Szoros hozzá a kötődésünk

– Ha egy rég elhunyt személyre emlékezünk, felállítjuk szobrát, évente koszorúzzuk, akkor szoros hozzá a kötődésünk.

Egervölgyi Dezső, a Zirci Országzászló Alapítvány kulturális felelőse mondta ezt a gróf Széchenyi István halálának 157. évfordulója alkalmából rendezett emlékező ünnepségen. Hozzátette: ez a kötődés csak szellemi lehet, és olyan értéket foglal magába, mely százhatvan év távlatából is fáklyaként világít, hogy meglássuk azt az örök értékű példamutatást, amivel Széchenyi létrehozta a lóversenyt, az Al-Duna szabályozását, az akadémiát, Magyarország vasúti közlekedését, a hajózást, a mezőgazdaságban az új fajták megismertetését, a malomipart, a kereskedelmet.

Művei közül beszélt a Lovakrul című alkotásáról, mely tenyésztési és kereskedelmi szakkönyv. Ennek a könyvnek a folytatása a Hitel, egy közgazdasági munka, mely a szigorúan vett gazdálkodás anomáliáira is figyelmeztet. Külön kitér a magyar ember számára ismeretlen banki, pénzügyi veszélyekre. Hangsúlyozta,

ezek nemcsak szakkönyvek, hanem nevelési tankönyvek is.

Egervölgyi Dezső a pápai Széchenyi-kiállítás egyik tárlójában elhelyezett négy A/4-es lapot, melyen nyolcvanhat szó volt, amely Széchenyi műveiben a legtöbbször olvasható. Ebből most tizenöt szót olvasott fel, melyek a következők voltak: Isten, haza, család, anyaföld, hazaszeretet, erkölcs, becsület, erény, nemzettudat, önfeláldozás, szorgalom, munka, hit, kötelesség, emberi méltóság. Hozzátette: e szavaknak minden magyar ember ismeri az eredeti értelmét, de tudatosan kiforgatva már nem azt jelentik.

„Nekünk oda kell figyelni az elhangzott szavakra, és értelmeznünk szükséges, mert lelkünkben, szellemünkben károsodunk, ha válogatás nélkül befogadunk mindent. Széchenyi nem csinált mást, mint rendszerváltóként az ember kezébe adott egy kézikönyvet, mely a világ megértését szolgálja. Az alaptörvények szolgálták a múltat és szolgálják a jövőt is.”

Az ünnepség szónoka végül arra hívta fel a figyelmet: „Emlékezzünk nagypéntek halottjaira, II. Rákóczi Ferencre, Széchenyi Istvánra, Vásárhelyi Pál vízmérnökre, Széchenyi benső munkatársára és Teleki Pálra. Méltók, hogy a Kárpát-medencei magyarság tisztelettel emlékezzen személyükre.”

Kelemen Gábor