Legyünk sikeres harcosai a koronavírus elleni küzdelemnek!

Háború zajlik a világban, Magyarországon is, így mi zirciek is harcosai vagyunk a koronavírus elleni küzdelemnek. A jelenleg folyó koronavírus elleni védekezés és annak vezetése erősen hasonlítható egy katonai konfliktus megvívásának jellemzőihez. Nem vagyok orvos, járványügyi szakember. E cikk írásával nem célom felülírni, csupán nyomatékosítani az erre illetékesek által már számtalan médiában közreadott betartandó rendszabályokat. Csak arra szorítkozom, hogy mint volt aktív katona, pályám során tanult és nemzetközi katonai szervezetben szerzett tapasztalataim alapján – a teljesség igénye nélkül – párhuzamot vonjak a koronavírus elleni küzdelem, valamint egy katonai művelet, harc során jellemző hasonlatosságoknak.

Talán az első és egyik legfontosabb közös vonás a felderítés kiemelkedő szerepe. A katonai műveletek sikeres megvívásáért kijelölt és felelős parancsnokok, vezetők sohasem, és a jövőben sem fognak rendelkezni 100%-ban a hadművelet, a harc sikeres megvívásához elegendő információval. Miért? Mert nem ismert 100%-os pontossággal az ellenség ereje, elhelyezkedése, hol és mikor összpontosítja főerőkifejtését, hol és mikor milyen harceszközöket használ, milyen taktikát alkalmaz, milyen álcázást, megtévesztő manővert használ stb. A hadműveletet, harcot vezető katonának a teljes felderítési adatok hiányában is döntést kell hozni.

Szinte axióma értékű, hogy a hiányos felderítési adatok mellett hozott döntés is sokkal többet ér, biztosítja a sikert, mint az időben elhalasztott, vagy meg nem hozott döntés. Jelen esetben a koronavírus, mint mindnyájunk közös ellensége nem látható, - a harcmezőn sem látható a teljes ellenség – nem tudjuk kit, mikor és hol támad. Azt tudjuk róla, hogy lappang, álcázza magát, megjelenhet általunk használt, tárgyakon, a levegőben, közösen használt légtérben, kezünkön és még ki tudja hol. Támadásával kivárhat megjelenésétől számítva akár kettő hetet is. Azt is tudjuk róla, hogy több harcost is megtámadhat, eltérő időben és térben és a támadását észre sem vesszük. Álcázza magát azzal is, hogy nem tűnik harcosnak, azaz a meg nem betegedett ember tudtán kívül is hordozhatja, ami a vírus részéről felér egy alattomos támadással. Azt is tudjuk róla, hogy bárkit megtámadhat, csak a statisztikák alapján van információnk, hogy főleg az idősebb harcosokat veszi célba. Ebből következik, hogy mi, állampolgárok is ebben a háborúban, műveletben vagy harcban harcossá váltunk, mert alattomos módon fenyeget bennünket az ellenség, azaz a koronavírus támadása.

A mai korszerű katonai műveletben az „egyes harcos katona” kiképzettsége, felkészültsége, fegyelme, kitartása a harc sikeres megvívásának egyik záloga. Mi is mindnyájan, állampolgárok „egyes harcos katonává” váltunk ebben az ember feletti erőfeszítést igénylő, a vírus ellen védekező műveletben, mert mi lettünk az ellenség célpontja.

A katonai műveletek számos más tényezőn túl, akkor lehetnek sikeresek – katonai zsargonnal fogalmazva – ha a hadműveletet „egységes terv, elgondolás és vezetés” alapján vívják meg. Az „egységes terv, elgondolás és vezetés” kialakítása a legfelsőbb vezetési szint jogköre és feladata, amit a közép és alsóbb szintek lebontanak a végrehajtókig, azaz az „egyes harcos katonáig,” meghatározzák azok részletes feladatait, jogkörét, felelősségét és kötelezettségeit. E feladatsor végrehajtókig történő meghatározása során, minden szint megjelenítheti, hozzáadhatja kreativitását, saját elhatározását a végrehajtásra, de az „egységes terv, elgondolás és vezetés” kereteitől nem térhet el!

A katonai műveletekben a legfelsőbb szinten néhány tábornok, középszinten főtisztek, alsóbb szinteken tisztek és altisztek konkretizálják a rájuk háruló harcfeladatokat egészen az „egyes harcos katonákig.” A harc sikeres megvívásához sok-sok „egyes harcos katonára” van szükség, akik mi vagyunk, azok az állampolgárok, akiket a vezetéssel együtt támad az alattomos ellenség, a koronavírus.

A mai modern katonai műveletekben az „egyes harcos katona” a túlélés egyik záloga, azzal, hogy a harc megvívása során egymás életét védik, egymást segítik, kölcsönösen biztosítják egymás túlélését a harc során. Sajnos a múlt háborúkban sokan váltak ismert vagy névtelen hősökké. A koronavírus elleni harcban a nemzetközi tapasztalatok alapján hősök az egészségügyi rendszer és mindazon szervezetek dolgozói, és névtelen hősök lehetünk mi állampolgárok, akik „egyes harcos katonákká” váltunk a koronavírus elleni harcban és betartjuk a ránk vonatkozó írott és íratlan szabályokat.

George S. Patton amerikai tábornok a II. Világháború idején azt vallotta, hogy: „A háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk a hazánkért, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség adja életét a hazáért.” A mostani, koronavírus elleni harcra fordítva ez azt jelenti, hogy olyan állampolgárokra van szükség, akik az ellenséget, azaz a koronavírust kényszerítik halálra, pusztulásra.

Nekünk, akik „egyes harcosokká váltunk” az a feladatunk ebben a harcban, hogy biztosítsuk az „egységes terv, elgondolás és vezetés” alapján született döntések végrehajtását, segítsük magatartásunkkal azokat, akik már saját biztonságukat sem kímélve harcolnak az ádáz ellenség ellen. Úgy tudjuk saját biztonságunkat, egészségünket kölcsönösen megvédeni, ha maximálisan betartjuk és betartatjuk a már foganatosított rendszabályokat. Ez a helyzet nem tűri a renitens magatartást, nem tűri a hősködést, nem tűri az eltúlzott magabiztosságot és egoizmust, nem tűri a virtust, nem tűri az egyén saját egészségi állapotába vetett túlzott bizalmat sem. A koronavírus elleni műveletek sikere megköveteli és elvárja, tőlünk, állampolgároktól a jogkövető magatartást, az egymásra történő kölcsönös figyelmet, mert csak egymással és egymásért lehetünk sikeres „egyes harcos katonái” a koronavírus elleni, időben is valószínű elhúzódó háborúnak.

Zirc 2020. 03. 16-án

Németh István nyugállományú dandártábornok