Szívünkben felfelé tekinteni

Karácsonykor ennek az ószövetségi próféciának a beteljesülése történt meg, amelyből kiderül, hogy a megszületett Jézus Krisztusban valójában ki is adatik számunkra

– fogalmazott a lelkészasszony, majd így folytatta gondolatait: „Egyáltalán nem mindegy, hogy Karácsonykor, Jézus születésekor, kire/mire fókuszálunk. A karácsonyi történetből jól ismert Pásztorok, a Napkeleti Bölcsek vagy Jézus édesanyja, Mária – szívükben – mind-mind fölfelé tekintettek. Hiszen a Pásztorok az angyali híradásra elindulva, a Napkeleti Bölcsek a csillagot követve, Mária pedig a Gabriel angyaltól kapott kijelentésre hagyatkozva jutott bizonyosságra Jézus születését illetően, úgy, hogy Őket, az Ő életüket is, az akkori kornak megfelelően, sokféle bizonytalanság vette körül. Mégis Mária így fogalmazza meg – bizonytalanságok közepette – az Ő bizonyosságát az angyali kijelentés után: Történjék velem a Te beszéded szerint. Az adventi várakozásunkban nem tanácsos csak a teendőinkre koncentrálni. Nem elég csak a környezetünket hangulatossá varázsolni, hanem mindezekből ki is kell tudni látnunk, feltekinteni, hogy észrevegyük, és ha észrevettük, akkor pedig a szívünkbe fogadjuk az Érkezőt. Gyökössy Endre, egykori református lelkipásztor így foglalta össze annak a lényegét, hogy mit is jelent az, hogy kire/mire fókuszálunk: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.”

Az árnyékra vagy a fényre fókuszálunk? A sötétségre vagy a világosságra? A reménytelenségre vagy a reményre? A hitetlenségre vagy a hitre? Önmagunkra vagy a megszülető Jézus Krisztusra?

Akiről megtudjuk, hogy bár gyermekként született közénk, Égnek és Földnek az Ura. S Ő mindent ad számunkra, amire csak szükségünk van. Az Ígéből tudjuk, Isten Fia csodálatos tanácsosunk, erős Istenünk, a békesség fejedelme, s az Ő uralmának nem lesz vége. S mindez Isten irántunk való szeretetéből fakad. Jézus Krisztus a mi csodálatos tanácsosunk, azaz nem vagyunk egyedül, nem vagyunk elveszettek életünk sokféle tanácstalanságában és döntési helyzetében.

Erős Istenünk, azaz kiapadhatatlan erőforrásunk ahhoz, hogy szeretni tudjunk, hogy békességben éljünk, hogy több jószándékkal és megértéssel forduljunk egymás felé, hogy vigyázzunk a szavainkra, hogy azokkal építsünk és ne romboljunk, hogy képesek legyünk bocsánatot kérni és megbocsátani. S jól, bölcsen élni mindazzal, amivel Isten megajándékoz. Jézus Krisztus a békesség fejedelme, azaz Benne áll helyre minden, amit mi elrontunk, ami szakadékot képez Isten és ember, de ember és ember között is. Jézus Krisztus uralma kibírja a mi emberi gyarlóságaink pusztítását. Őt nem lehet megsemmisíteni, él és uralkodik, hiszen Neki adatott minden hatalom, Mennyben és a Földön is. Jézus Krisztusban, az Érkezőben, a Megszületőben mindez a felfoghatatlan gazdagság adatik a számunkra. Ezért terhelje bármilyen bizonytalanság, aggodalom és nem egy esetben sokféle emberi túlzás vagy túlkapás is a Karácsonyunkat, mégis örömteli és reményteljes szívvel készülhetünk rá, mert Jézus Krisztus megszületett, nekünk adatott, Benne és Vele elcsitul minden, ami fáj, ami bánt, megtisztul minden, ami szenny és gonoszság, megújul minden, ami az életre visz, és ami életben tart. Kire/mire nézünk? Mert amire, akire nézünk: azok vagyunk. Karácsony felé tartva, lássunk ki önmagunkból, és tekintsünk fel arra, aki az Ő szeretetével közeledik felénk.”

Vecsey Katalin – adventi gondolatai után – az ünneplő közösség kíséretében meggyújtotta a harmadik gyertyát városunk adventi koszorúján.