A tizenhárom mosoly egyikét csalja az arcunkra

Boross László fotográfiáiból nyílt kiállítás a Városházán „A varázslatos Thaiföld” címmel a 2019-ben útjára indított „Egzotikus világok” sorozat részeként. Az alkotó vetítettképes előadás formájában is megosztotta a közönséggel távol-keleti élményeit.

A kiállítást Ottó Péter polgármester nyitotta meg. Boross László kapcsán kiemelte, hogy jól ismerjük őt és a munkáit, nemcsak a városi rendezvényeken, jeles eseményeken működik közre dokumentációs képességeivel, hogy az utókor számára megmaradjanak a múló pillanatok emlékei, lenyomatai, hanem

fényképezőgépével járva a nagyvilágot nagyon távoli, egzotikus országokból is elhozza azokat az életképeket, amelyekkel a sokezer kilométeres távolságban lévő országok, népek is egy kicsit közelebb kerülnek hozzánk.

Hozzátette, ennek a tárlatnak is az a célja, hogy a szürke, őszi időben egy kis melegséget, fényt, bensőséget hozzunk az emberek mindennapjaiba. A kiállításhoz gratulált, és köszönetét fejezte ki az alkotónak, hogy ismét a képeivel díszíti a Városháza emeleti folyosóját. „Tartsa meg ezt a jó szokását, várjuk az újabb és újabb anyagokat” – zárta gondolatait városunk vezetője.

Boross László a Bakony lencsevégre kapott természeti értékeiből már két kiállítást mutatott be Zircen – az első éppen tíz évvel ezelőtt nyílt meg a közhivatal falai között –, az „Egzotikus világok” sorozatnak pedig a harmadik állomásához érkeztünk Mexikó és Vietnám után. Az előadó elmondta, 2014-ben járt először Thaiföldön, majd 2020-ban ismét, de akkor csak a főváros, Bangkok került a látókörébe. A hivatali folyosó falára és ezen az estén a vetítővászonra került képek az első utazás felejthetetlen pillanatait örökítették meg, miközben zöld csillagok járták táncukat a plafonon és jellegzetes távol-keleti zene csilingelt a teremben.

Turistából idegenvezetővé vedlett át a fotók készítője, és bő egy órás előadása során aprólékos gondossággal, a képekhez hozzáfűzött érdekes, időnként humoros történetekkel, térképes illusztráció segítségével kalauzolta a közönséget a thai kultúra különleges világába.

Nem „in medias res” vágott a közepébe, hanem bevezetésként előbb az általa felfedezett ország méretéről, népességszámáról, államformájáról, vallásáról, történelméről beszélt, a buddhista vallás felett őrködő uralkodók arcképét pedig többek között a saját bélyeggyűjteményéből kölcsönzött képekkel mutatta be. Megtudhattuk, hogy Thaiföld területe valamivel több, mint az ötszöröse Magyarországénak és hetven millióan lakják az egymás között „szabadok földjének” becézett országot, amelyet soha nem tudtak gyarmatosítani.

Összesen tizenhárom féle mosolyt különböztetnek meg, amely azonban nemcsak pozitív érzelmet, hanem például rosszindulatot, másképp gondolkodást is álcázhat.

Archív fotók emlékeztettek, hogy Bangkokban régen nem voltak utak, hanem csatornákon közlekedtek, amelyek egy része a mai napig fennmaradt, de a javát eltakarta a fejlődés. A thai kultúrához szervesen hozzátartozik a tánc, elterjedtek az ütős hangszerek, fontos szerepet játszik a dob, nagy kultusza van az elefántnak, és se szeri, se száma a buddha szobroknak. Templomok, szentélyek, tornyok, démonok, érdekes alakok is felbukkantak, a buddhizmus ékkövei mellett pedig egy katolikus templom is előbújt az éjszaka fényeiből. Boross László a fővárosi szemlét követően nyugat felé vette az irányt a laptopján keresztül, elvitt minket egy úszópiacra, a majmok templomához, bepillantást nyerhettünk a kókuszfeldolgozásba és a mozivászonról ismert Kwai folyó második világháború óta újjáépített hídján is „átkelhettünk”.

A fotós látásmódjával Távol-Keletről importált sok száz kép gyorsan lepergett a szemünk előtt, de az utazásból kiválasztott huszonöt fotó továbbra is megcsodálható a Városháza emeleti aulájában, szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a hivatal nyitvatartási idejében.

A varázslatos tájak, egzotikus kertek, misztikus épületek mellett a tizenhárom mosolyból is kaphatunk ízelítőt, s bár nem tudhatjuk, hogy éppen mi rejtőzik mögöttük, annyi bizonyos, hogy Boross László fotográfiáit nézegetve a mi arcunk csakis örömet sugározhat.

Kelemen Gábor