A bakony fővárosa

eseménynaptár

archívum - esemény

archívum - hírek

  1. Kezdőoldal
  2. Aktuális
  3. Hírek
  4. Szabad, egységes nemzet alapját rakták le

Szabad, egységes nemzet alapját rakták le


– Nagy Imre és társai a nemzetünkért, a közösségért haltak meg. Nem az énközpontúság hajtotta őket a halálba, hanem felülkerekedett a közösségért való tenni akarás.


Hellebrandt Ferenc, Zirc város alpolgármestere hangsúlyozta ezt az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékező beszédében, az ’56-os emlékkőnél. Hozzáfűzte, az akkori miniszterelnök utolsó kívánsága az volt a kivégzése előtt, hogy fenntarthassa a szemüvegét. „Amikor összerándult a teste, és előrezökkent a halálba, a fémkeretes, könnyű szemüveg a betonra hullott, és megrepedt. Ha látni akarsz, vedd föl, és tekints a repedt világba!

Ezt a megrepedt, szilánkosra tört kis Magyarországot kellett poraiból újra felépíteni. Ebben az építőmunkában az ’56-osok rakták le azt az alapot, amelyre egységes, szabad nemzetet építhetünk”.

Hellebrandt Ferenc alpolgármester ünnepi beszéde az ’56-os emlékkőnél

Az ünnepség szónoka felidézte személyes emlékeit, mint mondta, ahhoz a generációhoz tartozik, amely még nem élt 1956-ban, viszont diák- vagy felnőttkoruk részben a rendszerváltás előtti évtizedekre esett. Nem iskolákban tanulták az ’56-os forradalom valódi történetét, hanem szüleiktől, nagyszüleiktől, idősebb ismerőseiktől, vagy a Szabad Európa Rádió nehezen és időszakosan fogható hullámhosszán keresztül elhangzottakból. „Már gyerekként megtanultuk, hogy más az igazság az iskolákban, az utcán, a hivatalokban, és más az igazság otthon, a családban. Nehezen volt érthető akkoriban diákként, hogy miért csak titokban lehet szentmisére, hittanra járni, vagy miért nem vehettek fel középiskolai kollégiumba. Később megértettem az okot, hogy Magyarországon 1956 után még több, mint harminc évig kommunista diktatúra volt.

Ezért is fontos emlékeznünk ’56-ra, ami a későbbi változások alapját jelentette, melyben a bátorságot, hazaszeretetet, becsületet, magyarságot ünnepeljük”.

Katonai tiszteletadás a hősök előtt, a mikrofonnál Szakács Ildikó műsorvezető


Szólt arról is, hogy a forradalom sok emberéletet követelt, pedig a forradalmárok nem raboltak, nem fosztogattak, hanem először puszta kézzel, majd fegyvert ragadva álltak ki az igazságért, az egész magyar nemzetünkért.

„Az a pár nap hatvanhat évvel ezelőtt a történelemben maga volt a csoda, ahol emberfeletti erők találkoztak. Sajnos fizikai fölényükkel arattak győzelmet ezen a csodán. Ez a győzelem viszont csak látszólagos volt, hiszen a forradalom lángja azóta is itt él bennünk, és soha senki nem tudja elűzni a gondolat- és emlékezés világából”.

Sorolta a sajnálatos számadatokat: majdnem háromezer ártatlan magyar hunyt el a harcokban és csaknem kétszázezer honfitársunk hagyta el az országot, hogy új otthont keressen magának, menekültek az üldözés, a megtorlás, a börtön, a kivégzés miatt. A forradalom leverését követő három évben mintegy négyszáz embert végeztek ki, több mint huszonegyezer személyt börtönöztek be, tizenhat-tizennyolcezer főt internáltak. Mintegy nyolcszázhatvan embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak.


A forradalom ugyan megbukott, de olyan nemzetközi elismerést vívott ki, melyhez hasonló talán csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc volt

– hangsúlyozta városunk alpolgármestere. Kiemelte, hogy nemcsak Budapesten, hanem vidéken is történtek sorsdöntő események, a legújabb kutatások szerint Szegeden szinte parallel módon a fővárosi történésekkel indult meg az értelmiségi szervezkedés, majd utánuk az ipari munkásság is hallatta a hangját.


Hellebrandt Ferenc a beszédében méltatta végül a forradalomban történő szerepvállalásuk miatt a hazájukat elhagyni kénytelen zirci kötődésű Jánoki-testvéreket és megemlékezett a nemrégiben elhunyt ’56-os hősről, Wittner Máriáról is, akinek a nevét csak a rendszerváltozás után ismerhette meg az ország.


Ünnepi szentmisével vette kezdetét a megemlékezés a Kistemplomban, majd a napsütéstől ragyogó őszi délelőttön az ’56-os emlékkőnél folytatódtak az események. A beszédet követően Halas Adelaida színművésznő lépett a mikrofon mögé, hogy

„Októberi szélvihar” című verses-zenés műsorával még felemelőbbé tegye a hőseink előtt tisztelgő ünnepet.

Ezután az ’56-os eseményeket szemtanúként átélő és a szabadságharc leverését követően nyugatra távozó Marton Bernát ciszterci atya mondott áldást, és ahogy azt tette tavaly október 23-ai ünnepi beszédében, ezúttal is visszaemlékezett a benne elevenen élő történésekre.


Vers, ének, áldás – pillanatok az ’56-os forradalomra és szabadságharcra emlékező zirci ünnepségről

Ezt követően az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgő koszorúzásra került sor a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ díszőreinek közreműködésével.

Az emlékezés virágait elhelyezte Zirc Városi Önkormányzat, a Veszprém Megyei Kormányhivatal Zirci Járási Hivatala, a Zirci Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Veszprémi Rendőrkapitányság Zirci Rendőrőrse, a Zirci Önkormányzati Tűzoltóság, a történelmi egyházak képviselői, a Zirci Országzászló Alapítvány, a Zirci Széchenyi Kör és a Fidesz-KDNP Zirci Csoportja.

A városvezetés főhajtása az ’56-os emlékkőnél – Ottó Péter polgármester és Hellebrandt Ferenc alpolgármester

A Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB által szervezett ünnepségen műsorvezetőként és versrészlet tolmácsolásával közreműködött Szakács Ildikó.


Kelemen Gábor