A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Nem a kezdet vége, hanem a vég kezdete lett
–
Október hatodika minden fél számára mást jelentett és a szándékok ellenére mást
eredményezett. Az osztrákok reményei szerint a március tizenötödikével kezdődő
lázadásunk vége, azonban a történelem ítélete szerint a magyar és más népek
államiságát elnyomó hatalom végének kezdete lett.
Vachtler
Erik
önkormányzati főépítész mondta ezt az Aradi Vértanúk Emléknapján, a tizenhárom
hős tábornokra emlékező beszédében a Március 15. téri emlékműnél.
Az aradi vértanúkkal kapcsolatban hangsúlyozta, többségük az ország ügye iránti őszinte lelkesedésből, katonai esküjére hallgatva harcolt a végsőkig szabadságunkért, de voltak köztük, akik nem is önszántukból, ki katonai becsületének, ki a beosztottjai iránti felelősségérzetnek, ki katonái kényszerének engedve állt a forradalom oldalára.
Egy azonban mindegyikükben közös: a nehézségek, a kétségek, a túlerő ellenében is végig a haza hű katonái maradtak.
Vachtler Erik, az önkormányzat főépítésze emlékezett az 1849. október 6-án kivégzett vértanúkra
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét
adja juhaiért” – idézte az emlékező szónok János evangéliumát, s hozzáfűzte:
így adták a nemzet hálás emlékezete szerint az aradi vértanúk is életüket a
haza szabadságáért, a véres csatákat túlélő ezrekért, majd az ő életükön
keresztül közvetve értünk is.
Ennél azonban sokkal többet köszönhetünk nekik!
– hívta fel a figyelmet és sorolta: – Arcot adtak a hősiesen küzdő magyar
katonának. Nevet adtak a csatákban győztes, olykor vesztes magyar
parancsnokoknak, hisz rajtuk kívül ismerjük-e még 13 magyar parancsnok,
kapitány nevét véres történelmünkből? Szemlesütve kell magunknak is bevallani,
többségünk nem. Pedig szükség van ilyen hősökre, hogy példájukkal ösztönözzenek
a hazáért, az elveinkért vívott küzdelmekben, hiszen egy nemzet csak addig
marad fenn, amíg vannak, akik hajlandók harcolni érte. Megadták egy gyakran
forrongó, véres pártütésektől zavaros történelmű, az egymással vetélkedésbe
sokszor majd belepusztuló nép számára a legfontosabbat, az együvé tartozást, a
közös emlékezetet. Az ő mindent felülíró áldozatuknak köszönhetjük, hogy ma
együtt ünnepelhetjük a szabadságharc minden dicső és tragikus évfordulóját,
határon belül és kívül. Nélkülük lehet, hogy az akkori napi politika
lenyomataként, ma külön-külön, mást és mást ünnepelne a nemzet Kossuth-párti,
Széchenyi-párti, Görgey-párti emlékezete, de az is lehet, hogy nélkülük nem
lenne magyar nemzet, és már nem ünnepelnénk semmit. Végül pedig megadták a
forradalom utáni emberek, politikusok és diplomaták, az ország számára azt a
szent dühöt, és megalkuvást nem ismerő, konok ellenállást, mely – igaz, majd
egy emberöltő után – elvezetett a Kiegyezéshez, mely minden hibája, benne a mi
hibáink ellenére is, modern államiságunk, tragédiák közt született
függetlenségünk egyik bölcsője lett – hangsúlyozta a szónok.
„Ez vértanúságuk legnagyobb ajándéka. Ezért amíg magát magyarnak vallók összegyűlnek e napon, bárhol a világon, a legnagyobb hála illeti e nemes férfiak áldozatát!”
– zárta
gondolatait Vachtler Erik.
Zirc Városi Önkormányzat, a Zirci Országzászló
Alapítvány és a szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió
KB nevében Csaba Lilla köszöntötte az
egybegyűlteket és felidézte a 173 évvel ezelőtti eseményeket, felsorolva a
vértanúk neveit.
Az emlékező szervezetek elhelyezték a tisztelet koszorúit az aradi vértanúk emlékművénél.
Csaba Lilla köszöntője és a koszorúzók sorfala
Zirc Városi Önkormányzat részéről Ottó Péter polgármester és Viziné dr. Horváth Judit jegyző közösen helyezte el a koszorút, majd hajtott fejet dr. Kovács Zoltánnal, térségünk országgyűlési képviselőjével
Ezt követően a történelmi egyházak képviselői – Marton Bernát perjel atya, Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész – áldást mondtak az aradi vértanúk emlékére.
A műsort Németh Nikoletta, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tizedik osztályos tanulójának szavalatai zárták keretbe,
végül az emlékezők mécsesgyújtással adóztak a hősök előtt.
Németh Nikoletta, a helyi gimnázium diákjának előadása
Detre Anita a keresztlányával mécsest helyez el az emlékmű talapzatánál
Kelemen Gábor