Reménység nélkül nem lehet élni

Zúgtak a harangok az apátság udvarában, gyermekkezek őrizték a mécsesek lángját, Csendes éjről mesélő hegedűmuzsika járta át a várakozás pillanatait. Meggyúlt a második gyertya Zirc városának óriás adventi koszorúján.

Csaba Lilla, a szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, majd egy szívet melengető családi előadás következett: előbb Stenger Katalin szavalta el Weöres Sándor „Száncsengő” című versét, majd Ujvári Ivett és Ujvári Lehel zenés-irodalmi műsora következett gyermekük jelenlétében.

– Tegnap egy piros ruhás ember közlekedett, sok házba megérkezett, és reménység szerint sok ajándékot hozott. Remélem, mindenhova eljutott – Szent Miklós napjára történő visszapillantással kezdte ünnepi gondolatait Szakos Csaba evangélikus lelkész a második adventi gyertya meggyújtását megelőző zirci ünnepségen. Felidézte továbbá azt is, hogy látott egy képet a közösségi oldalon, amely bearanyozta a napját: a fotón egy templomban, az oltár előtt térdepel a Mikulás, és hálát ad Istennek egy hosszú, munkás napnak a végén.

Az ünnepi műsor kapcsán elmondta, olyan érzése volt, mintha Betlehemben lennénk Szenteste, és idézte az egyik versmondó tolmácsolásában elhangzott Ady-gondolatokat: „Imádni az Istent, és egymást szeretni”. Hozzátette,

Adventben is Istenre kell figyelnünk, mert ő gondot visel ránk, elküldte a legdrágábbat közénk, akitől tanulhatott a piros ruhás is, akitől mindannyian gazdagodhatunk, s akinek az érkezését várjuk.

A hit lángja után most a reménység lángja lobban fel, majd az öröm, s végezetül a szeretet gyertyája gyúl majd meg.

Hangsúlyozta, hogy reménység nélkül nem lehet élni ebben a világban, valamilyen reménységre mindannyiunknak szüksége van, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. De nem is valamire, hanem valakire van szükségünk, éppen arra, aki eljött közénk, emberré lett, megtanított minket szeretni, egymás felé fordulni, s ő teszi áldottá az ünnepünket.

A reménység a nem látható dolgokban való hit, és ebben a háborgó világban, amikor annyi külsőségre kell figyelnünk, bizony el kell csendesednünk és meg kell hallanunk az ő hívó szavát, mert mindenről lemondott és mindent odaadott értünk, nekünk őbenne van a reménységünk

– zárta gondolatait Szakos Csaba evangélikus lelkész, majd az ünneplő közösséggel együtt az óriás adventi koszorúhoz sétált, s meggyújtotta a remény lángját.

A második adventi gyertyagyújtás programja a Család- és Gyermekjóléti Központ karácsonyváró kézműves-foglalkozásával vette kezdetét délelőtt a Művelődési Házban. Délután a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban megnyílt a Reguly Antal útját megjelenítő mézeskalács-kiállítás, erről bővebben kapcsolódó írásunkban olvashatnak.

A Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontjának Gobelin-termében a Buborék együttes adott remek hangulatú koncertet gyermekeknek. Több is volt ez, mint zenés szórakoztatás: nem öltözött odakint fehérbe a táj, a teremben a gyerkőcök nagy-nagy örömére mégis behavazott, s vívhattak egy hógolyócsatát Buborék Bercivel.

Nagyon együtt éltek a zenekarral, énekeltek, táncoltak, körbe-körbe vonatoztak, s szüleiknek is kedvet csináltak a színpadra lépéshez.

Fotók: Fekete Zsigmond és a szerző

Kelemen Gábor