Középiskolások középkori időutazása Zircen

Szeptember 11-től október 11-ig látogatható a „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport „Mindennapi élet a középkori Magyarországon” című tablókiállítása a Városházán. A tárlathoz kapcsolódóan dr. Weisz Boglárka történész, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa, a kutatócsoport és a Középkori osztály vezetője tartott előadást, melyen a két zirci középiskola diákjai szervezetten vettek részt.

Tudták, hogy a középkorban is fociztak már? El tudják képzelni, milyen volt egy akkori pláza? Mi az a vendégujj? Miért járták a határokat? – ha nem, akkor egészen biztosan választ kaphatnak rá a zirci Városházán megnyílt, még közel egy hónapig látható kiállítás szemléletes tablóiból.

Mivel a középkori magyar történelem iránt érdeklődők mellett elsősorban középiskolások számára szóló anyagról van szó, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Pápai SZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium sem hagyhatta ki az alkalmat. Mintegy száz zirci diák útja vezetett pedagógus kísérőikkel a Városházára, hogy egy tárlatvezetésen bőven túlmutató, rendkívüli történelemóra keretében „emberközelből” is betekintést nyerjenek a középkori mindennapok világába.

A Zirc Városi Önkormányzat által szervezett eseményen az előadót és a közönséget dr. Vida Beáta, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója, a program szakmai közreműködője köszöntötte. Az előzményeket illetően elmondta, Szeiler János helyi lakos pénzgyűjteménye indította el a közös gondolkodást, majd felmerült a tervezett bemutató gazdaságtörténeti vándorkiállítással történő bővítése.

Dr. Weisz Boglárka személyében pedig a téma talán legjáratosabb szakemberét sikerült Zircre hívni, aki jelentős előrelépéseket tett a magyar gazdaságtörténet kutatásában.

„Nem volt kötelező iskolába járni”

– az egyik tabló tetején olvasható, majd az előadás során bővebben is kifejtett megállapítás kapcsán talán több diáknak is felcsillant a szeme. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a középkori ember számára fontos volt a tanulás, ezzel kapcsolatban a szegény családból származó, de tehetsége, tudása révén magyar országbáróvá váló Ozorai Pipó történetét mesélte el dr. Weisz Boglárka. Jegyzékek tanúsága szerint folyamatos volt a magyar diákok külföldi egyetemeken való jelenléte és ehhez a korszakhoz fűződik az első hazai egyetemek megalapítása is.

„Minden a pénz körül forog”, fizetőeszközünk történetéről is megtudhattunk egyet s mást, így például, hogy a pénzelés Szent Istvánnal egyidős hazánkban, ugyanakkor a kiállított pengőkkel, forintokkal ellentétben a középkori pénzre nem volt ráírva az értéke.

Az akkori legértékesebb pénz az aranyforint volt, amit 1325-ben kezdtek el verni a Magyar Királyságban és végigkísérte az egész középkort. Szinte színtiszta arany volt, az érmét pedig különböző betűkkel látták el, melyből azonosítani lehetett a pénz verőjét, és azt is, hogy hol készült, ezáltal tudtak következtetni az eredetiségére is.

A nem annyira távoli múlt is a közönség elé tárul Szeiler János helyi lakos már említett pénzgyűjteményének nyomán, melyet bányász nagypapája fizetése alapozott meg. Két tárlószekrényt is megtöltenek a különböző évjáratú bankjegyek, egészen kuriózumnak számító egykori magyar valutákat is láthatunk az üveg mögött.

A pénzek mellett rövid történeteket is megoszt velünk a gyűjtő abból az időszakból, amikor pengőről forintra váltottak hazánkban.

-Nagy érdeklődéssel hallgattuk az előadást, sok olyan információhoz is hozzájutottunk, ami nem derül ki a történelemkönyvekből

– mondta értékelésében Ottó Mariann, a gimnazisták egyik kísérőtanára, aki később egy újabb diákcsoporttal tért vissza a kiállítást megtekinteni. – Nagyon érdekes volt számomra a fiúsítás menete, ami azt jelenti, hogy a nők csak akkor örökölhettek, amikor egy nemesi család férfiágon kihalt, és a leányt fiúnak ismerték el. A középkori pénzekről a diákok sokat tanulnak, az érettséginek is részét képezi közép- és emelt szinten egyaránt. Az előadó a digitális világban felnövő fiatalok számára is izgalmassá, életszerűvé tudta tenni a témát, olyan figyelmet kapott, hogy tanórán nehéz hasonló eredményt elérni. A leletekkel társított, mintákkal gazdagon átadott tudásanyag révén már jobban el tudjuk képzelni az akkori emberek életét, és útmutatót kaptunk arra nézve is, hogy például mit érdemes manapság egy középkori városban megtekinteni.

A kiállításra is kitért a pedagógus, szerinte azok számára is érdekes és informatív lehet, akiknek esetleg nem nyílt lehetőségük az előadást meghallgatni:

- Minőségi, nagyon jól megválogatott képanyaggal találkozhattunk. Számunkra azért is volt hasznos a tárlat megtekintése, mert az új érettségiben, amit a 2020-as Nemzeti Alaptanterv szerint kell tenni, kifejezetten fontos témaként szerepel a magyar szentek élete, és ennyire összegzően tálalva ezt nehéz máshol megtalálni.

Oláh Norbert, a szakképző iskola tanára részt vett diákjaival mindkét előadáson, bővebben a második negyvenöt perc eseményeit idézte fel:

- Számunkra a legizgalmasabb az volt, amikor Boglárka arról beszélt, hogy a kereskedők milyen fontos szerepet töltöttek be a középkori Magyarországon, konkrét történeteket mesélt róluk, részletezte, hogyan járultak hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez.

Olyan termékeket hoztak be az országba, mint például a selyem, fűszerek, ékszerek és más luxuscikkek, amelyeket hazai termékekkel – így például gabonával, faárukkal – cseréltek el. Társadalmi státuszuk változó volt: néhányan gazdag és befolyásos kereskedőkké váltak, míg mások kisebb méretű kereskedelmet folytattak.

- Megtudhattuk továbbá azt is, hogy melyek voltak azok az árucikkek, amiket tilos volt kivinni az országból. Érdekesnek tartottam a vám történetét is. Mi történt azokkal az emberekkel, akik megpróbálták elkerülni a vám befizetését, milyen trükköket alkalmaztak a korabeli kereskedők ennek elkerülésére, illetve hogyan változott a vám mértéke városról városra. A középkori magyar és külföldi kereskedők leleményességéről is szó esett, akiket úgy állítanak be egyes hollywoodi filmek, mint tudatlan, semmihez nem értő embereket.

Pedig a középkorban is épültek olyan épületek, amelyek a mai napig állnak, és készültek olyan törvények, adónemek, amiket a mai napig alkalmaznak.