Őrizzük a múltat, mert ez a jövő forrása!

Ünnepélyes keretek között, fúvós hangszerekkel kísért kisfilm levetítésével került bemutatásra Müller Anikó huszadik Zirc anno… helytörténeti falinaptára a Városházán.

A szerző a jubileum apropóján a naptár két évtizedes történetéről is ejtett pár szót köszöntőjében: foglalkozott többek között az apátsággal, a régi, lebontott városközpont ékszerdobozzal, helytörténettel, népművészettel, az arborétummal, a Wilde-családdal, a takarékszövetkezettel, a Zirc és Vidéke újság szellemiségének megidézésével, a múltban működő civil közösségekkel. Minden naptár ünnepi műsorösszeállítással került bemutatásra, helytörténeti értékeket felmutatva, régi emlékeket felidézve, jelképesen átadva mindezt a városnak. Megtisztelőnek nevezte, hogy

mindig nagy közönsége volt az esteknek, és a világnak szinte minden tájára eljutott a Zirc anno…

A naptárbemutatók rendszeres közreműködőit is megemlítette Müller Anikó.

Rendhagyó volt az idei bemutató, hiszen ezúttal nem került sor felolvasásra, szavak helyett a zene és falra vetített képek meséltek a múltról, az ősökről, a gyökerekről, az épített örökségről és a csodálatos természetről.

A fellépő, Kövi Szabolcs fuvolaművész négy hangszert szólaltatott meg az est során, s mintha a fuvola, a pánsíp, a tilinkó, vagy éppen a körtemuzsika csalogatta volna elő a múltból az eltűnt házakat, utcaképeket, emberi arcokat, közösségeket, és a festői Bakony napjaink hobbifotósai által kiszemelt rejtett értékeit. A közönség vastapssal jutalmazta a felemelő produkciót, és az elismerés nemcsak a művésznek, hanem Müller Anikónak is szólt az élményszerű estért.

A „Zirc és a festői Bakony anno… 2023” naptárt a zirci Boross László, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmérnöke ajánlotta mindenkinek a figyelmébe.

Kiemelte, hogy a naptárban szereplő régi képeslapok által kitágul a látókör, a környező vidék települései is láthatóvá válnak, amelyeket régen nem volt olyan egyszerű megközelíteni, mint manapság: gyalogosan, legfeljebb lovas kocsin zötykölődve jutottak el a kis bakonyi falvakba. A naptárt lapozgatva régi történetek elevenedtek meg benne, sorolta: a nagy bakonyi telek, a korcsolyázás a Hosszúrét Cuha patak által elöntött területein, a Sörös-tó vastagon befagyott jegén vagy az iskola udvarán. A friss vízű, forrásokkal tarkított Cigánydomb, a Három-hegy vadregényes tájai romantikus emlékeket idéznek. A nyári kirándulások a Cuha völgyében és a bakonynánai Római-fürdő vadregényes szurdokában örökké emlékezetesek maradnak. Békefi Antal tanár úr környéken gyűjtött népdalai és betyármeséi az énekórákat is felejthetetlenné tették.

Végül az arborétumról is beszélt, amely őrzi a régi idők hangulatát, ahol az ősi fák alatt beszélgetések, emlékek, séták, és nem utolsósorban szerelmek szövődtek, majd elmúltak az idők folyamán. Az emlékezőt meg is ihlették az „angolparkban” eltöltött órák és felolvasta „Anno 1964…” című versét, melynek utolsó sorát már elcsukló hangon tolmácsolta: „Őrizzük a múltat minden erőnkkel, mert ez a jövő forrása”.

Müller Anikó egy naptár átnyújtásával köszönetét fejezte ki azoknak, akik segítették a munkáját,

archívumban megőrzött vagy saját készítésű fotóikkal teszik színesebbé, kedvesebbé majd a falról a jövő esztendő mindennapjait, vagy bármilyen formában segítették világra jönni a huszadik Zirc anno…-t. Szokásához híven a városnak is ajándékozott egy példányt a szerző, melyet Ottó Péter polgármester vett át.

A naptár megvásárolható a zirci papír-írószer üzletben és várhatóan a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház ajándékboltjában is lehet majd kapni.