Néphagyományaink és a hit gyertyájának fénye

Népzenével, Liszt-díjas művésztől felhangzó énekszóval ünnepelte advent első hétvégéjét Zirc városa. A várakozás koszorúján fellobbant az első gyertya lángja, ünnepi gondolatokat Petrikné Sáfrány Judit mondott a Baptista Gyülekezet képviseletében.

Lehetséges, hogy látunk, mégis vakok vagyunk? Lehet, hogy világosság vesz minket körül, de mégis botladozva járunk? – tette fel a kérdéseket az ünnepség szónoka és ezek megválaszolására a Bibliát hívta segítségül, amely úgy beszél rólunk, mint vakokról és sötétségben botladozó emberekről mindaddig, amíg Isten meg nem világosítja a szívünket.

Majd Ézsaiás profétát idézte, aki szerint a sötétségben az ember nem látja, hogy hol van, honnan jött és hová tart, nem találja helyét a világban, nem talál viszonyítási pontokat jó és rossz között. „A sötétben nem látni a másik embert sem. Vagy beleütközünk néha, mint valami akadályba, vagy egyáltalán nem vesszük észre. Nem látjuk egymás szükségeit és értékeit. Mindenki egyforma, nem látszik a szépség.”

Ellenben a világosságban az ember felismeri, hogy Istentől jött és felé tart, meglátjuk a másik embert is, közösségünk van egymással, kiemelte, hogy a világosságban rejlik az ember egyedisége és megismételhetetlensége, felfedezhetjük a világ szépségeit is.

Petrikné Sáfrány Judit személyes példán keresztül is érzékeltette ennek igazságát: hozzá 1991-ben, egy zirci rendezvényen érkezett a világosság néhány keresztény fiatal személyében. „Ők voltak, akik hordozták, akik nem rejtették véka alá, akik olyanok voltak, mint a hegyen épült város”. Istentől megváltozott életük, szavaik, kedvességük, jócselekedeteik igazi útmutató fényességet jelentettek számára, meglátta a világ szépségeit és a saját helyzetét benne, körvonalazódtak a céljai, tudta immár, hogy honnan jött és merre tart.

– Ha átjár minket Isten ragyogása, világítótornyokká válhatunk mások számára is. A világítótornyok a biztonság és az útbaigazítás szimbólumai. Vannak kivételes világítótorony-emberek, akik legyenek bármilyen mostohák a körülmények, szilárdan állnak, és fényükkel segítenek mindazoknak, akik eltévedtek

– zárta gondolatait az ünnepség szónoka, majd meggyújtotta az adventi koszorún a hit gyertyáját, hiszen a világosság csakis a hit által érkezhet a szívünkbe és tovább kell adnunk azt a mellettünk lévőknek is – fűzte hozzá.

A város adventi koszorúja idén az apátság udvarában került elhelyezésre, a szeretet, öröm és várakozás jegyében egybegyűlteket Bérczi L. Bernát zirci apát és a Ciszterci Látogatóközpont vezetője, Nagy Andrea köszöntötte.

„Az est csöndességében, apró mécsesek imbolygó fényénél áhítattal karoltunk egymásba. Halk furulyaszó és Navratil Andrea szépen csengő énekhangja még meghittebbé varázsolta a pillanatot, karácsonyi népénekünk egy igaz gyöngyszemével ajándékozott meg bennünket”

– idézte fel az eseményt Wolfné Litter Beáta, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa, aki a további programokról is beszámolt: A hideg és borongós november utolsó napjai utolérték városunk lakóit. Ilyenkor a néphagyomány szerint ”vonózáró” András-nap közeledtével a zenészek szögre akasztották hangszereiket, hiszen a következő hetekben az adventi várakozás, az elcsöndesedés időszakába lépünk. Ebben az esztendőben még egyszer, utoljára kihasználtuk a hangos zeneszó lehetőségét, és vendégül láttuk a könyvtárban Szabó Csaba néptáncpedagógust és Császár Dominik pásztorzenekarát.

Eötvös Károly szerint a bakonyi kanásztánc volt a legvadabb pásztortánc Magyarországon – a kíváncsiság és a tudásvágy egyaránt sarkallta a résztvevőket, hogy minél többet megtanuljanak szűkebb hazánk zenei kultúrájáról. Pihenésképpen énekeltünk, lebilincselő történeteket hallgathattunk ama híres bakonyi kondásokról, sőt még a cilinderszerű „Sobri”-kalapot is felpróbálhattuk.

Mire a néptáncosok a kecskeduda hangjára az utolsó táncot is ellejtették, az Apátsági Díszudvari Közösségi Teremben vidám és népes társaság gyűlt össze.

A Zirci Római Katolikus Plébánia szervezésében adventi koszorút készíthettünk, átitatva a közös munka, az alkotás közösségteremtő erejével. A kipirosodott orcák tulajdonosainak jólesett a meleg tea, sütemény és forralt bor, amelyről ezen a szép napon a Zirci Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász tagjai gondoskodtak.

Az első adventi gyertyagyújtás programja szentmisével zárult a bazilikában.