A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

A szülőföld határtalan szeretete


Ünnepélyes keretek között mutatták be a Városházán Müller Anikó 18. Zirc anno… helytörténeti naptárát, mely az újraalapítást követő időszakot meséli el.


A zsúfolásig megtelt teremben egy kis dalkórus emelkedett ki hangjával a közönség soraiból, miközben a vetítővászon – Kaszás Béla közreműködésével – kínálni kezdte a Zirc anno… naptársorozat 18. darabját. A paraszti életformának emléket állító szoborpárról bemutatott fotó emlékeztetett az ősökre, arra, hogy honnan is indult Zirc modernkori történelme.



A naptárat Palkovics Jánosné, Szabolcsi Andrea és a szerző, Müller Anikó mutatta be, Mavizer Erzsébet pedig a szóban forgó eseményekhez, történetekhez illő dalokat énekelt billentyűs hangszerrel kísérve, esetenként kicsit átdolgozva, így például a gőzös úti célja ezúttal nem Kanizsa, hanem a Cuha-völgye volt, és egy meglepetésszámot is tartogatott a végére a zenész.



Tavaly ünnepeltük Zirc újraalapításának háromszáz éves évfordulóját, s a naptárbemutatón is a 18. század elejének az időszakát idézték fel a műsor bevezetőjében. Elhangzott, hogy az új telepeseknek kemény küzdelemmel, sok súlyos megpróbáltatást túlélve sikerült újra termővé tenniük a földet. „A földek megművelése, az állattartás kibontakozása az élet megindulását jelentette, mely az 1718-ban kelt telepítési szerződés szerint a betelepítés feltétele volt”.


Felidézték a 18-19. század fordulójának nagy történéseit, a kórház- és vasútépítést, az 1930-as évek pezsgő kulturális és sportéletét, még olimpiai kerettag sízők is megfordultak ekkor a Bakony hófödte lankáin. Bepillantást nyerhettünk a korabeli szokásokba, a társadalmi életbe. Aztán ahogy haladtunk az időben előre, úgy váltak többen a közönség szemlélődő tagjaiból szemtanúvá, ezt a bólogatások, egy-egy fotóhoz történő hozzászólások is jól példázták.


Az időutazás során köztéri alkotások költöztek vissza eredeti helyükre, megtelt nézővel a régi sportpálya tribünje, rázendítettek a cigányzenekarok a Bergli kerthelyiségében, szüreti bálba invitált minket egy emlékező, megelevenedett a nyári vasárnap délutánok hangulata. Az asztalon a hatvanas éveket idéző kellékek sorakoztak, a fogasról logó piros zakó a korszak egyik hangulatfelelősére, a Vénusz együttesre emlékeztetett. A földön heverő „fusi” kő még régebbi korokra kalauzolt vissza, mint megtudtuk, ilyen faragott köveket ajándékoztak a Cuha-völgyi vasút építői az őket elszállásoló családoknak. Megható volt, amikor a háborús hősi halottak előtt tisztelegve egy-egy szál virágot helyeztek el a kőnél a műsor szereplői.


Hangfelvételekről a köreinkből már sajnos eltávozó Szirbek Nándor emlékezését is hallhattuk.


A haza és a szülőföld iránti határtalan szeretetnek szólt a Magyarország című dal, majd Radnóti Miklós „Nem tudhatom…” című verse, melyet a szereplők közösen szavaltak el.


A naptárhoz ajánlót Detre Ferenc helyi lakos mondott. A sorozat legnagyobb erényének a hagyományok megismertetését tartja, amelyek közül jó lenne, ha sok visszatérne a 21. század körülményeinek megfelelő módosítással. Lelki-szellemi vonatkozásban kialakulhatna egy konszenzusos értékrend, újra lenne tartalma a becsület, a hűség, a szeretet szavaknak. Kiemelte azt is, hogy a naptárból a zirciek megismerhetik az elődeik sokszínű társasági életét. Gratulált a szerzőnek, és azt kívánta, hogy még nagyon sok Zirc anno… naptár készüljön.



A naptárból az első példányt Detre Ferenc vehette át, majd városunk újonnan megválasztott régi polgármesterének és a megjelent képviselőknek is ajándékozott egy-egy naptárt Müller Anikó, aki végül köszönetét fejezte ki, hogy ezúttal is ennyien elfogadták a meghívást a bemutatóra.

Kelemen Gábor