A szeretet harmonikus, önzetlen és feltétlen ereje


Augusztus 5-én, délután az apátsági templomban búcsút vettünk városunk egyik első díszpolgárától, a Zirci ÁFÉSZ egykori elnökétől, Pell Rudolftól.


Pell Rudolf, Zirc Város Díszpolgára, az ÁFÉSZ egykori elnöke 92. életévében, hosszan tartó betegséget követően távozott az élők sorából 2020. március 27-én. Méltó búcsúztatására a kialakult járványhelyzet miatt akkor nem kerülhetett sor. A gyászmisét Bérczi L. Bernát apát celebrálta, a Zirci Városi Vegyeskórus énekcsokorral működött közre a szertartáson.


Világi részről elsőként a Pell Rudolf által létrehozott, városunk és a környék gazdasági, szellemi-kulturális fejlődésének elősegítését célként kitűző alapítvány kuratóriumi elnöke, Stohl Ilona búcsúzott. Ismertette városunk díszpolgárának tartalmas életútját és idézett munkatársainak, valamint a városi kórus vezetőjének visszaemlékezéseiből is.


„Rudi bácsi nagyon sokat jótékonykodott. Különböző szervezeteknek, intézményeknek és magánszemélyeknek nyújtott anyagi támogatást. Mindenkinek segített, aki hozzá fordult. Ritkán beszélt magáról, a betegségéről, mindig jobban érdekelte, hogy mi van a másikkal. Ha valaki meglátogatta, nem mehetett el tőle üres kézzel. Szeretett adni, és azt mindig szívesen, örömmel tette. Őszinte, becsületes, tisztességes, az igazságot kereső és szerető ember volt”

– mondta Stohl Ilona, aki megtiszteltetésnek nevezte, hogy Pell Rudolf őt kérte fel az alapítvány vezetésére. A civil szervezeteket támogató mecénási szerepét és a pohlheimi testvérvárosi kapcsolat kialakításában játszott érdemeit is méltatta az alapítványi vezető.

Bérczi L. Bernát apát által celebrált szentmisével vette kezdetét a szertartás

A Zirci Városi Vegyeskórus énekkel búcsúzott egykori mecénásától

Stohl Ilona az alapítvány képviseletében emlékezett meg Pell Rudolfról


Istenes György, az ÁFÉSZ korábbi elnöke is megemlékezett elődjéről:

„Pell Rudolf nemcsak városunk, a környező települések megbecsült személyisége, hanem országosan is nagy betűkkel írva PELL RUDI volt”. Mint azt elmondta, az ő sorsa 1958-tól az utolsó hetekig kötődött a személyiségéhez, szinte második apaként tekintett rá, és a családja körében is méltó megbecsülésben van része. Köszönetét fejezte ki azoknak, akik eljöttek a gyászszertartásra, s hozzátette, közülük sokakat nevelt Pell Rudolf a szakma szeretetére tartalmas életútja során.

Istenes György az utódja volt Pell Rudolfnak a szövetkezet élén. Tanítványként tisztelgett előtte

„Vannak emberek, akiket megismerünk, hatással vannak ránk, s valami belőlük fakadó, megfoghatatlan és megmagyarázhatatlannak tűnő szelíd erővel, az intellektus és a szeretet harmonikus, önzetlen és feltétlen erejével formálnak, alakítanak bennünket, míg mások legfeljebb a felszínt karcolgatva, szinte nyomtalanul, észrevétlen tűnnek el. Rudi bácsi az életében maradandót alkotott, él tovább a szövetkezetben, a térség üzleteiben, az anyagban, az egymáshoz tapasztott téglában és kőben, a nevét viselő alapítványban, személyisége általa megérintett, vele kapcsolatba került emberek jó emlékezetében”

– e szavakkal búcsúzott Ottó Péter polgármester.


Méltatásában kiemelte, a DÍSZPOLGÁR – csupa nagybetűvel – a közösségekért végzett cselekedetek bőséges tárházát hátrahagyva búcsúzott pályájától, de nyugdíjba vonulását követően is aktív közösségi ember maradt, aki szinte minden helyi ünnepségen, eseményen, rendezvényen ugyanúgy ott volt, mint a képviselő-testület ülésein. Élete utolsó pillanatáig érdeklődő és tájékozott volt a város dolgai felől. Nagyvonalúan támogatta az általa fontosnak tartott kezdeményezések megvalósítását, civil közösségek működését, gyakran még neve feltüntetését sem kérve. Nem a saját szerepét, személyét tartotta fontosnak, hanem csak a célt, aminek megvalósulásához hozzájárult.


Városunk vezetője több korabeli cikkből is idézett, mint mondta, számára is meglepő volt, hogy a médiák milyen intenzív érdeklődést mutattak az ország egyik legeredményesebb, folyamatosan fejlődő szövetkezete és annak első számú vezetője iránt. Csak a megyei napilapban az ötvenes évek második felétől több mint száz olyan cikk jelent meg, amelyben legalább említés szintjén szerepel Pell Rudolf neve. Idézett a Veszprém Megyei Napló 1977. december 13-án megjelent, a szövetkezet vezetőjének addigi életpályáját méltató írásból is:

„Életem a szövetkezet, ha róla beszélek, akkor önmagamról is szólok! Amit elképzeltem, mindig megvalósítottam. Mégpedig azért, mert jó, megalapozott, nem fellegekben járó, hanem a realitás talaján mozgó terveket készítettünk. A gazdasági lehetőségeket mindig beleszámítottuk és az „egyszemélyes” elképzelés, terv sohasem valósult volna meg, ha dolgozóink nem segítenek ebben.”

Ottó Péter polgármester újságcikkekből idézve is méltatta Pell Rudolf tevékenységét

Pell Rudolf templomi ravatalánál egy szál fehér virággal rótták le kegyeletüket a búcsúzók, Ő pedig kedvesen mosolygott egy képről földi útjának utolsó zirci állomásán. Hamvait felesége mellé, az érdi Ciszterci Nővérek Regina Mundi Apátságában helyezték örök nyugalomra.

Pell Rudolf 1928. december 12-én született Budapesten. Kereskedő, kereskedelmi üzemgazdász volt. 1953-ban kötött házasságot Odri Júlia postafőellenőrrel. Tanulmányai során 1964-ben elvégezte a veszprémi Közgazdasági Technikumot, majd 1976-ban a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1949–1950-ben a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat tisztviselője, 1951-től 1954-ig a veszprémi Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat (MESZÖV) előadó-ellenőre, 1954 és 1989 között a Zirci Földművesszövetkezet és jogutódja, az ÁFÉSZ elnöke volt. 1990-ben vonult nyugdíjba. Országos tanácstagja és elnökségi tagja volt a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének, társadalmi elnöke, elnökségi tagja a Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalatnak. Több kitüntetéssel is elismerték a munkásságát, 1970-ben „SZÖVOSZ kiváló dolgozó”, 1972-ben a „Belkereskedelem kiváló dolgozója”, 1997-ben „SZÖVOSZ Életút” elnevezésű díjat kapott. 1989-ben az elsők között tüntették ki a „Zirc Város Díszpolgára” címmel.


A Pell Rudolfról halálát követően megjelent emlékező írás ITT olvasható


Kelemen Gábor