A bakony fővárosa

Új életet teremtettek a Bakony szívébe


A farkasüvöltést a szerzetesek imája váltotta fel a 300 évvel ezelőtti Zircen


Május 2-án volt háromszáz éve, hogy aláírták azt a szerződést, amely megalapozta a török kor utáni Zirc létrejöttét, ekkor teremtettek új életet azon a helyen, ahol élünk. A jeles évfordulónak állít emléket a Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontjának Gobelin-termében nyílt kiállítás.


A kiállítás-megnyitón a vendégeket Csaba Lilla, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa köszöntötte. „1718. május 2-án Pápán írták alá azt a szerződést, amelyben a heinrichaui-zirci apát megbízottja megállapodott az itt letelepedett családokkal a további együttélés feltételeiben. Ez a dokumentum jelképezi a török kor utáni település létrejöttét, azt is mondhatjuk, hogy éppen 300 évvel ezelőtt újra megalapították Zircet az épülő ciszterci apátság szomszédságában” – tolmácsolta a közönség felé.

A jeles évforduló alkalmából Ottó Péter polgármester mondott köszöntőt. A természeti környezet változásáról, épített örökségünk jelentős fejlődéséről beszélt háromszáz év távlatában, a helyi társadalomról, mely magában hordozza az őseink által megalapozott kultúrát, tudást, művészetet, hangsúlyozva, hogy ma is élnek olyan családok Zircen, akik az első telepesek leszármazottai.


Ottó Péter polgármester köszöntője, balról Bérczi L. Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság kormányzóperjele


Történelmi visszatekintésében elmondta, 1686 jeles évszám, hiszen a török hódoltság alól Savoyai Jenő vezetésével ekkor szabadult fel Buda vára. 1699-ig tartott a törökök kiűzésének az időszaka, sok-sok pusztulást hozva magával. A felszabadult Magyarország szinte lakosok nélkül maradt, és nagy kérdés volt, hogy hogyan lehet az egyébként jó adottságokkal rendelkező országot benépesíteni. Voltak törekvések belső és külső betelepítésekre is. A külső betelepítések eredményeként Veszprém megyében 67 település született újjá, a ciszterci apátság jóvoltából hét település. Elsősorban német telepesek voltak, akik új életet hoztak a falak közé. Kultúrájuk, tudásuk, kitartásuk, munkabírásuk „kiválasztott” népcsoporttá tette őket, ugyanakkor számukra is megvolt a motiváció, ami miatt új otthont teremtettek maguknak. A hazát elhagyni nagyon komoly döntés egy ember, egy család életében, mégis sokan megtették ezt az akkori Németország területén, aminek több oka is volt, így például a jobb körülmények keresése, vagy a spanyol örökösödési háború fosztogatásai elől történő menekülés. „A motiváció megvolt mind a két fél részéről. Azok részéről is, akik betelepülni szándékoztak, és a földek, birtokok urai, gazdái részéről is, hiszen így tudtak a településekbe gazdaságilag új életet teremteni. Ennek a munkának az eredményeit most is láthatjuk a környezetünkben” – mondta a városvezető. Hozzátette, nagyon nehéz feladat volt ez, főleg az első generáció részére, hiszen abszolút zöldmezős beruházást hajtottak végre, a szónak a mai és az eredeti értelmében is.

Új otthonokat építettek fel, hogy ezzel generációról generációra megalapozzanak valamit. Hangsúlyozta, egy település akkor tudott mindig jól fejlődni, amikor együtt munkálkodott a lakosság, a mindenkori elöljáróság és a földnek a birtokosa, jelen esetben a ciszterci rend. „Az elmúlt évszázadok során ennek számtalan példáját láthattuk, és bízom benne, hogy a jövőben is lesz rá lehetőségünk”

– zárta gondolatait Ottó Péter polgármester, végül köszönetét fejezte az újjáalapításnak emléket állító kiállítás elkészítésében közreműködőknek.


Érdeklődve nézte a közönség a korabeli dokumentumokat, „visszalapoztak” az időben


A kiállítást Bérczi L. Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság kormányzóperjele nyitotta meg. Először is örömét fejezte ki, hogy a zirciekkel együtt ünnepel a Dallasi Ciszterci Apátság apátja, aki Brenner János egykori ciszterci növendék, vértanúnak a boldoggá avatására érkezett Magyarországra. A kormányzóperjel többször hivatkozott beszédében Ottó Péter polgármester gondolataira, egyetértését kifejezve azzal kapcsolatban, hogy közösen, együttműködve fejlődhet csak tovább településünk. Múlt nélkül azonban nincsen jövő, így először a távolba tekintett vissza, hivatkozva az egyik tárlóban kiállított Historia Domusra, amely elénk tárja, hogy mi fogadta itt az első szerzeteseket, akik eljöttek Heinrichauból, hogy újraalapítsák az apátságot. Egyáltalán milyen érdek fűzte ehhez őket, hiszen gazdaságilag kiemelkedő apátságuk volt Sziléziában, a mai Dél-Lengyelország területén? – tette fel a kérdést, s megválaszolásához még messzebbre ment vissza az időben. Mint mondta, nem véletlenül telepítette ide 1182-ben III. Béla a cisztercieket, hiszen a szerzetesek első feladata, hogy imádkozzanak az országért, a királyért, s kultúrát teremtsenek maguk körül. A heinrichaui szerzetesek is úgy gondolták, hogy egy ilyen pozitív kezdeményezést – még ha a török invázió el is törölte – nem szabad pusztulásban hagyni.

