Szűcs István Miklós díszpolgárrá avatása alkalmából mondott beszéde Zircen

(2019. augusztus 20. Utólagos leírás)

Egy település nagyságát nem a mérete határozza meg, hanem az ott élők lelkülete, a kultúra három pillére, a TUDOMÁNY – MŰVÉSZET – VALLÁS terén végzett napi tevékenysége. Ennek felismerésére 48 éve, Pécsett és Budapesten töltött éveim után Zircen ébredhettem.

Tudományos értékeit kínálja a Bakonyi Természettudományi Múzeum az országban is páratlan kiállításaival az apátság épületében. Így volt ez a Zircen tartózkodásom kezdeteiben is. Valamennyi igazgatójával, munkatársával igyekeztem megimerkedni a mindenkori tanítványaim javára. A szép diorámák kitűnő modellekkel szolgálták a rajzi, festési és mintázási (vízió-asszociatív) analíziseinket és szintéziseinket. A későbbiekben egy-egy tablót a diákjaim is készítettek a múzeum bevezető folyosójára. Az arborétum egzótái, szűkebb és tágabb terei, hídjai és a kocsányos öreg tölgye is tanmeneteink része lett. Örömmel tanulmányoztuk a Reguly-múzeum kiállításait a nagy kutatóról „az ősi szó nyomában” és a népművészet tárgyi emlékeit.

Ideérkezésemkor egy zolai Médant képzeltem el Zircen, egy magyar Barbizont, ahol együtt elmélkedhetünk meghívott barátaimmal és művésztársaimmal. De megidézi a hely a híres nagybányai festők, Réti-Thorma-Csók, illetve az iskolaalapító Hollósy Simon és Ferenczy Károly hasonló posztimpresszionista élményeit, a nem hivalkodó hegyeket és patakokkal ékes völgyeket. Remekmívű művészeti alkotásokat kínált munkába állásom kezdeteitől a ciszterci apátsági épületegyüttese és temploma, mint a barokk tanóráimnak gyönyörű helyszínei. Különösen fantáziamozgatók voltak az arborétum romkertjének középkori falmaradványai és oszlopkötege. Az 1912/13-as részleges ásatások alapján modellezett térbeli rekonstrukciónkról országos szaklapok számoltak be az 1970-es években. Pályázati nyereményként a Lakitelek Alapítvány könyvformátumban is megjelentette munkánkat. Évről évre gondozásunkba vettük a romkertet és az épen megmaradt elkerített oszlopköteget. Fogva tartotta érdeklődésünket a katolikus „Kistemplom” is. Tanmeneti következetességgel gyönyörködtünk a kvalitásos mennyezet- és diadalívének oldalfal-képeiben, s készítettük tanulmányrajzainkat a világhírű Pietá faplasztikáról. Ez utóbbi szakmai ajánlásommal a Nemzeti Alaptanterv (NAT) műtárgylistájába is bekerült. Vallási és művészettörténeti kötődések egymásravonatkoztatásával értelmeztünk a rendelkezésünkre álló műtárgyakat. Barátsággal és szeretettel lettek partnereink a „ciszterci hazájukba, házukba” elsőként visszatérő szerzetesek, plébánosok (Ignác, Levente, Kelemen, Vilmos, Dudás Ottó, Jusztin). Az isteni Gondviselés nagy ajándéka, hogy olyan élettárssal áldott meg, aki munkavégzésem feltételeit biztosította. Feleségemnek, Forsthoffer Irén középiskolai tanárnak szól a kiemelt köszönet. Húgom, Gabriella mindannyiszor kitüntet figyelmével, ha valamely híradás jelenik meg művészeti törekvéseimről. Édesanyám még láthatta Pécs és Budapest helyett választott életteremet, az elbűvölő Zircet, lakó- és munkahelyemet. Sajnos az „Aszklepiosszal küszködő” édesapám már nem vehette kézbe a 24 éves koromra, dicsérettel megszerzett tanárságom és a képzőművész dokumentumait. Fiam, Balázs és Zsuzsanna lányom szép családokkal, unokákkal ajándékoztak meg, s rendszeres hazalátogatásaikkal a bakonyi kisváros szeretetére nevelik gyermekeiket.

