A legfontosabb hivatás a lélekhez szól

Megyei szintű kitüntetésben részesült Takács Nándor Istvánné, a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola igazgatóhelyettese, közoktatás-vezetője.

A kitüntetést a Veszprémi Tankerületi Központ igazgatója, Szauer István előterjesztésére adta át az általános iskola tanévzáró ünnepségén Hontai-Cziráki Marianna, a Veszprémi Tankerületi Központ igazgatóhelyettese és Csősziné Molnár Katalin tanügyi referens.

A Gárdonyi Géza kisregénye alapján Lámpás névre keresztelt díjat ebben az évben alapította a Veszprémi Tankerületi Központ és a Pedagógusnaphoz kapcsolódóan a kiemelkedő oktató-nevelő munka elismeréseként, a több évtizeden át kifejtett áldozatos és eredményes munkáért kerül átadásra. Megyénkben összesen öten kapták meg a díjat, közöttük Takács Nándor Istvánné, aki a zirci járásban elsőként részesült az elismerésben.

„Régen egy közösségben a pap, az orvos és a tanító volt a falu szellemi-lelki irányítója, a közösség építője. Minden időben a legfontosabb hivatás az, amelyik a lélekhez szól. Szerencsénkre újra és újra vannak közöttünk olyan pedagógusok, akik kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végzik ezt a nemzedékeken átívelő munkát”

– olvasható Takács Nándor Istvánné laudációjában, aki negyvenöt évvel ezelőtt kezdte pedagógusi pályafutását a Fejér megyei Ercsin. Ténylegesen közel félévszázadot ölel már fel az eddigi tanári pályafutása, hiszen a gyes miatt is – házasságából két gyermek született, akik szintén a pedagógusi pályát választották – csak egy-egy évre hagyta el a katedrát. Dolgozott osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként, intézményvezetőként. Számos tanulmányi verseny szervezője, illetve felkészítő tanárként sikereket ért el a saját szakterületén.

Takács Nándor Istvánné a Veszprémi Tankerületi Központ által adományozott díszoklevéllel

– Megható volt számomra, hogy egy újonnan alapított díjat elsőként vehettem át Zircről, úgy érzem, ez a városnak is egy üzenet

– indítja a „Lámpás fényénél” a gondolatokat a Bakonybélben élő, 2016 óta Zircen tanító pedagógus. Azt mondja, olvasta már korábban a díjalapításra ihletet adó művet, de most újra a kezébe vette, s úgy látja, hogy a könyvben szereplő népi tanító életútja rokonítható az övével. Lámpásként indult el faluról falura, s megharcolta azokat a küzdelmeket, amelyek óhatatlanul a népi tanítóskodással járnak.

A székesfehérvári születésű pedagógus elmeséli, hogy édesanyja indíttatására választotta ezt a pályát. Szülei fontosnak tartották a tudást, nagy elvárásokkal, szigorú elvek mentén indították útjára őt. Történelem-orosz szakos tanárként végzett a Pécsi Tudományegyetemen, majd később teológiai végzettségre is szert tett. Ercsi, Polgárdi, Pázmánd, Szany települések iskoláin keresztül vezetett útja a Bakonyba. Nagyon büszke rá, hogy a rendszerváltozás után katolikus iskolává lett szanyi intézmény névadásából is kivette a részét, hogy aztán hasonlóképpen cselekedjen Bakonybélben, ahol a kétezres évek elején kezdett dolgozni.

Az azóta már a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola tagintézményeként működő bakonybéli iskola esetében az általa javasolt, történelmi vonatkozású Szent Gellért névre esett a választás. Az intézmény fejlődését segítő eszközpályázatok hosszú sora valósult meg a vezetése alatt, a legközelebb a szívéhez mégis a „Tudás Kútja” áll. Felkeltette az érdeklődését az iskola udvarán hullámpalával letakart kútgyűrű, s egy kis utánajárást követően kiderült, hogy annak mélyén élő forrásvíz van. Bibliai hasonlat is lehet ez – gondolta –, a tudás forrása, s a kezdeményezésére, közösségi összefogás eredményeként felújították a kutat, elkészült a ma is nagy becsben álló alkotás.

Csalódásként élte meg, hogy nem sikerült megtartani a bakonybéli iskola önállóságát, de a gyermeklétszám csökkenése miatt nem mutatkozott más alternatíva. A zirci általános iskolához történő 2007-es integrációt követően tagintézmény-vezetőként dolgozott, majd néhány évvel ezelőtt megpályázta, s el is nyerte a bázisintézmény igazgatóhelyettesi állását.

Vezetőként mindinkább azt vallja, hogy a tanítás szolgálat, gyermeknek, kollégának, szülőnek szeret minden tekintetben a rendelkezésére állni. „Személyiségének alapvető jellemzői a hivatástudat, gyermek- és szakmaszeretet, a következetesség, a közösségért érzett felelősség és a tanulókkal való foglalkozásban az eredményesség” – hangzott el a méltatásában. Keresztény világnézetű, de hangsúlyozza, hogy ezt sohasem éreztette munkája során, kizárólag a szakmát helyezi előtérbe, ezzel szeretne „világítani” a tanuló diákságnak.

A legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy el tudja magát fogadtatni a diákokkal, hiszen más világot élünk már, a tanárnak ki kell vívnia tekintélyét az osztály előtt. Lépést tart a modern kor vívmányaival, alkalmazza is azokat a módszerei során, s ha éppen áramszünet van, akkor „Judit néni” a magyar televízió egyes csatornájáról jelentkezik, s a tatárjárásról tudósít…

Fontosnak tartja, hogy egy pedagógus mindig meg tudjon újulni, s már mutatja is, hogy mi az, ami újabban az oktatómunka fejlődését szolgálja, az iskola javára lehet majd fordítani.

Tervei között szerepel, hogy összefoglalja eddigi pályafutásának tapasztalatait, hiszen az elmúlt közel ötven év során sok mindenben változtak az oktatási módszerek. A gyűjtemény azonban még várat magára, a könyv nyitott marad, hiszen annak a lámpásnak világítania kell.

Kelemen Gábor