Velünk él!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékezett Zirc városa

– 1956 velünk él. Az ’56-hoz való viszonyulás mindmáig megosztja nemzetünket. Az ötvenhatot követő évtizedek mindannyiunk életét meghatározták, és most is befolyásolják – Huszár G. Lőrinc plébános atya mondta ezt az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékező városi ünnepségen.

"Ezen a gyásznapon arra emlékezünk, hogy idegen hadsereg beavatkozása vetett véget a szabadságharcnak. Ha nagyon földhözragadtan nézzük a dolgokat, ’56 csak így érhetett véget. Nagy Imre kormánya felmondta a Varsói Szerződést, kinyilvánította hazánk függetlenségét, és az ENSZ-hez fordult segítségért. Ennek következménye csak a szovjet fegyveres beavatkozás lehetett. November 4-én az egész ország területén megindult hazánk ellen a fegyveres támadás. A szovjetek tizenhat hadosztállyal, több mint 30 000 katonával és kétezer harckocsival szállták meg Magyarországot, egy héttel később pedig felszámolták az utolsó fegyveres ellenállást. Bebörtönzések, kivégzések, internálások következtek, és mintegy kétszázezer ember – főként fiatal – elhagyta az országot."

A plébános atya a történelmi tények ismertetését követően vágyakat fogalmazott meg a gyertyafényektől pislákoló őszi estében. „Ne legyen többé olyan esemény hazánk életében, amelyre később, mint gyásznapra emlékezünk!” Ne külföldi döntés határozza meg hazánk sorsát!” „Ne legyen olyan történés, amely mélyíti a magyarságon belüli megosztottságot!” „Tanulással, munkával, tisztességes helytállással tudjanak boldogulni hazánkban az emberek!” „Ne a halál, hanem az élet uralkodjék!” „Ne az elkeseredés, hanem a remény határozza meg a mindennapjainkat!”

A keresztény hit arra tanítja az embert, hogy a halálból származhat élet, a gyászra következhet öröm, a veszteség javunkra szolgálhat

– zárta gondolatait a plébános atya. Az ’56-os emlékkő mellett egy nemzeti színű zászló állt őrt. A szél olykor belekapott, és megmutatta a közepén tátongó lyukat, a szabadságharc jelképét. Az emlékezők a közös imádkozás után elhelyezték mécseseiket, melyet az apátsági udvarban gyújtottak meg. Emléksétával vitték a sok kicsi lángot az I. András térre, ahol a forradalomra emlékező virágkoszorúk már tizenkét napja várták őket.

Az ünnepséget a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB szervezte, a műsorban közreműködött Csaba Lilla.

Kelemen Gábor