A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Kerner Mariann új verseskötetét az Élet hívta létre
Már a harmadik verseskötete jelent meg Kerner Mariann költőnőnek, aki az óvodát
és az általános iskolát is Zircen járta, a mai napig élő kapcsolatai, kötődései
vannak városunkhoz. Új könyvéről, eddigi köteteiről és a versei születéséről
kérdeztük.
Kerner Mariannról először 2013 nyarán írtunk, miután bemutatkozott verseivel a zirci Múzeumok Éjszakáján, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának meghívására.
Akkor első verseskötetének kiadása előtt állt, most már a harmadikat is a kezében tarthatja.
– Az első verskezdemények középiskolás koromban születtek, s aztán a főiskolai évek alatt váltak gyakoribbá. Szépen lassan beleszövődtek a versek a köznapjaimba. Azontúl, hogy szabadságod ad, fényt, úgy érzem, hogy gyakran az írás által gyógyulok, tisztulok. Számomra a költészet gyógyír testnek, léleknek, szellemnek egyaránt – vallja a költőnő, aki szinte az egész gyermekkorát Zircen töltötte. Hat éve Balatonfűzfőn él, a nyugalom keresésének szándékával választotta ezt a települést, és gyerekkori álma volt a Balaton közelségében élni.
Első kötete „A remény madara”
címmel jelent meg, mellyel a vágyálma teljesült, hogy végre kézbe lehet venni
az előtte asztalfiókban heverő sorokat. Ez a könyv jellemzése szerint az
ifjúság útkeresése és szárnyalása volt, míg a második – amely „Te vagy a híd”
címmel rá fél évre jelent meg és 2015 májusában Zircen is bemutatásra került –
a lendületé. Ezt a könyvet nagyon akarta, és „rendkívül nehéz kötetként”
értékeli visszatekintésében, tele volt mélységgel, csalódottsággal. A
közelmúltban megjelent harmadik kötetéről – melyre később bővebben kitérünk –
azt mondja, hogy messze túlmutat őrajta, a versek autodidakta módon, mintegy
szellemi meghívás által születtek, ahogy fogalmaz, az „Élet hívta létre”.
Kerner Mariann az eddig megjelent három verseskötetével és Bóbita kutyájával (Fotó: Ernszt István)
Kerner Mariann azt is elárulta nekünk, hogy a versei éppoly sokféle módon születnek, mint minden más napjainkban.
– Nincsen hozzájuk kötődő rituálé, sem szabályrendszer. Egyszerűen jön a legkülönfélébb helyzetekben, helyszíneken. Van, amikor alvásból ébredve jegyzetelek, s aztán visszafekszem, van, amikor utazás közben a buszon, s van olyan is, amikor szabad utat adva a bennem lévő érzéseknek, tudatosan, ülve, füzetbe írva adom át magam a betűk világának. A témákat illetően is ugyanez a fajta változatosság figyelhető meg – mondja.
Annak idején a legnagyobb közösségi oldalon robbant be a verseivel, volt egy olyan költeménye, amelyet több mint huszonháromezren osztottak meg. Közösségi oldalán jelenleg is közöl verseket és más írásokat, nagyon sok a követője, olvasója. De vajon veszített-e értékéből az online megjelenés, miután nyomdai úton is napvilágot látott háromkötetnyi vers?
– A közösségi oldalon való publikálás hullámzó. Voltak csendes évek. A jelenlegi időszak a frissen megjelent könyv kapcsán picit lármásabb. A korábbi időszakokban rendkívül nyitott szívvel, válogatás nélkül fogadtam az oldalamra jelentkezőket. A tapasztalatok tükrében mostanra a helyzet az, hogy ha olyan dolgot vagy viselkedést látok, ami a közösséget bomlasztja, benső értékeimmel ellentétes, akkor az illetőtől megválok. Sokkal fontosabb számomra a lélekből jövő iránytű, ami kapcsán egy adott közösség működik, mint a számok.
Versei, írásai nemcsak a közösségi oldalon lettek felkapottak, több helyi és megyei lapban is megjelentek publikációi, de más eredményekről is be tudott számolni a részünkre. Nagy élményt jelentett számára például, hogy az amerikai Cleveland-ben él egy magyar közösség, és az ottani, Bocskai rádióban többször elszavalták a verseit, amelyet élő adásban hallgathatott meg. Dal is született soraiból, szavalóversenyeken indultak a költeményeivel, és volt olyan olvasója, aki zenei aláfestéssel videót készített belőle. Nem felejti el megemlíteni azokat az „áldott találkozásokat” sem, melyeket ily módon nyílt lehetősége megtapasztalni.
Kerner Mariann legújabb verseskötete a Kutyákkal a Gyermekekért Terápiás Kutyás Fejlesztő, Oktatási és Művészeti Alapítvány gondozásában jött létre. – Az alapítvány elnökével, Bara Ivettával örökbefogadott kutyám, Bóbita iskolai óráján ismerkedtem meg. Bóbita maga is terápiás tanuló. Ivettával a közös munka és a célok barátsággá szövődtek, és úgy gondoltuk, hogy a könyvet is egy csapatként csináljuk. Annak fontosságára is próbálom felhívni a figyelmet, hogy az állatszeretet kialakítása már egészen pici kortól mennyit jelent egy később felnőtté érő ember életében, úgy a felelős állattartás, mind az állatok tiszteletének tekintetében. A könyv a nevelőotthonban élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek terápiás programjait támogatja, amely a nevét kutyusomról, Bóbitáról kapta.
A „Megszépítő kékség” című verseskötet kereskedelmi forgalomba nem került, az érdeklődők a szerző, illetve az alapítvány által juthatnak hozzá. Új könyvéről úgy vélekedik:
„Tiszta csatornája az embereknek önmaguk, és a természet felé. Biztos vagyok benne, hogy benső üzenetét mindazok érteni és érezni fogják, akik hisznek még egy szeretetalapú világban”.
Kelemen Gábor