A mese varázsa, ami átsegít a nehézségeken

A Békefi Antal Városi Könyvtár ismét meghirdette a téli olvasópályázatát, melyre 14 év alatti gyermekek nevezhettek.

A téli időszakban idén is kevesebben vettek részt, mint a nyári szünidőben, valószínűleg az adventi készülődés-ünnepvárás, majd a tanítási félév zárása miatt. Mégsem lehetünk elégedetlenek: a 31 gyermek összesen 185 kötetet olvasott el, illetve hallgatott meg szüleik, nagyszüleik, testvéreik felolvasásában.

Óvodások (9 fő, összesen 49 kötet) Helyezések: 1. Kutasi Miklós, 2. Bartus Marcell, 3. Páder Benedek

Alsósok (14 fő, összesen 69 kötet) Helyezések: 1. Varga Lívia, 2. Konc Luca, 3. Czintula Nimród

Felsősök (8 fő, összesen 67 db kötet) Helyezések: 1. Borszuk Eszter, 2. Lázár Hanna Veronika, 3. Kutasi András

Egy elolvasott mű, egy hógolyó - az idei télen is "jóllakott" a könyvtári hóember

Kiváló szakemberek szavait idézzük a mesék olvasásának fontosságára:

„A gyermekek számos próbatételnek vannak kitéve fejlődésük során. A külvilág kihívásaival és a saját belső félelmeikkel, szorongásaikkal egyaránt meg kell küzdeniük. Ahogy az a mesehősökkel is történik, ők is az élet próbái alatt fejlődnek, személyiségük pedig egyre gazdagabbá válik. Az évek során megtanulják azt is, hogy ugyanazt a küzdelmet számos módon meg lehet vívni.” (Szajli Claudia)

„A népmese az emberiség emlékezete, a kollektív tudattalan része. A mesehős folyamatosan úton van, keresztutakhoz érkezik, választania kell. Minden mesében keresni kell a boldogságot, a keresés pedig mindig viszontagságos, szövevényes utakon történik. A meseszereplők utánzási, szereptanulási és azonosulási alkalmakat teremtenek a gyermek számára. A főhős átváltozásai azt közvetítik, hogy bizonyos helyzetek, életfeladatok megoldásához külsőleg-belsőleg át kell alakulnunk, de mindeközben önazonosak maradunk. Az, hogy a főhős a mese egyes részeiben más, de mégis ugyanaz, stabilitást és biztonságot jelent számára. Eric Berne kanadai pszichiáter Sorskönyv című, 1972-es művében aláhúzza, mennyire fontos felnőttkori életvitelünk szempontjából, hogy gyerekként milyen mesehősökkel azonosulunk, kinek a sorsát érezzük sajátunknak – vagyis, hogy nyertes vagy vesztes sorskönyvet alakítunk ki magunknak. A mese nem racionális úton készít fel a felnőttkorra, az akkori döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt. Ha a gyermek gyakran hallgat meséket, akkor a rossz veresége csökkenti tudattalan félelmeit. Bár a gonosz átmenetileg felülkerekedhet, a gyermek azt a tanulságot viszi tovább a meséből, hogy hosszú távon csak a jóság éri meg.” (Dr. Kádár Annamária)

Az olvasópályázat díjazásáról gondoskodtak: „Együtt a könyvtárért” Alapítvány, „Gyűszűkék” Foltvarró Klub, Tóth Erika

Berkesi Gáborné