A bakony fővárosa

Nem a kezdet vége, hanem a vég kezdete lett

– Október hatodika minden fél számára mást jelentett és a szándékok ellenére mást eredményezett. Az osztrákok reményei szerint a március tizenötödikével kezdődő lázadásunk vége, azonban a történelem ítélete szerint a magyar és más népek államiságát elnyomó hatalom végének kezdete lett.


Vachtler Erik önkormányzati főépítész mondta ezt az Aradi Vértanúk Emléknapján, a tizenhárom hős tábornokra emlékező beszédében a Március 15. téri emlékműnél.


Az aradi vértanúkkal kapcsolatban hangsúlyozta, többségük az ország ügye iránti őszinte lelkesedésből, katonai esküjére hallgatva harcolt a végsőkig szabadságunkért, de voltak köztük, akik nem is önszántukból, ki katonai becsületének, ki a beosztottjai iránti felelősségérzetnek, ki katonái kényszerének engedve állt a forradalom oldalára.

Egy azonban mindegyikükben közös: a nehézségek, a kétségek, a túlerő ellenében is végig a haza hű katonái maradtak.

Vachtler Erik, az önkormányzat főépítésze emlékezett az 1849. október 6-án kivégzett vértanúkra


„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” – idézte az emlékező szónok János evangéliumát, s hozzáfűzte: így adták a nemzet hálás emlékezete szerint az aradi vértanúk is életüket a haza szabadságáért, a véres csatákat túlélő ezrekért, majd az ő életükön keresztül közvetve értünk is.


Ennél azonban sokkal többet köszönhetünk nekik!

– hívta fel a figyelmet és sorolta: – Arcot adtak a hősiesen küzdő magyar katonának. Nevet adtak a csatákban győztes, olykor vesztes magyar parancsnokoknak, hisz rajtuk kívül ismerjük-e még 13 magyar parancsnok, kapitány nevét véres történelmünkből? Szemlesütve kell magunknak is bevallani, többségünk nem. Pedig szükség van ilyen hősökre, hogy példájukkal ösztönözzenek a hazáért, az elveinkért vívott küzdelmekben, hiszen egy nemzet csak addig marad fenn, amíg vannak, akik hajlandók harcolni érte. Megadták egy gyakran forrongó, véres pártütésektől zavaros történelmű, az egymással vetélkedésbe sokszor majd belepusztuló nép számára a legfontosabbat, az együvé tartozást, a közös emlékezetet. Az ő mindent felülíró áldozatuknak köszönhetjük, hogy ma együtt ünnepelhetjük a szabadságharc minden dicső és tragikus évfordulóját, határon belül és kívül. Nélkülük lehet, hogy az akkori napi politika lenyomataként, ma külön-külön, mást és mást ünnepelne a nemzet Kossuth-párti, Széchenyi-párti, Görgey-párti emlékezete, de az is lehet, hogy nélkülük nem lenne magyar nemzet, és már nem ünnepelnénk semmit. Végül pedig megadták a forradalom utáni emberek, politikusok és diplomaták, az ország számára azt a szent dühöt, és megalkuvást nem ismerő, konok ellenállást, mely – igaz, majd egy emberöltő után – elvezetett a Kiegyezéshez, mely minden hibája, benne a mi hibáink ellenére is, modern államiságunk, tragédiák közt született függetlenségünk egyik bölcsője lett – hangsúlyozta a szónok.


„Ez vértanúságuk legnagyobb ajándéka. Ezért amíg magát magyarnak vallók összegyűlnek e napon, bárhol a világon, a legnagyobb hála illeti e nemes férfiak áldozatát!”

– zárta gondolatait Vachtler Erik.


Zirc Városi Önkormányzat, a Zirci Országzászló Alapítvány és a szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB nevében Csaba Lilla köszöntötte az egybegyűlteket és felidézte a 173 évvel ezelőtti eseményeket, felsorolva a vértanúk neveit.


Az emlékező szervezetek elhelyezték a tisztelet koszorúit az aradi vértanúk emlékművénél.

Csaba Lilla köszöntője és a koszorúzók sorfala

Zirc Városi Önkormányzat részéről Ottó Péter polgármester és Viziné dr. Horváth Judit jegyző közösen helyezte el a koszorút, majd hajtott fejet dr. Kovács Zoltánnal, térségünk országgyűlési képviselőjével

Ezt követően a történelmi egyházak képviselői – Marton Bernát perjel atya, Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész – áldást mondtak az aradi vértanúk emlékére.

A műsort Németh Nikoletta, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tizedik osztályos tanulójának szavalatai zárták keretbe,

végül az emlékezők mécsesgyújtással adóztak a hősök előtt.

Németh Nikoletta, a helyi gimnázium diákjának előadása

Detre Anita a keresztlányával mécsest helyez el az emlékmű talapzatánál


Kelemen Gábor