Szerető család egy második otthonban


Tízéves a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ Segítő Kezek Háza


A virágos portájú ház falát fehér lepel takarta, az ablakban angyalkák és szebbnél szebb alkotások mutatták magukat a külvilágnak. A Fogyatékosok Nappali Intézményének fiataljai Kerner Mariann „Más vagyok” című versével köszöntötték a jubileumi ünnepség résztvevőit.


Koósné Stohl Ilona, a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ nyugalmazott igazgatója, egyben a műsor vezetője a Segítő Kezek Háza létrehozásának folyamatát ismertette, mint elmondta, igazából nem is tíz-, hanem húszéves történetet ünnepelhetünk, hiszen hosszú út vezetett odáig, hogy 2007 májusában végre birtokba vehették a Házat azok, akik oly sokat, tele reménnyel vártak rá.

„Tíz éve ez az épület és a benne dolgozók jelentik számukra a második otthont, ahol biztonságban érezhetik magukat, ahol szeretettel, törődéssel vannak irántuk, és ahol tanulniuk is kell: társas kapcsolatokat, türelmet, tiszteletet a másik iránt, a mindennapi élethez szükséges ismereteket”.


Göncziné Tőkési Viola korábbi gondozott Királyné Szép Teréz „Segítő Kezek Háza” című versét mondta el, majd Nagyné Fáró Katalin, a jubiláló intézmény vezetője a szakmai munkáról adott tájékoztatást. Eddig tizenkét szakfeladatot harminchét dolgozóval láttak el, ebben az évben, január 1-től a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ egy másik intézményhez került, így jelenleg tíz szakfeladatot látnak el huszonhét dolgozóval. A Házban a Fogyatékosok Nappali Intézménye, a Pszichiátriai Betegek Nappali Intézménye, Támogató Szolgálat, Közösségi Pszichiátria működik, március 31-ig szociális foglalkoztatás, majd április 1-től fejlesztő foglalkoztatásra van engedélyük. A magas ellátotti létszámról is beszélt az intézményvezető, és örömtelinek nevezte, hogy

a nappali ellátásból tíz év alatt tizenketten tartósan a munka világába kerültek, és ott meg is állják a helyüket.


A Házban működő bolt a nyitástól tavaly december 31-ig közel tizenötmillió forintos bevételt termelt. Az Ady Endre utcai műhelyből a termékek Európa országaiba és a Távol-Keletre is eljutottak.

„Mindehhez „megújulni tudó, ötletgazdag, kreatív kollégákra volt szükség, és természetesen azokra az ügyes kezű, pontos, precíz munkát végző, új munkafolyamatokat betanulni akaró és tudó ellátottakra, akik itt vannak nálunk”

– fogalmazott az intézmény vezetője. Kiemelte azt is, hogy sok támogatást kapnak a városlakóktól, így például a Ház előtti porta megszépítésében, színessé tételében. Gyűjtési akcióikra többek között papírt, sörös dobozt, kupakokat, műanyag flakonokat kaptak. De kinőtt ruhákat, használati tárgyakat, könyveket is.


Ők is igyekeznek tenni azért, hogy részt vegyenek a város vérkeringésében: szemetet gyűjtenek, közreműködnek a városszépítő programban, fellépnek különböző rendezvényeken, színvonalas műsort adtak az Érzékenyítő Napokon. Az emberek szinte kapkodtak a Nemzeti Vágtán a bébiételes üvegbe csomagolt Bakonyi Friss Levegőjük után, amelyet egy neves reklámszakember is elismert. Volt, amikor mézeskalácstól illatozott a Ház és környezete, mert elnyertek egy ajándékkészítő pályázatot, aminek a bevételéből a munkában résztvevőket elvitték Bécsbe, a karácsonyi vásárra. Azt pedig maguk a fiatalok sorolták fel, hogy ezen kívül még hány helyen jártak: szinte mindenkire jutott egy nagyváros, és gyorsan össze is állt egy élményekkel teli, kerek világ a második otthon kapujában. Nem is feledkeztek meg Szemmelveiszné Pécsi Ildikóról, aki fogta a kezüket, bárhová is vitt az útjuk.

Nagyné Fáró Katalin elérzékenyülve mondott köszönetet kollégáinak, akik határtalan türelemmel dolgoznak nap mint nap azért, hogy ezek a fiatalok ne szenvedjenek hátrányt az egészséges társaiktól.

A segítő kezek fáradozását elismerő taps kísérte az ünnepi pillanatokban, majd Koósné Stohl Ilona, a Ház megálmodója és Nagyné Fáró Katalin intézményvezető leleplezték Hoffer Ildikó keramikusművész alkotását, amellyel még otthonosabbá vált az épület a „lakók” számára, és a járókelők is megcsodálhatják a természet által körülölelt, csillagok alatt egymást szerető családot.


Hálájuk jeléül saját készítésű ajándékkal köszöntötték az alkotót, majd virággal Bálintné dr. Voznek Mariannát, a Segítő Kezek Zirc Alapítvány Kuratóriumának elnökét az évtizedek óta tartó, bizalomra épülő munkáért, partnerségért, amellyel az intézmény, és ezáltal a város szociális ellátását segítik, támogatják.


Ottó Péter polgármester „születésnapi” köszöntőjében az ünnepnapok fontosságát hangsúlyozta, amelyek

„szólnak egyrészt az adott pillanatról, és magukba sűrítik mindazt, amit magunk mögött hagytunk. A hétköznapokról, a munkáról, a fáradtságról, a küzdelmekről, a sikerekről, a kudarcokról, az örömről, a bánatról, a születésről és az elmúlásról. Az intézmény tíz éve benne van ebben a pillanatban, amit együtt töltünk, együtt ünnepelünk”.

Tartalmasnak és eredményesnek értékelte ezt az időszakot, amely azt is igazolja, hogy szükség van Zircen és a térségben egy ilyen ellátási formára. Hangsúlyozta, hogy teljes kihasználtsággal működik az intézmény, s látja el a rábízott gondozottakat. A fiatalok családi körbe jönnek ide, hogy együtt töltsenek el tartalmas és örömteli napokat, órákat, pillanatokat – mondta városunk vezetője, végül gratulált mindenkinek az elmúlt tíz év munkájához.


A születésnap ezzel még nem ért véget, az ünnepeltek és a meghívott vendégek a szabadban töltött percek után a III. Béla Gimnázium koncerttermébe mentek, ahol Érdi Tamás látássérült zongoraművész zenejátékában gyönyörködhettek, és

aligha kell szebb ajándék az ünnepre, mint a művészet: egy falikép, amely mindnyájunké és egy koncert, amely emlék marad – mindörökké.

Érdi tamás nemzetközi hírű zongoraművész a világ 27 országában lépett már fel. 2012-ben átvehette a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét. Tanárai egy speciális módszerrel, a darabok újrakomponáltatásával teszik számára „láthatóvá” a kottát. Produkciója nagy sikert aratott a közönség soraiban, szép ajándék volt a születésnapra


Kelemen Gábor