Saját sorsunk felett is küzdeni a rendelkezésünkért

Trianon azt jelenti, hogy a saját sorsunk felett is küzdenünk kell a rendelkezésért. Nem véletlen, hogy külön napot szenteltek az emlékének: június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja arról szól, hogy a magyar nemzet összes tagja összetartozik, éljen bárhol is a világon.

Dr. Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke hangsúlyozta ezt a trianoni békediktátum aláírásának 103. évfordulójára emlékező ünnepségen, a zirci Országzászló Emlékműnél.

„A Trianont közvetlenül kiváltó ok az volt, hogy egy olyan kormányzat került hatalomra 1918 őszén Budapesten, amely elhitte a saját szómágiáját és amely leginkább a fegyveres erő felszámolásával volt elfoglalva, meg minden mással is, csak éppen nem a nemzeti érdek képviseletével. Ennek súlyos következményei lettek, és ezt nemcsak területben meg elveszített lakosságszámban mérték, hanem az egyszerű, hétköznapi emberek sorsában is”

– fejtette ki az események háttérét az ünnepség szónoka.

Hozzátette azt is, 1919 nyarára úgy tűnt, nincs is olyan, hogy magyar állam. Mindössze három-négy vármegye maradt, ahol nem volt idegen megszálló katonaság.

Augusztus közepétől október 4-ig román megszállás alá került Zirc is.

Az ellenőrző veszprémi román parancsnokság utasításának megfelelően mindenféle hadianyagot, köztük a lovakat is be kellett szolgáltatniuk a zircieknek. De nemcsak a lovakat vitték: idézte Békefi Remig zirci apát beszámolóját, mely szerint az apátság épületében befészkelődött román katonák minden nap egy-két hektoliter bort fogyasztottak el, egy korabeli csendőri jelentés szerint pedig erőszakra is vetemedtek helyi lakosokkal szemben a megszállók.

A mai napig nincs átfogó katalógus azokról a rémtettekről, amit 1918 őszétől kezdve bő két-három éven keresztül az idegen megszállók elkövettek a magyar civilek ellen. Ha ezekkel számot vetünk, akkor a kishitű lelkekben még az is felmerülhet, esetleg mindezt megérdemeltük. Ilyen sorcsapások és egy ilyen béke, mint a trianoni, csak azt sújthatja, aki erre valamennyire rászolgált” – mondta.

Leszögezte azonban, hogy

ilyenről szó sincs, nem szabad a győztesek fejével gondolkodni, csak a saját történetünket kell mesélnünk.

Beszélt arról is, hogy szűk félévszázadon keresztül azt lehetett hallani, Trianon csak az urak dolga volt, a magyar népnek sok köze nincs hozzá. Ezzel ellentétben azonban hangsúlyozta, „Trianon mindenkit érintett”. Sorolta: a sok tízezer menekültet, akik évekig vagonokban voltak kénytelenek lakni a pályaudvarokon. Azokat a gazdákat, akiknek az egy szem disznóját, tehenét elvitték. A városokban a munkásokat, akiket megfosztottak a munkájuktól, és ha tiltakoztak, előfordult olyan is, hogy sortüzet lőttek közéjük. A vállalkozókat, akiktől elvették a piacaikat. A diákokat, akiktől elvették az iskolájukat.

Dr. Máthé Áron végül azzal zárta gondolatait, hogy június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja nem véletlen:

„minden egyes magyarul beszélő vagy akár csak magyarul érző emberrel erősebbek vagyunk. Minden magyar felelős minden magyarért”.

A beszédet követően az emlékező szervezetek elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatánál.

A Trianonra történő főhajtás harangszóval és a békediktátum következményeként elcsatolt városok neveinek felsorolásával vette kezdetét dr. Kőváry György és felesége tolmácsolásában. A történelmi egyházak képviseletében Vecsey Katalin református lelkész mondott áldást. Az összetartozásunkat erősítette az Olaszfalui Szivárvány Kamarakórus dalcsokra Jakabné Kiss Éva vezetésével.

A főszervező Zirci Országzászló Alapítvány végül köszönetét fejezte ki azoknak, akiknek a jóvoltából megvalósulhatott a méltó emlékezés.