Még egy ilyen falu a mesében nincs!

Már szinte elmaradhatatlan a mézeskalácsfalu Zirc adventi időszakában. A Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház az idei évben is várta az alkotásokat, ezúttal a mesék és mitológiai lények témájában. A felhívás elérte a hatását, mesebeli látvány tárul a Dubniczay-terembe látogatók elé.

Az ünnepélyes megnyitón elsőként dr. Vida Beáta, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, örömükre szolgál, hogy az idei évben is sor kerülhetett a mézeskalácsfalu-kiállítás megnyitójára.

Köszönhető mindez annak, hogy a mai napig vannak, akik vállalják a mézeskalács elkészítését, amely nem is olyan egyszerű, mint azt esetleg gondolnánk.

Kissé rendhagyó módon nyitotta meg a kiállítást Marton Károly, az alkotóház vezetője, aki az édes házikók mellől két tanyára kalauzolta el a közönséget, néprajzos ismerősétől hallott történetet osztott meg a hallgatósággal. Egyszer volt, hol nem volt… - kezdhetnénk, de a mesével ellentétben nagyon is valóságos képet festett le egy idős néniről és egy idős bácsiról, akik nem messze egymástól, egyedül éldegéltek, miután mindketten elvesztették a párjukat. Közelgett a szeretet ünnepe, és már nem volt kit megajándékozniuk, így hát egymástól teljesen függetlenül elhatározták, hogy a gondjaikra bízott állatoknak szereznek örömet azzal, hogy a legfinomabb takarmányt adják nekik karácsonyra. Az elbeszélésekből az is kiderült,

szinte érezték a jószágok, hogy valami különleges vár rájuk, az pedig felért a hála és a köszönet jelével, ahogy habzsolva, jóízűen fogyasztották a szeretettel adott csemegét.

A szívhez szóló történetet követően az alkotóház vezetője köszönetet mondott mindazoknak, akik alkotásukkal hozzájárultak a hetedik zirci mézeskalácsfalu létrejöttéhez.

Lehet, hogy az idei mézeskalácsfalu kevésbé sűrűn lakott, mint a korábbi évek tésztából formált lakóközösségei, de így is tele van élettel:

a hólepte rókaveremből Vuk és Karak kacsingat kifelé, és akkor sem húzódnak vissza, amikor emberek sokasága érkezik az otthonuk közelébe. A 23-as szám alatt a Minyonok laknak, egyikük éppen a kéményen nyújtózkodik, szomszédságukban, a hegytetőre épített kastély portáján Harry Potter tűnik fel a varázsbotjával, és ha már mézeskalács-házikók, akkor természetesen a Jancsi és Juliska történetéből ismert boszorka sem hiányozhat a fekete macskájával.