Az isteni erények vezérelték életemet, a HIT – REMÉNY - SZERETET. Nagy élvezettel tanultam, lelki örömet jelentett nekem mind az, amit egykori tanáraimtól hallottam, akik az átadott tudás révén eszményekkel is gazdagították lelkemet. Eszményeimet az egyetemeken szerzett ismeretek, az általános iskolai és gimnáziumi tanárságom, szakfelügyelői, szaktanácsadói munkám, elméletigényes főiskolai, egyetemi gyakorlatvezetői megbízatásaim ébren tartották. Művészeti tárgyú könyveimben „hitvallottam” ezekről. Hittel tartott hívatástudattal végeztem napi teendőimet tanárságom idején és képzőművész kör vezetőjeként is a helyi művelődési központban. Szeretettel gondolok azokra a többnyire atyai barátokra, akik a nagyközségbe fogadtak engem, ahol szabadjára engedhettem művészetpedagógiai elképzeléseimet, reményeimet. Köszönet illeti azokat a zircieket, akik a szép és különleges feladataimhoz megadták a feltételeket, hogy szakmai vágyaim és reményeim teljesedhessenek: Gelesz András igazgató és Takács Istvánné mentor hívó szavára örömmel érkeztem az 1.sz. Reguly Antal Általános Iskolába magyart és rajzot tanítani. Leitner Nándor igazgató kérésére felnőtteknek szervezett képzőművészeti kört vezettem a nagyközségi művelődési központban. Munkabemutató szaktantermi eredményeink láttán dr. Kapor Károly Veszprém megyei művelődési osztályvezető szakfelügyelőnek nevezett ki. 28 évesen, mint Veszprém megyei szakfelügyelő az országban a legfiatalabb művészetpedagógiai vezető lettem. Balogh Ádám igazgató, kémiai tankönyvíró szíves invitálására a gimnáziumban leltem fel a város művészeti értékeiből a megyében is egyedülálló módon kibontakoztatható lehetőségeket, Magyar Lászlóné igazgatása idején létrehoztuk a gimnázium speciális tantervű rajz tagozatát. Előzményeként a zirci alternatív tanterv-tervezeteinkkel, tanmeneteinkkel, elemző beszámolóinkkal alakult ki 1987-ben a Művelődési Minisztérium végleges döntése a rajz szakosított tantervű osztályok országos indíthatóságáról mind az általános iskolákban, mind a gimnáziumokban. Tíz évvel később, 2001-ben külső, regionális és OKJ-s igényre megalapítottuk a zirci III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolát. Megyei vezető szaktanácsadóként segítettem a zirci Reguly általános iskola rajz tagozatának indítását is. Különálló és hosszú fejezetet igényelne Zirc első díszpolgárával, Bér Júlia grafikus és festőművésszel kialakult művészbarátságunk. Hazánkban a 70-80-as években páratlan Barátság Nemzetközi Grafikai Gyűjtemény együttes gondozása állt törekvéseink középpontjában külföldi és jeles hazai művészek meghívásával. Mind több vezető személyiség és társadalmi munkát vállaló szakmunkás tevőleges közreműködésével létrejöhetett a Zirci Galéria a helyi művelődési ház és a Magyar Művészeti Alap égisze alatt. Kép- és szóálmodásaimmal sikerült olyan eredményeket felmutatnom, melyek hatására már nemcsak lokális megbízatásokkal és elismerésekkel halmoztak el (OPI, KÁOKSZI, MKE, ELTE, MPT Vizuális Nevelési Szakosztály, MROE, MMA, MAOE).

Magyarország és benne Zirc is átalakulóban van, időtálló művészeti emlékanyagának visszarendezése, a fel nem adható kvalitásigény kell, hogy vezessen bennünket akkor is, amikor egy-egy újabb emlékjelet helyezünk el városunk mindenkori jelenében. Már van ehhez iránytűnk, közös elhatározásból fakadó erőnk és kidolgozott koncepciónk, tudva, hogy merre vezet az út egy harmonikusabb, szeretettel és szakmai vezérlettel formált polgári településen, hogy a már meglévő jók is még jobbak legyenek. Meghívásokra társaságokban és nagyobb közösségekben mozogtam Zircen. Hálásan köszönöm kedves barátaimnak, a kultúrahordozásban élenjáró Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesületének és a barátságot szintúgy éltető erdélyi testvérszervezetnek, a tudományos kutatást az ismeretterjesztéssel egyesítő Reguly Antal Múzeumnak, hogy művészetpedagógiai, képzőművészeti eredményeimet díszpolgári magaslatra értékelték. Tisztelettel és további tettekre készen megköszönöm Polgármester Úrnak és az Önkormányzat Képviselő Testületének, hogy „Zirc város díszpolgára” cím adományozásával adott hitelt a felterjesztő(k)nek. Barátaimmal, az alkotói szerénységben, művészi alázattal élő társaimmal és a régi mesterekkel együtt hangoztatjuk: „Nem a mi nevünket, nem a mienket illeti Urunk Istenünk, csakis a Tiedet, Dicsőség!”