Lejöttek a falvédőről az üzenetek

Ünnepélyes keretek között, a szokásos színvonalas műsor kíséretében került sor Müller Anikó 16. Zirc anno… naptárának bemutatójára. A kiadvány rendhagyó, hiszen ezúttal nem helytörténeti fotókat, hanem falvédőkről készült képeket, recepteket tartalmaz.

A Városháza falvédőkkel gazdagon feldíszített nagytermét zsúfolásig töltötték meg a nézők, a széksorok közül pedig egyszer csak énekhang hallatszott: kereste, nézte a közönség, honnan jön, s nem is biztos, hogy mindenki felfedezte, hogy a Bakonyi Finnbarátok Körének tagjai fakadtak dalra. A hangulatos nyitány után a Bittmann Angéla, Palkovics Jánosné, Müller Anikó előadói hármas az otthonról, szülőföldről szóló gondolatokat tolmácsolt nagy íróinktól, költőinktől. Idézték gróf Nádasdy Borbálát is, aki szerint „az illatok, amelyek egy rakott sparheltből származó ételből kiáramlanak, maga az otthon, a biztonság és a boldogság”.

A falvédőknek ma vajon van üzenete számunkra? – hangzott el többször is a naptárbemutató műsorban, s a közönség reakciói azonnal meg is válaszolták a kérdést: míg mások dalra, ők nevetésre fakadtak a falvédőkről szóban lehozott csattanós versikék hallatán, előfordult, hogy tapssal szakították meg a felolvasást, vagy esetleg meg is kommentáltak egy-egy tréfás mondatot. Azért nemcsak a derű áradt a sparhelt mögül a háztartásokba, a trianoni veszteség miatt érzett fájdalmat is hivatottak kifejezni a terítőkre felhímzett örökérvényű gondolatok.

Megtudtuk, hogy a lakáskultúrák egyik legelső darabjainak számítottak, a középkorban a főúri szobákban jelentek meg először. Nagyon népszerűek voltak a falusi konyhákban, ahol a falikép szerepét is betöltötték. Elsődlegesen a meszelt falat voltak hivatottak védeni, idővel mindinkább díszítőszerepük vált hangsúlyossá. Az előnyomott mintákra hímzett textileken életbölcsességeket, intelmeket, nem egyszer helyesírási hibákkal tűzdelt naiv rímpárokat olvashatunk, melyek örömről, bánatról, szerelemről, csalódásról, erkölcsi normákról szólnak.

„Befordultam a konyhára” – énekelte Vászon Sándor költőnk megzenésített versét, miközben Kaszás Béla a technikai eszközeivel egy régi konyhát varázsolt a dalnok mögé. A függöny előtt elhelyezett asztalon, hokedliken látszott, hogy bizony nem most jöttek le a falvédőről.

Süteményeket is láthattunk a falra vetített képeken, el lehet őket készíteni, ha felütjük a naptárat, minden hónapra jut egy recept, így akár egy kisebb cukrászkönyvvel is felér a „Zirc anno… 2019”. A termet nem csak a nézők, hanem a falvédők is megtöltötték, a szerző gyönyörű szép gyűjteményét hozta el, hogy ezzel is átadja a múlt üzeneteit az utókor számára.

Az est már amúgy is remek hangulatát a csetényi Bujka Néptánccsoport fellépése fokozta. Érdekes volt, hogy egyik oldalról az élő közönség, a másik oldalról – egy jelenbe pillantó fotográfiáról – pedig egy régi lakodalmas menet nézte, ahogy a táncosok őrzik a hagyományainkat, mosolyt csalnak az arcokra, beleültetik a ritmust az emberek lábába. A szíves vendéglátás sem maradt el, kis kupica pálinkát és Müller Anikó által elkészített hagyományos lakodalmi süteményeket – leveles diós kiflit, „húsdarálós” géptésztát és linzert – kínáltak körbe a táncműsor közepette.

Müller Anikó köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult legújabb naptárának elkészítéséhez, bemutatásához. A kiadványhoz gróf Nádasdy Borbála írt és mondott ajánlót. Az írónő a hagyomány tiszteletének és művelésének fontosságára hívta fel a figyelmet, amiről ez a kiadvány is szól. „Minden hónapban fordítsanak egyet ezen a naptáron, és mindig egy szépség tárul maguk elé” – mondta, majd lapozgatni kezdték a szerzővel a falvédők és receptek ízlésesen elkészített gyűjteményét, megadva ezzel a kedvet másoknak is.

Kelemen Gábor