A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Mindent elvesztett, mégis mindent visszakapott

Búcsút vettünk Orémusz József Antaltól, Zirc Város Díszpolgárától

Orémusz József Antal, városunk díszpolgára, ’56-os emigráns május 21-én, életének 84. évében pihent meg örökre. Lelki üdvéért Dékány Á. Sixtus olaszfalui plébános, emeritus apát mutatott be szentmisét a zirci bazilikában, majd a Felső temetőben helyezték őt örök nyugalomra. Zirc Városi Önkormányzat saját halottjának tekinti.


„Jóska nem egyszerűen optimista ember volt, hanem az élet és a személyes hite is segített neki abban és megtanította arra, hogy bizakodó legyen. És ez látszott a betegségével kapcsolatosan is. Ő bizakodott és akart, volt hite. Szerette az életet, a baráti közösséget, a társaságot, szeretett emberek között lenni örömmel, szívesen, jókedvűen. De tudta, hogy nem ér véget a halál pillanatában semmi. Az emberi derű, a keresztény derű is ebből a tudatból fakadjon számunkra”

– hangsúlyozta Sixtus atya a bazilikában megtartott szentmisén.

Orémusz József Antal lelki üdvéért Dékány Á. Sixtus plébános mutatott be szentmisét a zirci bazilikában

„Kell még egy szó, mielőtt mennél” – szólt csendesen a Honfoglalás című film dala, s a templom hűs falai között lefestett jellemrajz egy arcképről nézett ránk a piros-fehér-zöld virágerdőben, a Felső temető széllel átjárt nyári forróságában, díszpolgárunk ravatalánál.


Dékány Á. Sixtus atya a Nyolc Boldogságot állította példaként Orémusz József életútja elé, aki egy szerető család ötödik gyermekeként született. Pannonhalmán, a bencés gimnáziumban szeretett volna tanulni, de az akkori események ezt nem tették számára lehetővé, így Budapesten folytatta a tanulmányait. Megállta a helyét abban a közegben is, ahová a történelmi körülmények őt kényszerítették. Mindent itt kellett hagynia, ami számára fontos volt, mert üldözték. Egy belgiumi család fogadta be. Nem vitt magával semmit, csak lelkének gazdagságát, kincseit, a tenni akarást, a hazaszeretetet, az istenszeretetet.


„Amikor úgy érezzük, hogy mindent elveszítünk, ami fontos nekünk, ne higgyük, hogy az Isten egyedül hagy bennünket. Jóska bácsi élete is azt bizonyítja, hogy mindent megkaphatott így is. A későbbiekben egy szerető feleséget Nicole személyében, akivel 1964-ben házasodtak össze. Megszületett első lányuk, Erika, majd 1974-ben második lányuk, Sonja. Megszerette azt az országot, ahol őt befogadták, becsülték a munkáját és a helytállását. Mégis az a föld volt számára igazán kedves, ahol született: Zirc, Magyarország. Mindent elvesztett, és mégis mindent visszakapott. Legyen hitünk, hiszen ez a tapasztalat mindnyájunknak megadatik”.

Városunk díszpolgárának ravatala a Felső temetőben – az atya a Nyolc Boldogságot idézte

Az atya személyesen is jól ismerte Orémusz Józsefet, s kiemelte, hogy

egy nyíltszívű, egyenes ember volt, és éppen ezért sajátos erőt is sugárzott. Nem a kompromisszumok embere volt, mindig az igazságot szerette és képviselte. Nem véletlen, hogy cselekvő részese volt az ’56-os forradalomnak, kivette részét az igazságért való küzdelemből. Nemcsak Zirc díszpolgára lett, hanem cselekvő tagja az emigrációban élő magyarságnak. Szerepet vállalt a Brüsszeli Magyar Ház megalapításában, életében. Neki is jó volt a hazafiakkal, a magyarokkal találkozni, de talán sokkal jobb érzés volt számára, hogy tehetett valamit az övéiért, nemcsak a családjáért, hanem a nemzettársaiért is. „A derűs ember csak akkor tud derűt sugározni magából, ha Isten szeretetébe vetett hite töretlen, biztos és reményt adó”.


Orémusz József lányainak búcsúzó gondolatait a család részéről Pill Eszter tolmácsolta a közösség felé: „A családnak apa, nagypapa, keresztapa voltál. Másoknak József vagy Jóska bácsi. De mindazok számára, akik ismertek téged, mindenekelőtt jó és becsületes ember voltál, akiből mindig sugárzott a tenni akarás, az energia és az életkedv, még akkor is, amikor az élet megpróbáltatások elé állított. Sikerült megőrizni gyermeki lelkedet, kedvességedet, hitedet és huncut vidámságodat. Soha nem feledjük kék szemeidet, melyben legtöbbször a vidám csillogást láthattuk, és amik bearanyozták a mindennapjainkat. Soha nem feledjük tanításaidat és értékrendedet, melyet magunkkal viszünk tovább. Egész életedben hűséges maradtál mind szülőhazádhoz, Magyarországhoz, mind befogadó hazádhoz, Belgiumhoz. Magyarország és az itt élő családtagok, rokonok, barátok iránti szeretetedet, tiszteletedet születésünktől fogva beolvasztottad életünkbe. Utolsó éveidben rendíthetetlenül és bátran küzdöttél a legszörnyűbb betegséggel szemben. Apa, rendkívüli ember voltál, te voltál és vagy a mi támaszunk. Soha nem feledünk, örökké szeretünk. Nyugodj békében!”

Emlék a búcsúztatóról

„Elment egy ember, akinek szent volt a haza, a család, a barátság, az adott szó, a hit. Aki tudta és merte a szív szavát követve tettekre váltani a meggyőződése sugallta gondolatot. Egy ember, aki már ifjan bátrabb és érettebb volt sok aggastyánnál, egy ember, aki megállta a helyét a történelem viharaiban, vállalva a magányt, a kétséget, a nélkülözést, de sohasem volt hiánya hitben és szeretetben. Jutalma új család, új barátok, és a legfontosabb, egy élő hittel élt, igaz élet. Áradt belőle a derű, a szívjóság, magával ragadott bennünket életszeretete, megnevettetett a humora” – e szavakkal vett fájó búcsút szeretett és nagyra becsült tagtársától a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesülete Wenczel Zsuzsanna elnök közreműködésével.

A finnbarátok is megható búcsút vettek Orémusz Józseftől – a képen Wenczel Zsuzsanna elnök

A búcsúzó gondolatokat követően utolsó útjára kísértük Orémusz József Antalt, városunk díszpolgárát. Nyughelyét koszorúk és fehér rózsák ölelték át, mintegy viszonozva a szeretetét.

Sokan rótták le kegyeletüket Orémusz József sírjánál, a finnbarátok egy-egy szál virággal adóztak emlékének


Kelemen Gábor