Szabolcs tovább él a zirci Erdély-barátokban

Fáj az Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjainak a szíve, mert a közelmúltban elvesztették egy jó barátjukat. A kisbaconi születésű Benedek Szabolcs Levente súlyos betegséget követően, harminckét évesen távozott az élők sorából. Barátai révén emlékezünk rá.

– A barátságunk több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor kitaláltuk, hogy Erdővidéken, Barót környékén turistautakat szeretnénk festeni. Kisbaconban találtunk szállást, és ő volt az, aki főzött ránk és mutatta az utat

– idézi fel az első találkozás pillanatait Valler Szilvia, az Erdélyi Baráti Kör ifjabb generációjának képviselője. Ekkor még csak felmérték a terepet, és jobb segítőre nem is lelhettek volna, hiszen Szabolcs úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét, szinte beleolvadt a természetbe, Tamási Áron „Ábel a rengetegben” című regénye jut eszébe róla Szilviának, mint mondja, csakúgy itták a szavait, ahogy kalauzolta őket az ösvényeken.

Akárcsak Ábel a rengetegben – Szabolcs már az égi ösvényeken jár

Ezt követően a zirci Erdély-barátok rendre visszatértek Erdővidékre, hogy teljesítsék az elhatározásukat, és a már az első alkalommal megkedvelt vendéglátójuk mindig szabaddá tette magát kint tartózkodásuk idejére, együtt töltötték el az időt, közösen festettek. A barátság pedig egyre csak erősödött, Szabolcs édesanyja kíséretében el is látogatott Zircre, s úgy döntött, hogy városunkban kötelezi el magát a magyar állampolgárság mellett, az egyszerűsített honosítási eljárás szerint elsőként tett esküt a zirci Polgármesteri Hivatalban. Aztán eljött más alkalmakkor is, előfordult, hogy esküvőre voltak hivatalosak a párjával.

Majdnem minden évben találkoztak az Erdélyi Baráti Kör tagjaival, telefonon is tartották a kapcsolatot. Olyan élményekben volt részük, amit nehéz szavakba önteni, sok szép emlék fűzte össze őket, amelyek örökre megmaradnak, Szabolcs tovább él a szívükben. „Különleges érzéseket mozgatott meg bennünk a természetességével, a maga egyszerűségével”

– mondja Szilvia, s hozzáteszi, hogy a baráti kör életkorban előrébb járó tagjainak lelkébe is beleivódott a személyisége, az értékrend, amit képviselt. Megismerték a családját is, nem felejtik el, amikor édesapja lovas kocsival vitte fel a turistaút-festő csapatot az erdélyi hegyekbe.

Benedek Szabolcs Levente fiatal feleségét és négyéves kisfiát hagyta hátra, akiknek a megsegítésére az Erdélyi Baráti Kör Egyesület gyűjtést szervezett. Már nagyon sok jó minőségű ruhanemű összegyűlt, melyet alkalomadtán eljuttatnak a családnak. Búcsúztatására a fennálló veszélyhelyzet miatt nem tudtak elutazni, de gondoskodtak a koszorú készíttetéséről és összeállítottak egy fotóalbumot Szabolcs emlékére, amelyet eljuttattak a családnak. Szeretnének majd egy közös megemlékezést is tartani a zirci temetőben, amikor minél nagyobb számban együtt lehetnek. Valler Szilvia hangsúlyozza, hogy

a családdal a kapcsolatot továbbra is szeretnék megtartani. Kicsit másként élnek majd bennük a közös emlékek, de a barátságot meg kell őrizniük.

Benedek Szabolcs Levente emléke tovább él az Erdélyi Baráti Kör tagjaiban, s mindenkiben, akik szerették őt

Az Erdélyi Baráti Kör Egyesület honlapján Ujvári Ivett is megemlékezett az eltávozó barátról, gondolataiból idézünk:

„Soha többet nem látja már úgy az imádott erdőket, mint mi, akik még maradtunk, nem úgy hallja a madarakat sem... De biztos vagyok benne, hogy mostantól Erdővidéken ő hinti le éjszaka a harmatot a fűre, és majd ő rázza le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn tavasszal, ő ott fog állni mellette és megfesti a szirmait. Együtt száll a madarakkal és az ujjai megérintik a fenyőtűk hegyét és azok csillogni fognak tőle a napban. Csobogni fog a patakokkal és benne lesz a szénaillatú erdélyi nyárban.”

Fotók: Erdélyi Baráti Kör Egyesület

Cikk: Kelemen Gábor