Népviseletek érkeztek Zircre a világ minden tájáról

Egyfajta fényképes divatbemutató színtere lett pár napra a Rákóczi tér, 56 ország 240 nemzetének mintegy 1700 népviseletét lehetett megtekinteni egy kis tenyérnyi helyen a háromnapos Reguly Fesztivál program keretében, mellyel a névadója előtt tisztelgett a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház.

Harmadik alkalommal rendezte meg a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház a Reguly Fesztivált, melynek első napján nyílt meg az újonnan Európai Polgár-díjjal kitüntetett Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész szabadtéri kiállítása. A világ népviseleteit bemutató tárlat a fesztivál ideje alatt volt látható, de egy kis része továbbra is Zircen marad.

Dr. Ruttkay-Miklián Eszter, a szervező intézmény igazgatójának köszöntőjét követően Baky Anna, Petus Mónika és Vajda-Szekrényes Zita népdalénekesek adták meg az alaphangot a kiállításhoz. Elsőként az alkotó, Dávid Botond szólt a közönséghez, aki örömét fejezte ki, hogy félig-meddig hazajött, otthonosan érzi magát, hiszen kilenc évig élt Veszprémben, a lánya jelenleg is ott lakik. Gyűjtőszenvedélynek nevezte azt, ami bemutatásra került Zircen.

A népdalosok előadása megadta az alaphangot a kiállításhoz

A tárlatot S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató nyitotta meg, aki a viseletek jellegzetességeiről is beszélt, hangsúlyozva, hogy

a viseletek mindenhol jelképrendszerek, sőt aprólékosan szabályozott kifejező eszközök is voltak.

Az emberi öltözet egy idő után már nemcsak az időjárástól védett, hanem díszítő jelleget öltött, viselőjének a társadalomban, az adott földrajzi környezetben elfoglalt helyét, szerepét, életkorát, nemét, anyanyelvi közösségét, vallási hovatartozását és a viselés alkalmát egyaránt jelezte. Országokra, tájegységekre, faluközösségekre, anyanyelvi csoportokra vonatkozó viseleti jellemzőkről is beszélhetünk.

Az egyes öltözetdarabok különböző anyagból készültek, a közösség íratlan szabályai által elfogadott szabásminták szerint, ugyancsak elfogadott díszítőelemekkel és kiegészítőkkel, a viselési mód pedig a közösség szépségideáljának a kifejezője is volt egyszerre. A viseletek megismerésének rendkívül szemléletes forrása a fénykép, amely ugyan egy pillanatnyi állapotot rögzít, és egyetlen korhoz kötött viselet-együttest mutat be, de ezzel megeleveníti az adott közösséghez tartozó személyt, személyeket, amelyre ez a kiállítás is nagyon jó példa.

S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató nyitotta meg a tárlatot, jobbról Dávid Botond fotóművész

– Olyan viseleteket láthatunk itt, amelyek egyébként ismeretlenek maradnának számunkra, hiszen keveseknek adatik meg, hogy a helyszínen vagy egy-egy múzeumban csodálkozzon rá a különböző országok különböző tájainak öltözködési kultúrájára

– mutatott rá a gyűjtemény értékére S. dr. Lackovits Emőke. Mint azt megtudhattuk, az alkotó először székelyföldi viseleteket örökített meg, majd Szarajevóban és Törökországban portrékat fényképezett 2012-ben. Ezt követően teljes viseleteket kezdett fotózni, hiszen az ismeretlen öltözetek ráébresztették arra, hogy érdemes foglalkozni velük, célszerű megörökíteni, az utókornak továbbadni őket. Kezdetben 80-100 viselet szerepelt a gyűjteményében, majd egyre gyarapodott ezek száma, ahogy a szakértő fogalmazott róla, „szerelmese lett a viseleteknek”. 2015-ben Brüsszelben is volt egy kiállítása, melyen erdélyi népviseletek kerültek bemutatásra. További tervei között szerepel a képek informatikai rendszerezése, „GeoFolk” adatbázis létrehozása, amelynek célja a világ összes népviseletének egy felületen történő összegyűjtése.