„Idejöttek, hogy a saját apátságuk szerzetesei közül az ottani életből, munkából párakat kiválasztva elvonjanak, és anyagi áldozatot vállaljanak, hogy itt új életet teremtsenek”

– mondta Bérczi L. Bernát atya. A történetírást idézve hozzátette, olyan helyre jöttek, ahol „a szerzetesek imája helyett csak farkasüvöltés hallatszott, összedőlt, a törökök által felgyújtott középkori monostor, romok mindenfelé”. Hangsúlyozta,

az emberi életnek is alapvető célja, hogy életet teremtsen, mert az nemcsak rólunk, hanem az utánunk jövőkről is szól.


A farkasüvöltés helyéről Dallasig jutottunk el, hiszen a magyar ciszterciek 1946-50 és ’56-ban egy teljesen más kontinensen apátságot alapítottak, amely egész Amerika-szerte híres iskolát hozott létre. „A dallasi apátság sem lenne ott, ha a heinrichauiaknak és a zirci ősöknek, az első telepeseknek nem lett volna hite, hogy együtt, összefogással életet lehet teremteni”. A tanító rend hazai iskoláira is kitért, hiszen mint elmondta, a művelésre kiadott földek bevételéből üzemeltette a zirci apátság az országban lévő öt gimnáziumát.

Az elődök, az újjáalapítók példáját elénk állítva azt kérte a kormányzóperjel, hogy tűzzük ki magunk elé közösen azokat a célokat, amelyek életet és értéket teremtenek. „Járjuk végig a kiállítást, s adjunk hálát, hogy ilyen bátor és bizalommal teljes őseink voltak!”

A farkasüvöltéstől Amerikáig – a dallasi apát nézi az 1718. évi telepítési szerződést


A kiállítást dr. Vida Beáta egyháztörténész, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház munkatársa mutatta be a közönségnek.

Az első tárlóban kerültek elhelyezésre azok a dokumentumok, amelyek megalapozták az egész kiállítást: az 1718-ban készült telepesi szerződés és az 1814-ben kiadott oklevél, amellyel létrejött a hármas apátság intézménye, s önállósult Zirc.

Bele lehet olvasni az 1745-ben készült Lélekösszeírásba, mely ugyan nem az apátság tulajdonát képezi, de összeírták benne településünk lakóit, vagyis a mai zirciek megismerkedhetnek az akkori zirciekkel.



A történeti kutatásokon alapuló szöveges részek Kaszás Eszter grafikai munkáival kerültek a paravánokra. A 18. század elején érkező szerzetesek szívükön viselték a lakosság sorsát, ezt bizonyítja, hogy többek között anyakönyvet is vezettek, ami egyébként nem volt jellemző a ciszterciekre. Nemcsak a helyi, hanem a környékbeli plébániák újszülöttjeinek neveit is feljegyezték ebben. Az első fennmaradt – szintén kiállított – kötet az 1720 és 1744 közötti időszakból származik.

A már említett Historia Domusból megismerhetjük Zirc újjáépítését, a helyi lakók történeteit, a házak építését, a település fejlődését.

Bélyegzőgyűjteményt is láthatunk az üveg alatt, a könyves tárlóban megbújó dokumentumok pedig az apátság 18. századi könyvkultúráját mutatják be, vannak olyan könyvek, amelyek bizonyítottan a ciszterci szerzetesek tulajdonában voltak még Zircre kerülésük előtt. Jogi iratok, gazdálkodással kapcsolatos ismereteket tartalmazó kiadványok, birtokösszeírások is bemutatásra kerültek.



A kiállítás Zirc Városi Önkormányzat, a Zirci Ciszterci Apátság és a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház együttműködésében valósult meg, a szervezők munkáját az OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, a Veszprém Főegyházmegyei Levéltár és az EOSZÉN Kft. segítette.


Dr. Vida Beáta, a kiállítás kurátora az apátsági udvarban, a tárlathoz kapcsolódóan kiállított szekérnél


Folytatódnak a „300-as” rendezvények

Zirc újjáalapításának 300. évfordulója alkalmából további rendezvényekre kerül sor városunkban. Május 5-én 15.00 és 17.00 óra között a Zirci Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében egy német zenekar ad koncertet a Rákóczi téren a Zirci Benedek Elek Óvoda és Bölcsőde Hétszínvirág csoportjának közreműködésével. Május 21-én, Pünkösdhétfőn a Zirci Országzászló Alapítvány a Kistemplom mellett, a paraszti életformának emléket állító szoborpárnál az ősök tiszteletének adózik egy megemlékezéssel. A június 23-án megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája városi programjai is kapcsolódnak a jubileumhoz. A most nyíló tárlat pedig 2018. augusztus 20-ig várja az érdeklődőket a Gobelin-teremben.


Kelemen Gábor