A tanító pihenni tért, de a lámpása soha nem alszik ki

A zirci Felső-temetőben búcsút vettünk Illés Ferenc pedagógustól, a „Tanár Úrtól”, a Reguly Antal Múzeum alapítójától, korábbi igazgatójától, Zirc Város Díszpolgárától.

A sokáig kitartóan zuhogó eső elcsendesedett, az ernyők összecsukódtak, és a szikrázó napsütésben madárének járta át a temetőt, amely egy példás életút utolsó földi állomása volt ezen a napon.

Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész Illés Ferenc „Pápai diák voltam” című memoárjáról beszélt a ravatalnál, melyet a gyászoló családtól kapott. Kiemelte, hogy ritkán van lehetőségünk egy-egy számunkra fontos személy életútjába, különösen a gyermekkorába ilyen részletességgel betekintést nyerni, elképesztő emlékező képességről, precizitásról és tudományos igényességről tanúskodik.

Tudta, hogy életútja, a tanuláshoz és tanításhoz fűződő szoros kapcsolata lámpás lehet mindannyiunk számára, iránymutató világosság az egész életünkben.

Emlékezésében kiemelte kisgyermekkorának egyszerű embereit, akik tisztes, becsületes, összetartó csapatban, közösségben éltek együtt. „Ezt a képet az ő személyiségére is könnyedén rá lehet illeszteni. A tudatos és lelkiismeretes, figyelmes és megértő, utókor számára is adni akaró diákra és tanárra. Ebben az életszemléletben teret kap a kognitív mellett az érzelmi szint is, hiszen nem csak élte az életét, hanem meg is élte azt. Az örömteli és a nehéz pillanatokat. Hagyta, hogy az események megérintsék őt és tanuljon belőle valamit, hogy azt továbbadhassa az utókor számára”.

Az önkormányzat részéről Ottó Péter polgármester búcsúztatta városunk díszpolgárát. Felidézte, hogy nem felnőttként, hanem ahogy sokan mások, ő is kisdiákként ismerte meg a pedagógus házaspárt, Feri bácsit és feleségét, Éva nénit, „akivel most már ismét együtt vannak”.

A „Tanár Úr” olyan volt egész életében, ahogy gyermekkorából emlékezett rá.

„Legtöbbször ingben és zakóban járt, megjelenésével is igazodott az általa képviselt értékekhez. Igazi tanáregyéniség volt, akár a katedrán magyarázott rá jellemző széles gesztusokkal és a lényeget kiemelő hangsúlyos beszéddel, akár tanácstagként, elnökhelyettesként, később bizottsági tagként igyekezett meggyőzni igazáról a döntések meghozatalában résztvevőket, akár, ha múzeumigazgatóként tartott előadást az intézményt látogató csoportoknak. Lendületes okfejtései során, rendkívül szuggesztív módon, mutatóujját gyakran magasra emelve adott nyomatékot mondandójának, de mindig sok szeretettel az őt hallgatók irányába, az érdemi vitára is nyitott módon. Karizmatikus, közösségközpontú, jó retorikai képességekkel megáldott személye kellett ahhoz, hogy szakmai tudására alapozott felkészültsége által újító, építő, illetve az értékek megőrzését és bemutathatóvá tételét szolgáló céljaihoz képes legyen megtalálni a támogató környezetet és a megvalósításban együttműködő partnereket”.

Hozzátette azt is, hogy

élete végéig figyelemmel kísérte a város dolgait, rendkívül felkészült, tájékozott és naprakész volt azokban. A levélváltásaik során nem csak építő célzatú kritikákat, javaslatokat fogalmazott meg, hanem azt is tudta saját tapasztalatból, hogy az aprónak tűnő eredmények mögött is mennyi munka van, soha nem feledkezett meg annak méltatásáról, értékeléséről, és a gratulációról sem.

Ottó Péter polgármester idézett egy csaknem húsz évvel ezelőtt a Veszprém Megyei Naplóban megjelent cikket is „Matematikusból városkrónikás” címmel. Ebben kiemelték, hogy az életútja, pályafutása olyan hosszú, hogy a Veszprém Megyei Kortárs Életrajzi Lexikonban két oldalon fér el. Az újságíró kérdésére, fél évszázad múltán is percre pontosan emlékezett rá, hogy mikor érkezett Zircre, és arra is, hogy milyen körülmények között. Pápáról jött vonattal, de Veszprémvarsánynál lekéste a csatlakozást, így taxival vezetett útja a településre, amiért teljesen üres zsebbel állt meg az általános iskola újdonsült pedagógusa az igazgató előtt.

„A Tanár Úr zirci pályája így kezdődött. Üres zsebbel érkezett, de személye, dolgos pályája által maradandó értékekkel gazdagítva közös otthonunkat és közösségeinket, az évtizedek során bevésettetett neve Zirc történetébe”

– hangsúlyozta a városvezető.

Végül szólt a városunk díszpolgára által fontosnak tartott és következetesen képviselt ügyekről, amelyeket már nélküle kell befejeznie az önkormányzatnak. Ilyen a temetőfejlesztés, a Bakonyi Panteon újbóli látogathatóvá tétele, az általa szerkesztett, a várossá nyilvánítástól napjainkig Zirc történetét feldolgozó évkönyv kiadása és a Petőfi-szobor állítása a Március 15. téren.

"Talán, ha mindez megvalósul egykoron, elmondhatjuk, hogy Illés Ferenc öröksége részeként hátrahagyott városépítő javaslataira érdemi és hozzá méltó válaszokat adtunk”.

Jánni Ottó, a Magas-Bakonyi Méhész Egyesület elnöke is szólt a gyászoló közösséghez.

Méltatta Illés Ferenc méhészeti munkásságát, érdemeit, aki 1991-ben alapította meg az egyesületet, egészen 2022-ig irányítva azt.

Szülőfalujában, Marcalgergelyiben, a helyi evangélikus esperes méhészetében találkozott először a szakmával. Saját méhészetét 1960-ban alapította meg, melynek magját a felesége édesapjától örökölt állomány alkotta. 1972-ben már több mint hatvan családdal méhészkedett. Újításai is voltak, megépítette a vándorméhészkedés alapeszközét, a konténert. 1983-ban Budapesten, egy nemzetközi kongresszuson az általa konstruált pergető ezüstminősítést kapott. Gondoskodott a méhészek képzéséről, méhészeti szakmunkás tanfolyamot is szervezett. Külföldi méhészeti kongresszusokon vett részt, és a Magas-Bakonyi Expó is a nevéhez fűződik. Negyvenöt esztendőn keresztül volt méhészegészségügyi felelős, munkájára három megye hatósága is igényt tartott. Életművét megkoronázta a 87 évesen kiérdemelt „Magyar Méhészetért Érdemérem” kitüntetés.

A búcsúbeszédeket követően utolsó útjára kísértük Illés Ferencet, Zirc Városa Díszpolgárát, akit felesége mellé helyeztek örök nyugalomra.