A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Mindig égett lelkében a gyertya


Búcsút vettünk dr. Bán Zoltán Elizeus ciszterci rendi áldozópaptól, a Zirci Apátság egykori kormányzóperjelétől, Zirc Város Díszpolgárától.


Életének 88., szerzetességének 70., áldozópapságának 59. évében távozott az élők sorából dr. Bán Zoltán Elizeus atya. Március 1-jén kísértük utolsó földi útjára a zirci temető ciszterci sírkertjében, ezt megelőzően az engesztelő szentmiseáldozatot a bazilikában mutatták be dr. Márfi Gyula veszprémi érsek közreműködésével, aki elmondta, nagyon jól ismerte Elizeus atyát, a pályafutását. Rögös út vezetett a már biztonságos szerzetességéig, négy évig fogságban volt. Sokféle foglalkozást kellett űznie élete során, volt többek között gondnok, anyagbeszerző, könyvelő, lelkipásztori kisegítő, káplán, lelkész, plébános, novíciusmester, perjel, kormányzóperjel. Hangsúlyozta, hogy

bárhová is vezetett az útja, mindenütt tanúságot tett keresztény hitéről.

Megteltek a bazilika padsorai, sokan vettek búcsút dr. Bán Zoltán Elizeus atyától. Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek tartja beszédét


Dr. Bán Zoltán Elizeus atya ravatalánál Bérczi L. Bernát apát mondott búcsúbeszédet. Mint azt megtudtuk, náluk szerzetesi szokás, hogy a búcsúztatót általában az elhunyt testvér egykori növendéktársa mondja. Erre már nincs lehetőség, évfolyamtársa már nem él, az őt növendékként is közelről ismerő, nála két évvel idősebb Katona Ferenc Farkas atyát pedig nemrégiben temették el.



Bérczi L. Bernát apát búcsúbeszéde Elizeus atya ravatala előtt


„Nehéz szavakat találni, mert látni már e földön nem fogjuk, s mindaz, aki ő volt nekünk, nektek, s Aki általa tündöklött, benne láthatóan már nem tündöklik nekünk. Ugyanakkor nem volt még elhunyt rendtárs vagy rokon, aki ennyire élő és közeli maradt volna nekem”

– mondta az apát, aki tanítványból lett elöljárója Elizeus atyának.


Az evangéliumot idézte: „Legyetek mindig felkészülve, virrasztva, égő gyertya legyen a kezetekben, hogy mihelyt zörget a házigazda, rögtön ajtót nyissatok neki”. Hozzátette, ez az, amit mindnyájan éreztünk rajta: mindig égett a kezében a gyertya. Égett a lelkében az Isten jelenlétének fénye, megszentelő kegyelme. A hit számára valóban élet volt. Hitében gondviselésként élte meg belépését a rendbe, a feloszlatást, a börtönt, a szemináriumból való többszöri kirúgást a szerzetesmúlt miatt, azt is, hogy papként könyvelő, anyagbeszerző volt, vagy akár azt, hogy hetvenévesen doktorátust kértek tőle, de gondviselésként élte meg a hit által az infarktust, a kocsibalesetet is. Neki minden Isten gondviselése volt az életében, csak azért, mert hitt. Az evangéliumot nem szavak, nem elmélet, nem eszme, hanem a lét síkján élte meg – hangzott el Elizeus atya ravatalánál.


„Miközben az erényeit sorolom, még inkább dicsérem a hatalmas Istent, aki nevelte, és aki Elizeus testvérünkben így felragyogott nekünk ajándékként nyolc évtizedre”

– mondta Bernát apát, végül hangsúlyozta, Elizeus atya példája, meg kell, hogy állítson, döbbentsen minket:

„ez a hit, testvérek, amely remél és bízik a lehetetlen ellenére is, amely nem válogat, hanem mindenestül rábízza magát az Istenre. Kezében-lelkében szüntelenül égett a kegyelem gyertyája”.


Dr. Bán Zoltán Elizeus atya 1931. április 3-án született Kaposváron. Középiskolai tanulmányait a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumban végezte 1941–1949 között. 1949. augusztus 29-én Zircen a Ciszterci Rendbe lépett, első fogadalmát 1950. június 22-én tette le. 1950 szeptemberében elöljárói bíztatásra több növendéktársával elhagyta az országot, majd letartóztatták és Magyarországra visszatoloncolva 1950–1954 között bebörtönözték. 1954-ben győri szeminarista, ahonnan szerzetessége miatt 1955-ben elbocsájtották. 1955: Püspökszentlászlón, majd Verőcén a Migazzi Otthonban, végül a Székesfehérvári Papi Otthonban gondnok 1957-ig. 1956. október 11-én tett egyszerű örökfogadalmat Bodajkon. 1957. februártól 1959-ig a Budapest Központi Szeminárium kispapja. 1960. április 2-án szentelték pappá Budapesten. 1959–1963: a Piliscsabai Szeretetszolgálatnál anyagbeszerző. 1960–1962: lelkipásztori kisegítő.

1963. augusztus 15-én ünnepélyes örökfogadalmat tett Pannonhalmán. 1962–1969: könyvelő a Pannonhalmi Szociális Otthonban. Lelkész: 1969–1973 Hejcén. Káplán: 1973–1981 Nagynyárádon. Plébános: 1981–1984 Bükkösdön, 1984–1988 Görcsönyben. 1988-tól újra rendi keretben. 1988–1994: novíciusmester a Nagyvenyimi Rendházban, közben plébános 1989-ben Apátszálláson, 1990-től Baracson és 1993-tól Nagyvenyimben is. 1994–2008: novíciusmester Zircen. Elöljárója kérésére licenciátust és Phd-t szerzett 1995–2002 között. 2004–2011: perjel Zircen. 2010 decemberében kormányzóperjel Zircen. 2008–2011: Plébános Zircen. 2011-ben Zirc Város Díszpolgárává választották. 2012-től volt nyugállományban.


Az utolsó földi út...


Kelemen Gábor