Közösségi térré alakult a mézeskalácsfalu

Harmadik alkalommal nyílt mézeskalácsos alkotásokból kiállítás a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban.

A vendégeket a házigazda intézmény részéről dr. Vida Beáta köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy új alkotók is megjelentek a tárlaton, és felettébb örülnek annak, hogy visszatérő mézeskalács-készítők lepik meg őket a szebbnél szebb alkotásaikkal. Mint azt elmondta, idén a harmadik mézeskalácsfalut üdvözölhetjük Zircen, melynek a kezdeményezője, szervezője, tanácsadója ezúttal is Bognár Anita helyi alkotó volt, akit megtapsolt a közönség.

A tárlatot dr. Kovács László főorvos, önkormányzati képviselő nyitotta meg, akiről megtudtuk, hogy nagy rajongója a mézeskalácsnak. Köszönetét fejezte ki a civil kezdeményezésért, mint mondta, büszke lehet rá Zirc, hogy van egy ilyen kiállítása.

Dr. Kovács László nyitotta meg a kiállítást, mellette Bognár Anita, a mézeskalácsfalu kezdeményezője

Beszélt a mézeskalács szerepéről, illetve alapanyagának, a méznek évezredekre visszanyúló történetéről. Ünnepi alkalmakra szokták készíteni a mézeskalácsot, egyházi dísztárgyak készültek belőle, szentek alakjait formázták meg vele, fejedelmek is ajándékozták, falusi emberek jeles napokon, illetve a városiasodás során a polgárságnak is egy kedvelt díszítőeleme volt. Az elfogyasztása nem jellemző, inkább lakásdíszként, emléktárgyként funkcionált. Mi, magyarok is ismertük a mézet már a honfoglalás előtt, a belőle készült süteményekre hazánkban az Anjou-kor idejéből találhatunk legkorábbi adatokat, majd a későbbi századokban főleg Erdélyben, illetve Debrecenben vált ismertté a mézeskalácsos ipar.

Napjainkra is megmaradt régi mesterségként, ma már a cukrászat keretében foglalkoznak mézeskalács-készítményekkel, illetve lelkes, fáradságot nem ismerő háziasszonyok készítenek ilyen csodákat – mondta dr. Kovács László, majd köszönetét fejezte ki a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóháznak, hogy felkarolta a civil kezdeményezést, helyet biztosít neki, de a legnagyobb hálája azoknak szólt, akik ezt a meseasztalt idevarázsolták.

Dr. Vida Beáta kiemelte, hogy civil szervezetek, baráti közösségek, hotelszemélyzet, iskolás osztály fogott össze, s építette meg szorgos munkával a mézeskalácsos alkotását, szívüket adták bele, így igazi közösségi térré alakult a mézeskalácsfalu. Beszélt arról is, hogy egy tradíciót hoztak létre, hiszen az elmúlt háromszáz év során folyamatos volt a mézeskalács-készítés Zircen, s jövőre átadásra kerülhet a múzeumban a mesterség felújított műhelye.

A mézeskalácsfaluban az otthonok, közösségi terek, épületek mellett a Bakony több nevezetessége is látható, így például kisvonatok szaladnak a hófödte tájon, felfedezhetjük a Gyilkos-tavat, az Arborétumot. Van erdei házikó, vadles, s megépült az eplényi sípálya „mézeskalács-makettje” is. Gyönyörködtek benne, csodájára jártak a vendégek, elvittek belőle egy kis szegletet a pillanat megörökítésével. Nemcsak belül látványos, hanem sötétben, az utcáról is érdemes bekukkantani az ablakokon, hiszen ilyenkor kigyúlnak édes falunk fényei.

A kiállítás Vízkeresztig, azaz január 6-ig várja a látogatókat a múzeum nyitvatartási idejében.

Kelemen Gábor