A vendégek is megszerették a „Pacalos” kedvencét


Január 29-én volt egy éve, hogy Lakner János, akit szinte mindenki „Pacalosként” ismert, súlyos betegséget követően távozott az élők sorából. Idén töltötte volna be a hatvanadik életévét. Barátai, volt üzlettársai összefogtak, és egy alkalmi menüvel adóznak az emlékének a Hotel Szépalmában.


„Lakner Jani kedvence” – olvasható a főfogást ajánló táblácskán, amely tavaly nyáron került ki először az asztalra, és a mustáros, fokhagymás rántott sertéstarja pirított burgonyával egyhamar sok vendég kedvenc étele lett. – Az alapgondolat a Vincze Lajostól származik, illetve a testvérével, Vincze Ferivel is beszélgettünk erről. Nagyon jó barátságban vagyunk, és megfogalmazódott a gondolat, mi lenne, ha a Jani egyik kedvenc ételét elkészítenénk a tiszteletére, hiszen ő egy meghatározó személyiség volt a városban – meséli Moór Csaba, aki már huszonöt éve dolgozik Hotel Szépalmán, és azóta a konyhafőnöki feladatokat látja el.

Az alkalmi menü Hotel Szépalma éttermének asztalán (Fotó: Moór Csaba). Lakner János egy korabeli felvételen


Csaba kisgyermekkora óta ismerte Lakner Jánost, emlékszik, még náluk is vágott disznót, már akkor is felnézett rá, „Jön a Jani bácsi disznót vágni”, ami egy komoly eseménynek számított. Az idő haladtával aztán üzleti kapcsolatba kerültek, ő volt a meghatározó beszállítójuk, és talán nem is volt Zircen olyan vendéglátóegység, akit ne szolgált volna ki. Annak idején a MÜM-öt és a zirci óvodát is ő látta el alapanyaggal, ezentúl a Balaton-partot is terítette a kiváló minőségű árujával.


Minden étkezést egyfajta eseményként élt meg, meghatározó része volt ez a napjának. Sok kedvenc szerepelt az „étlapján”, amit végül az alkalmi menünek választottak, csak az egyik volt, de hogy előkelő helyen szerepelt nála, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy balatoni vendéglős is mindig ezzel várta. Amikor a mestercukrász javasolta, akkor a konyhafőnök egyből elkészítette a finomságot egy svédasztalos étkezés keretében.

– Saját magam is megdöbbentem, hogy milyen népszerű volt! Sokak kedvence lett, nemcsak a Janié – emlékszik vissza Csaba a menü debütálására. A hotel vendégei többségében természetesen nem zirciek vagy környékbeliek, ezért érdeklődtek, hogy ki is az az ember, akinek a nevét fémjelzik az ínyenc falatok, de volt, aki egy korábbi disznóvágási programról emlékezett is rá.


Lakner Jánosnak az állatok iránti érdeklődése egészen a gyermekkorára visszavezethető, nagyon sok jószágot tartottak a ház körül, és a disznóölések világába is már idejekorán belecsöppent, nem csoda, hogy a hentes szakmát választotta. Az ÁFÉSZ zirci áruházában volt tanuló, pályafutását pedig a Patkó Vendéglőben kezdte szakácsként és hentesként. Édesanyja szakácsnőként dolgozott, így János a főzés iránt is komoly vonzalmat érzett. Az egész életét végigkísérte ez a foglalkozás, „Pacalos” üzletét – mely másik kedvenc ételéből eredő becenevét kapta – 1992 elején nyitotta meg Zircen, az Alkotmány utcában. Boltjának termékskáláján a tőkehús volt a kiindulási alap – sertés- és marhahússal egyaránt foglalkozott –, ezentúl füstöltárut és szárnyasokat is értékesített. Amikor üzletét kiadta bérbe, otthon létesített egy kisebb vállalkozást, ahol elsősorban töltelék- és füstöltárut készített, és bérvágásokkal is foglalkozott.


– Nemcsak fogyasztani szerette, hanem kitűnően főzte is a pacalt, de ugyanígy a halászlevelet vagy a pörköltet is, az az „igazi magyaros vonal” nagyon a kezében volt. Virslit pedig azóta sem ettem olyat, amilyent ő készített. Nem volt abban más, csak ami kell: hús és fűszer – mondja Csaba. Aki pedig nem ismerte külső megjelenésében vagy közelebbről, annak a személyiségjegyeit is leírja:

„Egy igazi markáns, erőtől duzzadó hentesember volt, csupa szív, érző lélek, aki a barátaiért is mindent megtett, az utolsó falatját is megosztotta volna. Nagy tiszteletet tanúsított az ételek irányába, és legalább ekkora tiszteletet a vágóállatok irányába. A szakma iránti alázata szintén figyelemreméltó volt, és abszolút a profik közé tartozott.”


Korai halála megrendítette baráti körét és a vendéglátós szakmát.Tudták, hogy súlyos betegségben szenved, meg is látogatták sokszor pénzesgyőri otthonában, ahol életének utolsó éveit töltötte. „Két percre ugrottam be hozzá, de mindig másfél óra lett belőle” – idézi fel azokat a pillanatokat Csaba, amelyek a sok szép közös emlékkel együtt örökre élni fognak benne.

Ha pedig kinyithatnak majd a vendéglátósok, az alkalmi menü hamarosan újra ki fog kerülni az asztalra, és talán fentről János fog kívánni a vendégeknek jó étvágyat hozzá…


Végül néhány fotóval emlékezünk Lakner Jánosra a családi archívumból.

A „Pacalos” Húsüzlet 1993 áprilisában

Lakner János egyik termékét tartja a tenyerében a pult mögött

Bérvágás egy zirci családnál 1996. november 30-án


Lakner János a Kossuth utcai szülői házánál, 1995 augusztusában


Cikk: Kelemen Gábor