A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Keresztelő, amely Szent Iván éjjelétől szeptember végéig tart

„Bárányt hoztam – életképek egy bakonyi ember világából” címmel nyílt időszaki kiállítás a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban, a Múzeumok Éjszakája program keretében. A falusi keresztelőt megidéző tárlattal a múzeum közelmúltban elhunyt alapító-igazgatója, Illés Ferenc emléke előtt is tiszteleg az intézmény.


A kiállítást Kirmer Anna, a múzeum etnográfusa nyitotta meg, aki elöljáróban elmondta, a tárlatot a Laczkó Dezső Múzeummal együttműködve hozták létre, a kiállított tárgyak az ő gyűjteményükből származnak. Hozzátette azt is, hogy

sorozatot szeretnének indítani a magas-bakonyi falvak hagyományos kultúrájának bemutatásából, mindig egy-egy tematika köré építve, ehhez a helyi és a környékbeli lakosságot is szeretnék bevonni fotó-, illetve tárgygyűjtéssel.


Ennél is fontosabb – hangsúlyozta –, hogy a tárlattal a közelmúltban elhunyt múzeumalapító, Illés Ferenc emléke előtt tisztelegnek, aki nagyon jól ismerte a Magas-Bakony népi hagyományait, gyűjtötte, mentette, főleg a népi kismesterségek tárgyi eszközeit. Az ő nevét dicséri a múzeum főépületének tetőterében kialakított Magas-Bakony népművészete kiállítás, amely tizenöt éven keresztül várta a látogatókat.

„Feri bácsi munkássága nélkül mi sem állhatnánk ma itt”

– méltatta a Zirc Város Díszpolgára címmel is kitüntetett néhai múzeumigazgatót a néprajzos munkatárs.

Illés Ferenc múzeumalapító emlékének is adóznak az új időszaki kiállítással – Kirmer Anna etnográfus a megnyitón

Megtudhattuk, hogy

a tervezett sorozat első részének, a jelenlegi kiállításnak a témája a keresztelés, egy körülbelül száz évvel ezelőtti életkép elevenedik meg a látogatók előtt.

A bútorok, használati tárgyak és azoknak az elrendezése egy kétosztatú, konyhából és lakószobából álló bakonyi falusi házat idéznek meg. Képzeletbeli lakói egy fiatal házaspár, akiknek nemrégen született gyermekük, és éppen a keresztelőt tartják. A szülés után a gyermekágyas anyákat mindig támogatta a paraszti közösség, igyekeztek őt mentesíteni minden háztartásbeli gondtól a mielőbbi felépülés érdekében. Ebben az időszakban az édesanya körüli feladatok ellátásában kiemelkedő szerepe volt a komaasszonynak.


A keresztelő ünnepére – amely a hagyományos népi kultúrában az emberélet fordulói közül a legelső – bővebben is kitért a munkatárs, így például kiderült, hogy a komák általában olyan legény- vagy leánypajtások voltak, akik a keresztszülőség által váltak rokonná.

A komaság köteléke igen erős volt, gyakran sokkal erősebb, mint a vérségi kapcsolat.

A keresztelői menet általánosan elismert rituáléja a kiállítás címében is visszaköszön. A keresztelőt követő lakomát egész Veszprém vármegyében paszitának nevezték, amely olykor egy egész lakodalommal felért. A keresztszülő és a keresztgyermek kapcsolata innentől nagyon élénk volt, az egyházi tanítás szerint ugyanis a keresztszülőknek kellett figyelemmel kísérni a gyermek testi és lelki fejlődését. A keresztelő, a paszita, a komaság intézménye olyan egymást segítő szokásrendszer Kárpát-medence szerte, amelyek elemeiben máig is ismertek.

Az ifjú pár ezekből a szokásokból és rituálékból is érezhette, hogy nehézség esetén van kikre számítania.

A keresztelőnek a látogatók is részesei lehettek, sőt a múzeum egyik munkatársa igény szerint meg is örökítette a pillanatot

Kirmer Anna lélektannal foglalkozó kutatásokra hivatkozva elmondta,

mai korunk egyik legnagyobb problémája, hogy a valódi közösségek hiányától szenvedünk.

Egy működő közösség terepe és mozgatórugója az érzéseknek, az öröm, a bánat, a veszteségek megélésének. A hagyományos kultúrák élő közösségek voltak, és nemcsak tárgyi, hanem lelki szinten is önellátóak, hiszen nagyon sok eszközzel rendelkeztek az érzések kifejezésére, elég a népszokások, rítusok széles skálájára gondolni. Mindezek a személyiség fejlődése szempontjából is fontos és küzdelmes átmenetek segítésére is alkalmasak voltak.


Ezért is ajánlotta mindenkinek a figyelmébe a Dubniczay-teremben szeptember végéig látható kiállítást.

Gyermekvendégek is jártak a családi házban, amelyben egy új élet vette kezdetét


Kelemen Gábor