A szeretet harmonikus, önzetlen és feltétlen ereje

„Vannak emberek, akiket megismerünk, hatással vannak ránk, s valami belőlük fakadó, megfoghatatlan és megmagyarázhatatlannak tűnő szelíd erővel, az intellektus és a szeretet harmonikus, önzetlen és feltétlen erejével formálnak, alakítanak bennünket, míg mások legfeljebb a felszínt karcolgatva, szinte nyomtalanul, észrevétlen tűnnek el. Rudi bácsi az életében maradandót alkotott, él tovább a szövetkezetben, a térség üzleteiben, az anyagban, az egymáshoz tapasztott téglában és kőben, a nevét viselő alapítványban, személyisége általa megérintett, vele kapcsolatba került emberek jó emlékezetében”

– e szavakkal búcsúzott Ottó Péter polgármester.

Méltatásában kiemelte, a DÍSZPOLGÁR – csupa nagybetűvel – a közösségekért végzett cselekedetek bőséges tárházát hátrahagyva búcsúzott pályájától, de nyugdíjba vonulását követően is aktív közösségi ember maradt, aki szinte minden helyi ünnepségen, eseményen, rendezvényen ugyanúgy ott volt, mint a képviselő-testület ülésein. Élete utolsó pillanatáig érdeklődő és tájékozott volt a város dolgai felől. Nagyvonalúan támogatta az általa fontosnak tartott kezdeményezések megvalósítását, civil közösségek működését, gyakran még neve feltüntetését sem kérve. Nem a saját szerepét, személyét tartotta fontosnak, hanem csak a célt, aminek megvalósulásához hozzájárult.

Városunk vezetője több korabeli cikkből is idézett, mint mondta, számára is meglepő volt, hogy a médiák milyen intenzív érdeklődést mutattak az ország egyik legeredményesebb, folyamatosan fejlődő szövetkezete és annak első számú vezetője iránt. Csak a megyei napilapban az ötvenes évek második felétől több mint száz olyan cikk jelent meg, amelyben legalább említés szintjén szerepel Pell Rudolf neve. Idézett a Veszprém Megyei Napló 1977. december 13-án megjelent, a szövetkezet vezetőjének addigi életpályáját méltató írásból is:

„Életem a szövetkezet, ha róla beszélek, akkor önmagamról is szólok! Amit elképzeltem, mindig megvalósítottam. Mégpedig azért, mert jó, megalapozott, nem fellegekben járó, hanem a realitás talaján mozgó terveket készítettünk. A gazdasági lehetőségeket mindig beleszámítottuk és az „egyszemélyes” elképzelés, terv sohasem valósult volna meg, ha dolgozóink nem segítenek ebben.”

Pell Rudolf templomi ravatalánál egy szál fehér virággal rótták le kegyeletüket a búcsúzók, Ő pedig kedvesen mosolygott egy képről földi útjának utolsó zirci állomásán. Hamvait felesége mellé, az érdi Ciszterci Nővérek Regina Mundi Apátságában helyezték örök nyugalomra.

Pell Rudolf 1928. december 12-én született Budapesten. Kereskedő, kereskedelmi üzemgazdász volt. 1953-ban kötött házasságot Odri Júlia postafőellenőrrel. Tanulmányai során 1964-ben elvégezte a veszprémi Közgazdasági Technikumot, majd 1976-ban a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1949–1950-ben a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat tisztviselője, 1951-től 1954-ig a veszprémi Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat (MESZÖV) előadó-ellenőre, 1954 és 1989 között a Zirci Földművesszövetkezet és jogutódja, az ÁFÉSZ elnöke volt. 1990-ben vonult nyugdíjba. Országos tanácstagja és elnökségi tagja volt a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének, társadalmi elnöke, elnökségi tagja a Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalatnak. Több kitüntetéssel is elismerték a munkásságát, 1970-ben „SZÖVOSZ kiváló dolgozó”, 1972-ben a „Belkereskedelem kiváló dolgozója”, 1997-ben „SZÖVOSZ Életút” elnevezésű díjat kapott. 1989-ben az elsők között tüntették ki a „Zirc Város Díszpolgára” címmel.