A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
A szülőföld határtalan szeretete
Ünnepélyes keretek között mutatták be a Városházán Müller Anikó 18. Zirc anno… helytörténeti naptárát, mely az
újraalapítást követő időszakot meséli el.
A zsúfolásig megtelt teremben egy kis dalkórus emelkedett ki hangjával a közönség soraiból, miközben a vetítővászon – Kaszás Béla közreműködésével – kínálni kezdte a Zirc anno… naptársorozat 18. darabját. A paraszti életformának emléket állító szoborpárról bemutatott fotó emlékeztetett az ősökre, arra, hogy honnan is indult Zirc modernkori történelme.

A naptárat Palkovics Jánosné, Szabolcsi
Andrea és a szerző, Müller Anikó
mutatta be, Mavizer Erzsébet pedig a
szóban forgó eseményekhez, történetekhez illő dalokat énekelt billentyűs hangszerrel
kísérve, esetenként kicsit átdolgozva, így például a gőzös úti célja ezúttal
nem Kanizsa, hanem a Cuha-völgye volt, és egy meglepetésszámot is tartogatott a
végére a zenész.

Tavaly ünnepeltük Zirc újraalapításának háromszáz éves évfordulóját, s a naptárbemutatón is a 18. század elejének az időszakát idézték fel a műsor bevezetőjében. Elhangzott, hogy az új telepeseknek kemény küzdelemmel, sok súlyos megpróbáltatást túlélve sikerült újra termővé tenniük a földet. „A földek megművelése, az állattartás kibontakozása az élet megindulását jelentette, mely az 1718-ban kelt telepítési szerződés szerint a betelepítés feltétele volt”.
Felidézték a 18-19. század fordulójának nagy történéseit, a kórház- és vasútépítést, az 1930-as évek pezsgő kulturális és sportéletét, még olimpiai kerettag sízők is megfordultak ekkor a Bakony hófödte lankáin. Bepillantást nyerhettünk a korabeli szokásokba, a társadalmi életbe. Aztán ahogy haladtunk az időben előre, úgy váltak többen a közönség szemlélődő tagjaiból szemtanúvá, ezt a bólogatások, egy-egy fotóhoz történő hozzászólások is jól példázták.
Az időutazás során köztéri alkotások költöztek vissza eredeti helyükre, megtelt nézővel a régi sportpálya tribünje, rázendítettek a cigányzenekarok a Bergli kerthelyiségében, szüreti bálba invitált minket egy emlékező, megelevenedett a nyári vasárnap délutánok hangulata. Az asztalon a hatvanas éveket idéző kellékek sorakoztak, a fogasról logó piros zakó a korszak egyik hangulatfelelősére, a Vénusz együttesre emlékeztetett. A földön heverő „fusi” kő még régebbi korokra kalauzolt vissza, mint megtudtuk, ilyen faragott köveket ajándékoztak a Cuha-völgyi vasút építői az őket elszállásoló családoknak. Megható volt, amikor a háborús hősi halottak előtt tisztelegve egy-egy szál virágot helyeztek el a kőnél a műsor szereplői.
Hangfelvételekről
a köreinkből már sajnos eltávozó Szirbek Nándor emlékezését is hallhattuk.

A haza és a szülőföld iránti határtalan szeretetnek szólt a Magyarország című dal, majd Radnóti Miklós „Nem tudhatom…” című verse, melyet a szereplők közösen szavaltak el.
A naptárhoz ajánlót Detre Ferenc helyi lakos mondott. A sorozat legnagyobb erényének a hagyományok megismertetését tartja, amelyek közül jó lenne, ha sok visszatérne a 21. század körülményeinek megfelelő módosítással. Lelki-szellemi vonatkozásban kialakulhatna egy konszenzusos értékrend, újra lenne tartalma a becsület, a hűség, a szeretet szavaknak. Kiemelte azt is, hogy a naptárból a zirciek megismerhetik az elődeik sokszínű társasági életét. Gratulált a szerzőnek, és azt kívánta, hogy még nagyon sok Zirc anno… naptár készüljön.

A naptárból az első példányt
Detre Ferenc vehette át, majd városunk újonnan megválasztott régi
polgármesterének és a megjelent képviselőknek is ajándékozott egy-egy naptárt
Müller Anikó, aki végül köszönetét fejezte ki, hogy ezúttal is ennyien
elfogadták a meghívást a bemutatóra.
Kelemen Gábor