Szerencsére úgy alakult személyes kapcsolatunk, hogy nyugdíjazása után is hol az irodában, hol az otthonában átbeszéltük a szövetkezeti dolgokat. Miután ágyhoz kötött beteg lett, látogatásaim során is a napi ügyekről érdeklődött. Úgy hívott, hogy „Leány”! Ezt megtiszteltetésnek vettem, hiszen éreztem a bizalmát. Szívén viselte az utolsó pillanatig „szövetkeetünk” (így mondta) sorsát. „Vigyázzatok a Szövetkezetre”! – minden látogatásom végén ez volt a búcsúszava.

Mindig nagyra tartottam az emberségét, becsültem benne, hogy méltósággal viselte ágyhoz-kötöttségét. Szellemileg frissen maradt, időskorában megtanulta kezelni a számítógépet, skypolt, internet-bankolt!

Nagy tisztelettel búcsúzunk Tőle, nyugodjon békében!

Értekezlet az olaszfalui ÁFÉSZ-bisztróban. A pult mögött, szemből Titz József, a Patkó-vendéglő akkori vezetője, mellette id. Neumann Ödön látható. Pell Rudolf beszél, vele szemben Lővitusz Károly MESZÖV-elnök, mögötte, a zászlótól balra Adlovits István, a Zirci ÁFÉSZ pénzügyi osztályvezetője (A képaláírás frissítve: 2021. március 30-án.)

Pell Rudolf kitüntetéseinek egyike

A Cipőbolt régen a Monostor Cukrászda helyén volt. A kép bal szélén Bartolák Mihály, az ÁFEOSZ (Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége) elnök-helyettese, mögötte Pell Rudolf, mellette Lővitusz Károly MESZÖV-elnök. A kép jobb szélén Ladányi József, aki akkoriban könyvesboltosként dolgozott az ÁFÉSZ-nél, háttérben Planéta János tanácselnök

Az ÁFÉSZ 15. számú üzlete, az akli-pusztai Büfé Falatozó, melynek vezetője a képen látható Tamás Istvánné Róza néni volt, mellette Lővitusz Károly MESZÖV-elnök. Érdekesség, hogy az 1947-ben alakult akli-pusztai Földművesszövetkezet az alapítója és jogelődje volt a Zirci Földművesszövetkezetnek, amelynek pedig az ÁFÉSZ volt a jogutódja – 1954-től vezette a szövetkezetet Pell Rudolf

Szemmelveisz Ferenc az ÁFÉSZ házilagos építőbrigádjának a vezetője volt 1979-től. – Az első emlékem Rudi bácsiról, amikor a ’70-es évek közepén megkereste a Vegyesipari Szövetkezetet (akkor ott dolgoztam) megrendelési szándékkal, hogy az ÁFÉSZ részére építsünk fel a volt tűzoltószertár helyén egy kétszintes áruházat. Az építkezési tervekkel kapcsolatos megbeszélésen találkoztam vele először, mintegy határozott, céltudatos emberrel.

A későbbiekben a dolgok úgy alakultak, hogy az ÁFÉSZ meghirdetett a házilagos építő brigád vezetésére egy állást, amelyre jelentkeztem.

Itt ismertem meg jobban a személyét. Idő kellett hozzá, hogy elfogadjon, nagyok voltak az elvárásai, mind emberi, mind a munka területén. Amikor meggyőződött arról, hogy tudok teljesíteni, elfogadott. Egyre többet bízott rám és hagyott önállóan dolgozni. Nagyon jó vezető volt.

Nem véletlen, hogy a zirci ÁFÉSZ az ország szövetkezetei között minden évben az első öt között szerepelt. Őt bízták meg az ÁFÉSZ-egyesülések vezetésével, amikor a zirci ÁFÉSZ-hez csatlakozott a bakonybéli, csetényi, bakonyszentlászlói ÁFÉSZ. Nagy gondot fordított az üzletek korszerűsítésére, esztétikai állapotára, az állandó tisztaság fenntartására. Gyakran ellenőrzött személyesen, bevezette a tavaszi és az őszi nagytakarítást is. Ellenőrzés után jutalmazott, dicsért.

