Tovább építette a Széchenyi által lerakott alapokat

A reformkori fejlődés alapjait lerakó legnagyobb magyar szobránál a munkák folytatását végző Baross Gábor munkásságát méltatták, aki az ország érrendszerévé változtatta a vasúti közlekedést.

Az emlékező ünnepségre gróf Széchenyi István halálának 163. évfordulója alkalmából került sor Zircen. Egervölgyi Dezső, az Országos Széchenyi Kör Zirci Csoportja vezetőjének és a Zirci Országzászló Alapítvány kulturális felelősének gondolatait Csaba Lilla, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa tolmácsolta.

Hangsúlyozta, hogy az 1848-ban Trencsén vármegyében születő

Baross Gáborra a sokoldalú tevékenysége és munkabírása miatt hamar ráirányult a köz figyelme.

1875-ben került be a képviselőházba, elnöke volt a közoktatási bizottságnak, ahol erélyesen szólalt fel a nemzeti nevelés és az állam jogainak érdekében. Érdeklődése a közgazdaságtan irányába terelődött, mint sok kor- és munkatársának, akik felismerték Széchenyi munkásságának és a kor követelményének a lényegét.

Csaba Lilla tolmácsolta Egervölgyi Dezső, városunk díszpolgárának gondolatait

Baross Gáborról megtudhattuk, hogy 1883 elején a Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárává nevezte ki. Olyannyira sikeresen sajátította el a tárca ügyeinek intézését és oly sikeresen mélyült el a szak rejtelmeiben, hogy 1886 végén átvette a tárca irányítását és teljes erővel hozzáfoghatott a minisztérium egész szervezetének és munkaköreinek átalakításához, átszervezéséhez.

Először a vasutak ügye foglalkoztatta, egyre több vonalat szerzett meg az állam részére, és a MÁV egységesítése is Baross államtitkárságához, majd miniszterségéhez fűződött. E munkáját az osztrák-magyar államvasutak óriási hálózatának átvételével, illetve államosításával tetézte be 1891-ben.

Az ország minden részébe eljutó fő közlekedési vonalakon az állam már egységes vasúti politikát folytathatott és a vasút a nemzetgazdaság egyik fő tényezőjévé, meghatározó szereplőjévé vált.

1889-től a Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztérium kibővült a Kereskedelemügyi Minisztériummal, így Baross kézbe vehette a magyar gazdaságpolitika irányítását és képviseletét.

Céljául tűzte ki a hazai és külföldi forgalom lehető teljes függetlenítését, a hazai ipar termelésének lehetőségét és a kivitel elősegítését. Az osztrák és magyar államvasutak egységes díjszabással üzemeltek, Baross Gábor felismerve a változás szükségességét, új rendszert vezetett be, a nevével fémjelzett zónatarifa és árudíjszabás alapvetően rendezte át a MÁV belső és külső életét. Mérsékelte a magas tarifát, gyűjtődíjszabást vezetett be, amely csak a belső piacon volt érvényes, az exportirányok felé olcsóbbak lettek a szállítás költségei, támogatta a nyersanyagbehozatalt és sok iparcikkre iránytarifát állapított meg, melynek kedvezményeit külföldi nem vehette igénybe.

Munkásságából kiemelték azt is, hogy

kemény küzdelmet folytatott a dunai gőzhajózási társasággal szemben is a magyar érdekekért, de az ipari oktatás rendezése, a postai, vasúti tanfolyamok bevezetése és a Magyar Kereskedelmi Társaság alapítása is tőle indult ki sok egyéb más mellett.

A vasúti politika és irányítás mellett különösen a Vaskapu szabályozása érdekelte. Ezen nagy és nemzetközi jelentőségű munka előkészületeit is maga vezette. 1892 márciusában személyesen ment megtekinteni a munkálatok előkészültét, de itt meghűlt és betegen tért vissza. Egészségét nem kímélve dolgozott tovább, de erős szervezete nem tudta legyőzni a betegséget. Érdemeinek bizonyítéka, hogy már hat évvel a halála után szobrot állítottak neki a Keleti pályaudvar előtti téren.

„A két zseni tevékenységének kisugárzása ennyi idő után is inspirálója lehet az ország működésének, lépcső, melyen előrébb léphetünk”

– összegezte Széchenyi és Baross munkásságát a szónok.

Ottó Péter polgármester és Detre Anita, az Emberi Kapcsolatok Bizottság tagjának főhajtása

Kelemen Gábor