Vendégek a világban, felfedezik a szépségeit

Immár hagyományosan a Múzeumok Éjszakája program keretében került sor az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma által meghirdetett rajzpályázat díjátadójára. A beérkezett alkotásokból kiállítás is nyílt a múzeum közművelődési termében.

A pályázatot hattól tizenöt éves korig írta ki a múzeum „Sosem felejtem el!” címmel, a gyerekek legérdekesebb természet közeli élményüket mesélhették el vizuálisan. A díjátadón dr. Kutasi Csaba, a pályázatot meghirdető MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója köszöntötte a vendégeket, megköszönte a zsűri és kollégái munkáját, valamint a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Körének az anyagi támogatását.

Az alkotásokat Kasper Ágota ny. múzeumigazgató, a szakmai zsűri egyik tagja értékelte, aki nagy gondolkodók szavait állította a gyermekek által felfedezett és megalkotott természeti képek elé. Először is Wass Albertet idézte: „Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is." Hozzátette,

mindenhol ott van a szépség, és nem a szépségen múlik, hogy észreveszik-e, vagy sem. Ezeknek a gyerekeknek megadatott az a tehetség, az a lélek, hogy észrevegyék a szépségeket.

A rajzpályázat díjátadóján, balról: Ujvári Judit, Kasper Ágota, dr. Kutasi Csaba

Kasper Ágota beszélt arról is, hogy minden tisztelet megilleti a Bakonyi Természettudományi Múzeum mindenkori munkatársait, akik próbálják megismertetni az „apró néppel”, hogy az élőlények a világunk részei, ide tartoznak, szeretnünk és tisztelnünk kell őket. „Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok” – a Mary Poppins-ből kölcsönzött idézetet is találónak gondolta a képekre, majd Kodály Zoltán gondolataira hívta fel a figyelmet: „Vegyük komolyan a gyerekeket, minden egyéb ebből következik”. Végül Liska Szilveszter volt zirci plébánost idézte, akinek gondolatai a bazilikában is olvashatók: „Ha hiszel, imádkozz. Ha nem hiszel, csodálkozz. Ha művelt vagy, viselkedj tisztelettel.” Hozzáfűzte,

a gyerekek megfelelnek eme feltételeknek, és a mi feladatunk, hogy ez így is maradjon. A látogatóknak azt kívánta, hogy gyönyörködjenek a képekben, a felkészítőkkel kapcsolatban pedig megjegyezte: jó munkát végeztek.

Ujvári Judit múzeumi munkatárs a pályázattal kapcsolatban elmondta: 119 rajz érkezett, a korosztályi összetételt tekintve a 8-10 évesek tábora volt a legnagyobb, de egyre több óvodás alkotásának is örülhettek.

Újabb városokat és kisebb településeket sikerült elérniük a pályázati felhívással, és többen a májusi Zirc környéki osztálykirándulás vagy a kiállításuk megtekintése és a tárlatvezetés élménye után ragadtak ceruzát, ecsetet.

Idén is sok különleges alkotást kaptak a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolából és több veszprémi általános iskolából. Kiemelte azt is, hogy számos oktatási intézményt és jó néhány pályázó fiatalt régi ismerősként üdvözölhettek a magukat idén megmérettetők között.

Dr. Kutasi Csaba múzeumigazgató gratulál az egyik díjazott gyermeknek

A múzeum várta a gyerekektől azt is, hogy a benyújtott alkotás mellett írják le kirándulási élményüket, amely megihlette őket a rajzolásra. Kasper Ágota is több élménybeszámolót olvasott fel az értékelés, illetve a kiállítás megnyitása során, mi most kettőt választottunk a múzeum által rendelkezésünkre bocsátott anyagból.

„A kép akkor készült, amikor egy erdei kiránduláson voltunk a családommal. Lepihentünk és megettük a kifli szendvicsünket. Közben láttunk bogarakat, lepkéket, madarakat és elképzeltük, még milyen állatokat láthatnánk, ha sokáig csendben ülnénk itt”

– mesélte el Bittmann Lilien zirci óvodás. A Győr-Moson-Sopron megyei Öttevény községben élő második osztályos Pokornyi Tamás egy bakonyi kiránduláson látta meg alkotásának hősét, a zöld gyíkot:

„Csendesen megkértem apukámat, hogy fényképezze le nekem, hogy amikor hazaérünk, le tudjam rajzolni. Pár nap múlva szólt a tanító néni erről a pályázatról, így szerencsém is volt.”

Kelemen Gábor