Lélekben meghosszabbítani az Istenre hangolódás idejét

Vecsey Katalin református lelkész ünnepi gondolataival, dr. Csókay András professzor tanúságtételével és Kövi Szabolcs zenész elcsendesedésre hangoló muzsikájával gyúlt meg az első gyertya városunk adventi koszorúján.

Az első adventi hétvége programjainak a Zirci Ciszterci Apátság adott helyet.

Az esőt és a havat idővel a viharos szél váltotta fel szombat délután, így az adventi gondolatait a Gobelin-teremben mondta el és itt gyújtotta meg az első gyertyát Vecsey Katalin református lelkész.

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, boldog ember az, aki ő benne bízik” – bevezetésként azt az igét idézte a Zsoltárok könyvéből, mellyel református közösségükben is hálát adtak az év végén gyülekezetük elmúlt tizenöt évéért.

Ahogy fogalmazott, ádvent – jó értelemben véve – jelentősen igénybe veszi az érzékszerveinket, hiszen a várakozással együtt járó illatok, finomságok, fények, dallamok az év többi részéhez képest jóval intenzívebbek ilyenkor, erősebb hatást gyakorolnak ránk, melegséggel, jóleső érzéssel járnak át, a béke és szeretet idilli hangulatával töltenek el, ezért szeretnénk meghosszabbítani, tartósítani is ezt azt állapotot, ha lehetne.

„Annál is inkább, mert az ádventi időben, sőt ekkor még fokozottabban az a fajta kettősség szorongat bennünket, hogy a naponkénti rohanásunk közepette szükséges lenne megállnunk, lelkünknek, testünknek pihenni. Az ádventi időszak a szépsége, meghittsége mellett az év egyik legfelfokozottabb, legsűrűbb és legnyüzsgőbb időszaka, karácsonyig mindennel el kell készülnünk. Ugyanakkor pedig a lelkünk érzi jól, hogy az ádvent az elcsendesedés, a megállás, a lenyugvás, a lelki előkészület, az Istenre hangolódás elkészített ideje” – fogalmazott az ünnepség szónoka.

Hozzátette, ez teszi a Jézus Krisztus eljövetelére való várakozásunkat igazán és tartósan meghitté, tartalmassá.

„Az illatok, az ízek, a fények, a dallamok, amelyek ilyenkor feltöltenek bennünket és jólesnek a lelkünknek, rövid idő után elillannak. Isten Jézus Krisztusban testet öltött, közénk érkezett szeretete azonban velünk marad, velünk jön évezredek távlatából. És milyen nagy szükségünk is van erre a testünket, lelkünket, egész lényünket befedő, betakaró, védelmező isteni szeretetre, hiszen gyógyít, vigasztal, épít, új utakra indít, reménnyel tölt el, nem utolsósorban Isten felé is elindít és egymás felé is odafordít”.

Vecsey Katalin református lelkész arról is beszélt, hogy az ádventi jövés-menésünk során sokszor látni fogjuk majd egymás hátát az üzletekben kígyózó sorokban várakozva. Milyen nagy ajándék – fűzte hozzá –, hogy Isten szeretetével, hozzánk való jóságával egymás felé fordulhatunk. Felhagyhatunk a haraggal, megbocsáthatunk, békejobbot nyújthatunk, egymásnak segítségére lehetünk, és erről a végtelen és érthetetlen jóindulatról szól a karácsony is.

„Az ádvent kezdete indítson el minket azon az úton, amelyen először vagy újra megérkezhetünk, odatalálhatunk Istenhez, elmerülhetünk az ő jóságában, és az oly sok emberi gyarlóságunkat feloldó szeretete által az egymáshoz vezető utat is megtalálhassuk”

– e gondolatokkal gyújtotta meg az első adventi gyertyát a lelkész asszony, majd az ünneplő közösség kíséretében elhelyezte azt az apátsági díszudvar óriáskoszorúján.

A gyertyagyújtáson közreműködött Kövi Szabolcs zenész és Kurtus Ármin hatodik osztályos, hittanos diák, aki Túrmezei Erzsébet „Karácsony előtt” című versét adta elő.

Advent első hétvégéjének programjai családi kézműveskedéssel indultak,

a hittanteremben adventi koszorúk készítésére nyílt lehetőség, közreműködött Szurgyi Zsuzsanna népi kismesterség-oktató.

Nem bánhatta meg, aki december első szombatjának délutánját az idén már tízéves Gobelin-teremben töltötte.

Az egybegyűlteket Huszár Lőrinc plébános atya köszöntötte. Elsőként dr. Csókay András professzor előadására került sor.

A nívós elismerésekkel kitüntetett, a bangladesi sziámi ikerpár sikeres szétválasztásával világhírnévre is szert tevő idegsebész bő egyórás előadása tanúságtétel volt amellett, hogy a tudomány nem választható el az istenhittől, ez segítette őt, amikor meg kellett felelni a kihívásoknak, az imák által ötletet kapott arra, hogyan végezzen el egy-egy életmentő beavatkozást.

De nemcsak a műtőasztal körül, hanem gyermekük elvesztésénél is kapaszkodót kapott Istentől – ennek kapcsán felesége is felszólalt –, megtudhattuk, hogyan lehet a családot ért tragédia ellenére is boldognak maradni. A professzor nigériai missziós tevékenységéről is beszélt, és hamarosan újra ellátogat az afrikai országba, hogy kamatoztassa a hit által megerősített szakmai tudását. Könyveiért sokan sorba álltak, és az életeket mentő kézből jött aláírást is elvitték magukkal.

Fidzsi-szigetek vagy csillagos égbolt?

– demokratikus útra bocsátotta a kérdést Kövi Szabolcs zenész, hogy milyen képi anyag kísérje újabb zirci koncertjét. Ez utóbbi kicsit jobban illett az adventi hangulathoz, és szükség is volt rá, hogy némi fényt adjanak a csillagok, mert teljes sötétségbe borult a terem. Nem láttuk az előadóművészt, de ha éppen egy másik bolygóról csöppenünk ide, vagy legmélyebb álmunkból ébredünk fel – ami nem szokatlan a meditációs muzsika hatására –, akkor is tudjuk, hogy ő játszik, hiszen utánozhatatlan, ahogy megszólaltatja fúvós hangszerei széles tárát.

A művészt egy szám erejéig nem sokkal később – immár a Gobelin lámpáinak fényében – újra hallhattuk –, és már az igazi csillagok is feljöttek az égre, de a lelket nyugtató dallamok valahogy még mindig ott motoszkáltak az ember fülében.

Az ünnepi műsorokat követően a szervezők szeretetvendégséggel várták a Látogatóközpont előcsarnokában a program résztvevőit.

A rendezvénysorozat főszervezői a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB és a Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontja, az első gyertyagyújtás a Zirci Plébániai Egyházközség és a Zirci Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász közreműködésével valósult meg.