Nem a liszt, a méz, a tojás, a fűszerek

„Szeretve építeni házat, ez a fő” – Meseország címmel a VI. Zirci Mézeskalácsfalu nyílt meg a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban.

A szép számmal összegyűlt vendégeket dr. Vida Beáta, a házigazda intézménye vezetője köszöntötte.

A civilek szerepét méltatta, akik nemre, nemzetiségre, felekezetre, nézetekre való tekintet nélkül a közösségért cselekednek.

„A közösség erő, szeretet, tudás, összetartás, tehát emlékezet. Az emlékezet pedig nem más, mint a hagyomány. A hagyomány a múltban gyökerezik, a jövőért tesszük, és a jelenben műveljük azért, hogy átadjuk a következő generációnak. A múzeum és közössége a hagyományokat ápolja, táplálja, és ez a mi kincsünk” – mondta, s köszönetét fejezte ki a mézeskalácsfalut létrehozó közösségeknek.

„Mézeskalács. Már a szó is illatos, édes. Bennünk, felnőttekben a gyerekkori decemberi esték meghitt hangulatát idézi. Nem a liszt, a méz, a tojás, a fűszerek teszik, hanem valami más. Amikor ezzel a tésztával dolgozol, fuvola vagy, amelynek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé és mesévé változik. Nem a liszt, a méz, a tojás, a fűszerek, nem. Szeretve építeni házat, ez a fő. Mintha az lakna benne, akit szeretsz. A magad képére alakítani a tésztát, a saját lelked leheletével. Ez a munka a láthatóvá tett szeretet” – hangzott el Wenczel Zsuzsanna, a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület elnökének megnyitóbeszédében.

Hozzátette azt is,

aki ide belép, az a mese, a varázslat világába lép. Olyan világba, ahol a szikrázó, puha hótakaróból manóházak, mackólakok, kerítések, csodás lények bújnak elő, olyan szeretetcsodák, amelyekben öröm gyönyörködni.

A mézeskalács régesrégen az isteneknek felajánlott eledel volt, majd az emberek közötti becses ajándék szerepét töltötte be. Hangsúlyozta, Zircen egy egész falucska épült ebből az istenekhez méltó, értékes anyagból, mely már hatodik alkalommal nyílik meg a látogatók előtt. Beszélő falucskaként jellemezte, amely házai révén alkotóiról mesél, mindegyik rabul ejtő, hívogató a hófehér háztetőivel.

„Nem a liszt, a méz, a tojás, a fűszerek teszik, hanem valami olyan szeretetcsíra hajt ki bennük, amit gyermekkorunkból őrzünk magunkban”

– e gondolatokkal nyitotta ki a Meseország kapuit Wenczel Zsuzsanna, önfeledt gyönyörködést kívánva mindenkinek.

A megnyitó gondolatokat követően elaludtak a Dubniczay-terem lámpái és kigyúltak a mézeskalácsfalu fényei. A közönség többször is körbejárta az édes otthont, mely körül a falakat a Zirci Benedek Elek Óvoda és Bölcsőde óvodásainak csodás alkotásai díszítették.

Nagy híre mehetett a falunak, hiszen a Mikulás is megjelent pásztorbotjával, s az Erdélyi Baráti Kör Egyesület jó szokását átvéve szaloncukorral kínálta Meseország vendégeit.