Változó, de visszatérő évszakok

A szépkorúakat ünnepelte Zirc városa az Idősek Világnapjához kapcsolódóan. Az ünnepségre a PSZC Reguly Antal Szakképző Iskolája és Kollégiuma ebédlőjében került sor.

A szép számú közönséget elsőként Csaba Lilla, az ünnepséget szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa köszöntötte, tolmácsolva városunk vezetője, Ottó Péter polgármester jókívánságait az ünnepeltek felé. Beszélt arról, hogy az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idősek Világnapjává.

„Az Idősek Napja az idős emberekről, az ő tiszteletükről szól. Tiszteletük magába foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket, és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tagjai, mindannyiunknak nagy szüksége van rájuk”

– hangzott el a bevezető gondolatok közepette.

Ünnepi beszédet dr. Kovács László önkormányzati képviselő, osztályvezető-főorvos mondott. Először is örömét fejezte ki, hogy nagyon sok szépkorú állampolgár eljött az ünnepségre, vették a fáradtságot, hogy kimozduljanak otthonról, és egy közösségben töltsék el a délutánt.

Egyes statisztikákra hivatkozva elmondta, több mint hatszáz millió idős ember él a Földön, ezért társadalmi szempontból fontosnak nevezte, hogy mindenhol foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, odafigyeljenek az idős korból adódó problémákra, illetve az ezzel járó együttes feladatokra. Fontosnak tartotta továbbá azt is, hogy a szépkorúak lehetőség szerint társaságban – baráti körben, de leginkább családi körben – töltsék a „szürke hétköznapokat”, mert az idős kor minden jellegű problémáját így lehet a legjobban kezelni és orvosolni.

Mint mondta, az életet jó ideje az évhez, az évszakok múlásához hasonlítja. Kezdődik a tavasszal, a születéssel, majd a féltő-óvó neveltetéssel, felcseperedéssel, a vidámság korszakával. Aztán elérkezünk a nyárba, amikor belépünk a felnőttkorba, éljük az életünket, családot alapítunk. Majd elkövetkezik az ősz, amikor belépünk az időskorba, de még nem érezzük magunkat idősnek. Szemlélgetjük a termést, hogy milyen lett, milyen munkát végeztünk a nyáron, gyönyörködünk az utódokban, büszkélkedünk a gyermekeinkkel, majd az ősz végén az unokáinkkal. Utána pedig bekövetkezik a tél, ami az elmúlás időszaka.

„De én hiszem azt, hogy ez nem olyan elmúlás, mert, ahogy az évszakok is újból és újból ismétlik egymást – a tél után kezdődik a tavasz –, mi utánunk is folytatódik az élet, s a mi életünk is folytatódik mások életében”

– mondta dr. Kovács László, s hozzátette: hiszi és vallja, hogy ez így is van.

Végül azt kívánta az ünnepelteknek, hogy sok-sok olyan pillanat legyen az életükben, ami segít elfelejteni az időskorból adódó egészségi panaszaikat, fájdalmaikat, keserűségeiket. Köszöntőjét egy megható Márai Sándor-versidézettel zárta.

Az ünnepségen akadályoztatásuk miatti távollétükben is köszöntötték városunk legidősebb polgárait, a 97 esztendős Erhardt Győzőnét és a szintén 97 esztendős Nokta Jánost.

Szeles József, a Veszprémi Petőfi Színház művésze operettekkel és régi idők slágereivel örvendeztette meg a közönséget, akik sokszor együtt énekelték vele a jól ismert dallamokat. Ezt követően a Csemete Kórus műsora következett Géring Klára karnagy vezetésével. A délután további részében Deli Zoltán csetényi zenész felelt a jó hangulatért.

Fotók: Pucsek Kata és a szerző

Kelemen Gábor