A ’60-as évek végén a boltok korszerűsítése és az újak építéséhez szükséges pénz fedezetére bevezette a tagi kölcsön intézményét, ez, mint az országos elnökség tagjának, nagy küzdelmébe került, hogy az általa kitalált új formát engedélyezzék. Mivel a befogadott ÁFÉSZ-ek üzletfejlettségi szintje nem érte el a zirciét, így nagyon sok építési feladat adódott. Éves szinten 1-2 új építése és 3-4 régi bolt felújítása történt meg a napi karbantartások végzése mellett, amiket ő rendszeresen ellenőrzött. Az építőbrigádok mellé a központi irodából rendszeresen kellettek férfi dolgozók a segédmunka végzésére. Azt elvárta, hogy ő is beosztásra kerüljön.

Személyzeti politikájában hűen követte azt az elméletét, hogy családok dolgozzanak az ÁFÉSZ-nál. Sok esetben a gyerekek vették át a boltokat a szülőktől.

Nagyon szerette a kisgyerekeket, az idősekre külön gondot fordított, családias légkört épített ki.

A szövetkezet irányításában szerette a belső dolgozók kiemelését, ha nem volt erre lehetősége, csak akkor választott külső személyt.

Nagyon sokat segített a zirci tanácsnak a fejlesztések finanszírozásában, így például a Patkó előtti parkoló építésében, a negyvenlakásos beruházásokhoz történő hozzájárulásban.

Hosszú ideig meghatározó mecénása volt a szövetkezeti munkáskórusnak, az ő kapcsolatai révén épült ki a pohlheimi kóruson keresztül a várossal való kapcsolat.

Az ÁFÉSZ Brigádélet Eseménynaplójában találhatunk egy újságcikket az áruház építéséről, 1974 januárjából.

Jobbról a felépült kétszintes áruház

Adlovitsné Holdinger Teréz 1968-tól volt a Zirci ÁFÉSZ alkalmazottja, 1975-ben került az áruházhoz, ahol különböző beosztásokban dolgozott, hosszú éveken át az áruház vezetőjeként. – Korrekt vezető volt, aki szemtől szembe számon kérte a munkát, ugyanakkor el is ismerte azt. Előremutató volt Pell Rudolf gondolkodása, elnöksége alatt több példaértékű fejlesztés is megvalósult, nem véletlen, hogy országos elismertségre is szert tett. Fejlődött a vendéglátás, kiépült a bolthálózat, háromszintes áruház működött Zircen, mintegy 40-50 dolgozóval. Jó kapcsolatokat ápolt, és nagy hangsúlyt fektetett a tanulók szakképzésére is. Több olyan családról van tudomásom, akiknél generációról generációra öröklődött a kereskedői szakma, egy-egy üzletnek a vezetése. Kevés ilyen ÁFÉSZ volt, amelyet ennyire a szívén viselt valaki – összegzi a gondolatait.

Pell Rudolfnak a városi kórus megalapításában és támogatásában is elévülhetetlen érdemei vannak. Péczi Katalin, a Zirci Városi Vegyeskórus oszlopos tagja saját tapasztalatai és a régi kórustagoktól hallottak alapján emlékezett meg az egyik legfőbb mecénásukról.

– Amikor a kórus 1977-ben megalakult, azért lett Szövetkezeti Munkáskórus a neve, mert a helyi szövetkezetek, elsődlegesen a zirci ÁFÉSZ – aminek akkor Pell Rudolf volt a vezetője – támogatta. Sok-sok hazai fesztivál volt, ahová a kórus az ÁFÉSZ jóvoltából jutott el. Amikor 1980-ban a grüningeni (Pohlheim) kórus magyar kapcsolatot keresett, a MESZÖV megyei központja a zirci kórust találta erre megfelelőnek, mert sikeresen szerepelt a hazai találkozókon. Persze a minőségi szakmai munka nem lett volna elegendő a külföldre történő utazáshoz, így a kóruskapcsolatból sem lett volna semmi, ha Pell Rudolf az ÁFÉSZ vezetőjeként nem vállalja fel ezeknek az utaknak a maximális támogatását. A szövetkezet dekoratőr csapata készítette a dekorációt, ha jött a német kórus, a Patkóban volt a teljes étkeztetés, a kórustagok csak a szálláshelyet biztosították otthonaikban. A külföldi utakat teljes mértékben az ÁFÉSZ szervezte és fizette, a kórusnak annyi dolga volt, hogy ott legyen és énekeljen, persze azon a színvonalon, amit elvártak. Abban az időben a kórusruhákat is az ÁFÉSZ csináltatta. Ez egy nagyon jó együttműködés volt, és sikeres is, hiszen az első találkozó után tíz évvel, 1990-ben Pohlheim és Zirc testvérváros lett.

