Két győzőről a tízéves aradi vértanúk emlékművénél

– Ezek az emberek, akár magyar születésűek voltak, akár idegen nációból származtak, vitézségből, helytállásból, öntudatból példát adtak. Tiszta szívvel, emelt fővel álltak bíráik és hóhéraik elé abban a szent tudatban, hogy a magyar alkotmányért és függetlenségért a végsőkig ki kell állni.

Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója hangsúlyozta ezt a tizenhárom aradi vértanú kapcsán kivégzésük 175. évfordulóján, az éppen tíz évvel ezelőtt felavatott zirci emlékműnél.

A hős mártírok közül kettőre, a 225 éve született Kiss Ernőre és a 220 éve született Damjanich Jánosra külön is kitért az ünnepség szónoka.

Megtudhattuk, hogy Kiss Ernő altábornagy egy dúsgazdag örmény családnak volt a sarja, aki birtokait a köz javára is igyekezett fordítani. A nevéhez fűződik a szabadságharc egyik első jelentős délvidéki győzelme, amikor 1848. szeptember 2-án a perlaszi rác felkelőtábort bevették a honvéd csapatok.

Nem véletlenül ragadt rá a „perlaszi győző” elnevezés, hogy aztán október első napjaiban elsőként léptessék elő a hadseregben honvéd vezérőrnaggyá.

Kiss Ernőt a bácskai hadtest parancsnokává is előléptették, ez azonban már meghaladta a képességeit, és hiába indított támadó jellegű hadműveleteket a rác felkelők ellenében, rendre kudarcot vallott, ezért le kellett mondania a posztjáról, és Debrecenbe távozott. 1849. februárjában a honvédseregben elsőként léptették elő altábornaggyá, egyben megtették országos főhadparancsnokká.

Derekasan megállta a helyét a dicsőséges tavaszi hadjárat hatvani ütközetében is, a távollévő hadügyminisztert pedig több alkalommal is helyettesítette. A végnapokban, 1849 augusztusának elején ott volt az utolsó aradi haditanácson, ő közölte Görgei Artúr tábornokkal, fővezérrel a döntést, hogy nem a császári, hanem a cári sereg előtt teszi le a fegyvert a honvédsereg.

Ellenkező esetben ma nem tizenhárom, hanem sokkal több aradi vértanúról kellene beszélnünk, nem utolsósorban ezzel azt is a világ értésére adták, hogy a magyar szabadságharc legyőzéséhez két európai nagyhatalom hadseregére volt szükség –

világított rá a világosi eseményekre a szónok.

Az emlékező ezt követően áttért a rác születésű, határőr családból származó Damjanich Jánosra,

akiről a legtöbb ’48-49-es történet ismeretes, a legnépszerűbb honvédtábornokaink közé tartozik.

Az egyik rukavinai gyalogezrednek volt a fő századosa 1848 tavaszán, majd később, ’48 őszén-telén remekül megállta a helyét Délvidéken, s az év végére már tábornokká, vezérőrnaggyá lépett elő, ő vette át annak a hadtestnek a parancsnokságát, amelyet le kellett adnia az imént méltatott Kiss Ernő későbbi altábornagynak.

A „szolnoki győzőként” is emlegetik, hiszen az ő honvédei aratták az első komolyabb diadalt ’49 kora tavaszán. Damjanich az egész hadjárat időszakában brillírozott, immár a harmadik hadtest parancsnokaként a tápióbicskei ütközetben megfordította katonáival a vesztésre álló csatát, és Isaszegnél, Vácnál is szinte egyedül állta a sarat.

1849. április 26-án, a tavaszi hadjárat utolsó, döntő összecsapásánál, a komáromi csatában csakugyan meghatározó szerepet vállalt, másnap azonban közlekedési baleset érte, ami miatt szolgálatképtelenné vált. Az aradi vár bevételével a honvédek őt tették meg az erődítmény parancsnokává. Ezt a várat adta át augusztus 17-én, és idekerült a többi tábornoktársa is, akiket 175 évvel ezelőtt, október 6-án kivégeztek.

Mivel a csatában ő volt az első, azt gondolta, elsőként rajta fogják végrehajtani a halálos ítéletet, de nem így lett. Mankóval a hóna alatt tudott odatipegni az akasztófához, amely körülbelül fél fejjel alacsonyabb volt nála. Gróf Vécsey Károly honvédtábornok követte őt, aki – mivel már nem volt kitől elbúcsúznia – megcsókolta Damjanich élettelenül logó kezeit, mintegy bocsánatkérésként, hogy ők ketten az életben nem voltak túlzottan jó bajtársak.

A történeti áttekintést követően az emlékező szervezetek elhelyezték koszorúikat az aradi vértanúk emlékművénél.

Majd áldást mondtak a történelmi egyházak képviselői, Huszár Lőrinc plébános, Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész.

A Pápai SZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium két diákja, Takács Márk Attila és Bazsó Bíborka verses előadással adózott a vértanúk emlékének.

A Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB, valamint a Zirci Országzászló Alapítvány közös szervezésében megvalósuló emlékező ünnepségen műsorvezetőként közreműködött Csaba Lilla.

Hogy az a bizonyos láng 175 év múltán sem szunnyad el, arra a kopjafa alatt pislákoló mécsesek még inkább rávilágítottak – az emlékezők ekképpen is kifejezték tiszteletüket az aradi vértanúk előtt.