„A kiállítást jó szívvel ajánlom, hiszen megtekintve a szépség útjain járhatunk, amely élményt jelent nem csupán a szemnek, hanem a léleknek is”

– zárta gondolatait a néprajzkutató.

Dr. Ruttkay-Miklián Eszter, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója – aki hanti viseletben érkezett a kiállítás-megnyitóra – a finnugor vonalat emelte ki a tárlat kapcsán, többek között udmurt, észt és finn népviseletek is bemutatásra kerültek a Rákóczi téren kiállított közel kétezer fotó között. Mint azt elmondta, a múzeum új, Reguly Antalról szóló állandó kiállításában is lesz Dávid Botond-fotográfia, mégpedig egy udmurt énekesnőről, akit két évvel ezelőtt az első Reguly Fesztiválon is hallhattak a zirciek. Felhívta a figyelmet arra, hogy Reguly Antal is fotózott: 1857-ben, a fotográfia kezdeti időszakában a palócok földjén készített körülbelül száz üvegnegatívot, amelyek ugyan nem maradtak fenn, viszont vannak leírások arról, hogy kikről és hogyan készültek a felvételek.

Dr. Ruttkay-Miklián Eszternek a kiállításra felöltött ruháját a hantik varrták Szibériában

A házigazda intézmény vezetője egy friss hírt is megosztott a hallgatósággal, amely még nagyobb aktualitást adott a kiállításnak: Dávid Botondot Európai Polgár-díjjal jutalmazza idén az Európai Unió a GeoFolk projekt kapcsán. A bejelentést nagy taps köszöntötte a főtéren.

240 nemzet mintegy 1700 népviselete került bemutatásra Zircen, a szabadtéri kiállításon

A Reguly Fesztivál programjainak sora a Magyar Népmese Színház „Az égig érő cseresznyefa” című előadásával vette kezdetét, miközben a GeoFolk projekt képeit már meg lehetett tekinteni az Országzászló-emlékmű előtt. A napot fergeteges táncház zárta Vastag Richárd és a Gerence Hagyományőrző Néptáncegyüttes közreműködésével.

A Stúdió KB városi televízió felvétele

Szombaton kézműves-foglalkozások várták az érdeklődőket Szurgyi Zsuzsannával, Matykó Júliával és a Tekergő Nemezműhellyel. Sudár Balázs történész lenyűgöző előadást tartott az őshaza kereséséről. Éjszakába nyúló kertmozi is a programok részét képezte, Szemző Tibor „Az élet vendége – Csoma Legendárium” című filmjét lehetett megtekinteni, majd beszélgetésre is lehetőség nyílt a rendezővel. Laczkó Péter vándorfényképész mindkét napon várta fotóalanyait a pavilonjában.

A zivatar a vasárnapi programokat egy kicsit átírta. A koszorúzást Reguly Antal 202. születésnapján, július 11-én beltéren tartották meg manysi varázsigével, de azóta már kikerültek az emlékezet virágai a helyükre. A körtúra a 2019-ben kijelölt Reguly-túraútvonal szakaszain az időjárási körülmények miatt elmaradt, a HolddalaNap Zenekar koncertje a Barátság Park helyett a rendezvény esőhelyszínén, a Művelődési Házban valósult meg.

A szervező intézmény a gyermekek kedvébe is járt – a Rákóczi tér színpadán a Magyar Népmese Színház

Laczkó Péter műhelyében fényképezkedésre is lehetőség nyílt a fesztivál első két napján

A műhelyek is megteltek élettel, szalmafonás, közös nemezelés szerepelt ezúttal a kézműves-foglalkozások között, a múzeum udvarán hennatetoválásra került sor (Fotó: dr. Vida Beáta)