– Rudi bácsi nyugdíjasként is támogatta a kórust, amíg egészsége engedte, eljött a koncertekre, rendezvényekre. Sosem jött üres kézzel, ha valamire gyűjtöttünk (ruha, utazás, CD stb.) arra is mindig jó szívvel adakozott. Azt gondolom, hogy Rudi bácsi meglátta az értéket a kórusban, amiről úgy gondolta, hogy ezt érdemes támogatni, és mivel a pozíciójából adódóan lehetősége volt rá, ezt meg is tette. Később is, amikor 90 éves lett, a pénzt, amit akkor kapott, szétosztotta a Zircen működő civilszervezetek között. Rudi bácsi aktív támogatása nélkül nem lett volna a kórus, nem lett volna olyan sikeres a működés sem, és talán német testvérvárosi kapcsolat sem lett volna ilyen formában.

A Zirci Városi Vegyeskórus 2013-as pohlheimi vendégszereplése. Ezen alkalommal megörökítették azokat a plakátokat is, amelyek a grüningeni és a zirci kórus testvérségének „hőskorából” származnak. Ezekből kiderül, hogy az első közös éneklésre 1980. július 13-án került sor a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, majd augusztus 23-án a Zirci Szövetkezeti Munkáskórus első ízben lépett fel Pohlheimben (Fotók: Önkormányzati Archívum)

Illés Ferenc ny. múzeumigazgató, városunk díszpolgára is elismerően méltatta a tevékenységét.

– Pell Rudolf az ÁFÉSZ elnökeként minden napját alkotószellemben élte meg. Az 1970-es évekre Zirc és környékének kereskedelmi ellátását kisvárosi szintre emelte. Kiemelt eseménynek számított a zirci ABC Áruház megépítése. Ezt a nagy építési feladatot saját erőből kezdték el, először csak egy földszintes épületet építettek, amelyet annak átadása után már működtettek. Szenzációnak számított az önkiszolgálás bevezetése. A lakosság „szabadnak” érezte magát az Áruházban, a vásárlóközönség megkedvelte az önkiszolgáló rendszert. Amikor az ÁFÉSZ vezetősége látta, hogy az újszerűség meghonosítható, felkészültek az Áruház emeletráépítéséhez. Ezt is önerőből gondolták felépíteni. Az ÁFÉSZ Építési Csoportja volt a „motor”, akikhez a dolgozók társadalmi munkára csatlakoztak. Pell Rudolf munkásruhában ment a dolgozókkal együtt culágermunkára. Úgy épült fel az emelet, hogy közben a földszinten az élelmiszer-részleg zavartalanul működött. Vidéken is hasonló felfogásban fejlődött tovább a kereskedelem. Az ÁFÉSZ keretében termelői szakcsoportok alakultak, amelyeknek a termékeit elfogadható árfekvésben átvették és értékesítették. 1985-ben kialakította a szeszmentes Randevú Cukrászdát, ahol a Reguly Klub, később a Reguly Társaság tartotta havonta az összejöveteleit. Ő is tagja volt ennek a közösségnek. 1988-ban kezdeményeztem a Békefi Antal Bakonyi Honismereti és Művelődési Társaskör alapítását, és ennek a közösségnek is tagjai lettek a feleségével együtt, a havi összejöveteleken mindig jelen voltak.

– A Bakony turizmusában is jelentős volt Pell Rudolf szerepe. Zirc várossá nyilvánításának időszakában kapcsolatba került – turisztikai ügyben – az NSZK-ban Pohlheim város polgármesterével. Több nyugatnémet, és NDK-s csoport érkezett Zircre, az ÁFÉSZ szervezte meg számukra a zirci fizetővendég-szolgálatot. Szorgalmazta a Pohlheim várossal felveendő testvárosi kapcsolatot.

Összeállította: Kelemen Gábor