Őriznünk kell történelmünk lábnyomait

Zircen is megemlékeztek a kommunizmus áldozatairól a Zirci Országzászló Alapítvány szervezésében. A Városházán újra levetítésre került a Magyar Passió című film.

Emlékezőbeszédet dr. Kőváry György, a Zirci Országzászló Alapítvány tagja mondott. Megtudhattuk, hogy világszerte százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak a számát, és hazánkban is százezrek vesztették életüket. Ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított, családtagjaikat, kétkezi munkájukkal megteremtett vagyonukat vesztették el. Február 25-e az ő emléknapjuk. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Huszonöt évre ítélték mindenféle bírósági tárgyalás nélkül.

Dr. Kőváry György emlékezett a kommunista diktatúrák áldozataira a Városházán

Az ünnepség szónoka rávilágított arra, hogy a bolsevik puccsal hatalomra került oroszországi diktatúra 1920-ban a legyengült, világháborúban szétbombázott Európát könnyű zsákmánynak tekintette. Beszélt a „varsói csodának” nevezett, a jelentőségéhez képest ritkán emlegetett eseményről, a lengyelek és a bolsevikok nagy összecsapásáról, melyre, ha nem kerül sor, akkor huszonöt évvel korábban jutnak el a bolsevista csapatok Európa közepéig.

Aztán jött a második világháború, amikor újabb lehetőséget láttak a beavatkozásra, 250 ezer német származású férfit és nőt, magyar állampolgárokat hurcoltak a szovjet munkatáborokba, a GULAG-ra. A foglyok összegyűjtése normatívák szerint történt, ha kevés volt a létszám, akkor bárkit besorozhattak közéjük. Az elhurcoltak közül több mint hatvanezren pusztultak el a szovjetunióbeli táborokban.

Akik évekkel később hazatérhettek, soha senkinek nem beszélhettek az ott történtekről, így a traumákat több évtizednyi hallgatás mélyítette tovább.

Hozzátette, nem kell külföldre menni, hiszen hazánkban is kiépítette a diktatúra a munkatáborait, ezek közül a leghíresebb a recski volt, ahol 1950 és 1953 között mintegy 1500 politikai fogoly raboskodott mindenféle bírósági ítélet nélkül, kegyetlen bánásmód mellett. Az egykori munkatábor végigjárását még ma, rekonstruált állapotában, rabok nélkül is megrendítőnek nevezte, ami örök mementóul kell, hogy álljon az utókor számára.

A szónok végül Sütő András írót idézte, aki szerint az ember akkor kerül végveszélybe, ha már hátrafelé sem tud tájékozódni, mert lába nyomát befújta a hó.

„Őrizzük történelmünk lábnyomait, még ha fájdalmas emlékekre utalnak is, hogy végveszélybe ne kerüljünk”

– zárta gondolatait dr. Kőváry György, a Magyar Passió című filmet pedig mindenkinek ajánlotta.

Az emlékezőbeszédet követően a történelmi egyházak képviselői, Marton Bernát perjel, ciszterci atya, Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész mondtak imát az áldozatokért, és egy közös imádság is elhangzott az emlékező közösséggel.

Kelemen Gábor