A bakony fővárosa

Élnek a bányászhagyományok Zircen!


Szeptember 1-jén Bányásznapi megemlékezésre várt valamennyi bányászt és érdeklődőt az ünnepséget szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB, a DUSZÉN Kft., az EOSZÉN Kft., az Öreg-Bakony Barátai Egyesület, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, valamint Zirc Városi Önkormányzat.


Ahogy évek óta, úgy az idei rendezvény is a még működő bányák, a helyi önkormányzat, civil közösségek, a város közművelődési intézménye, gazdasági társaságok és magánszemélyek összefogásával valósult meg azzal a hagyományőrző céllal, hogy városunkban tovább erősödjön a Bányásznap értéke, közösségi szerepe.


Visszaidézve a múltbéli bányásznapok hangulatát, a reggeli órákban zenés ébresztőt hallhattak a város lakói a Zirci Fúvósok közreműködésével, akik kora délután hangulatos térzenével fogadták az érkező vendégeket a Pintér-hegyi Parkerdő bányász-emlékművénél. Klopacska, magyarul lármafa kísérte a fúvósokat a zenés ébresztőre, ezt ütötték, amikor elkezdték és abbahagyták a helyszíneken a műsort. A megemlékezés során is használták, amikor tetszésnyilvánítást fejezett ki a közönség, tehát tapsoltak az egyes műsorszámokra. Az eszköz a bányászatban a műszak kezdetét és végét jelezte, illetve ennek hangja értesítette a bányászokat az őket fenyegető veszélyről is.



A megemlékezésen dr. Kovácsné Bircher Erzsébet történész-muzeológus, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója köszöntötte az ünnepet és a bányászokat. Elmondta, a Bányásznap a megemlékezések mellett mindig a szakma ünnepe volt, az összetartozásé. Ma már csak ezek maradtak: az összetartozás és az emlékezés, és a makacsul megőrzött remény, hogy van értelme tovább dolgozni. Hangsúlyozta, ahhoz, hogy a reményeinkből eredmény legyen, nemcsak hit kell, hanem kreativitás, s a megszokott sablonok elengedése is szükséges.

„Alkalmazkodni kell a megváltozott piachoz. Most másra van vevő, mint volt évtizedekkel ezelőtt. Alkalmazkodni kell úgy, ahogy évszázadokon át tették a bányászok. Ahogy alkalmazkodnak a zirci és a Zirc környéki bányák, az EOSZÉN Kft. és a DUSZÉN Kft. vezetői is. Éltek az új világ lehetőségeivel, ezért sikeresek. Elmondhatjuk azt, hogy ma itt nem csak emlékezünk, hanem ünnepelünk is. Ünnepelünk egy aktív bányavidéket, az itt dolgozó bányászokat”


Beszélt arról is, hogy a bányásznap ünneplése tisztelgés a nehéz munkában megfáradt bányászok előtt. A megemlékezés alkalmával nemcsak a még élő, több évtizedes munkájukkal, tisztes helytállásukkal a mai fiatal generációnak példát adó régi bányászok előtt tisztelegtek, hanem kegyelettel emlékeztek azokra a bányászokra is, akik már nem lehetnek közöttünk.


A Bányászemlékműnél koszorút helyeztek el az emlékező szervezetek – Zirc Városi Önkormányzat, az EOSZÉN Kft., a DUSZÉN Kft., a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Veszprémi Csoportja, az Öreg-Bakony Barátai Egyesület – képviselői.



Az ünnepség során Csizmadia László a bányászatban eltöltött 25 év szolgálati időért elismerő oklevelet vehetett át, kiemelkedő munkájáért Kovács János pénzjutalomban részesült. A díjakat Fekete István, az EOSZÉN Kft. ügyvezetője adta át.


Csizmadia László (balról) oklevelet vehetett át, míg Kovács János pénzjutalomban részesült


Csaba Lilla műsorvezető, a szervező intézmény munkatársa, a megemlékezést versmondással is gazdagította. A megemlékezésen tartalmas üzenetekkel teli dalok szárnyaló hangú eléneklésével közreműködött Csutak Noémi.



Az ünnepség után a bányászok hagyományosan egy finom estebéddel vendégelték meg a szép számú jelenlévőt, amihez Deli Zoltán, csetényi zenész szolgáltatott kellemes hangulatot. A közös múlt emlékeinek felidézésére, szakmai beszélgetésekre kínált idén is lehetőséget az estébe nyúló bányász-erdész találkozó.


Az este folyamán kétszer is félelmetes erővel lecsapó felhőszakadás okozta technikai helyzet miatt az LGT Emlékzenekar sokak által várt koncertjét sajnos nem lehetett megtartani. A zirci születésű Bánhegyi Adrienn és Bánhegyi Kata többszörös világ-és Európa-bajnokok bravúros kötélugró bemutatójával valamennyire sikerült kárpótolni az elázott sátorban is kitartó közönséget. A kötélugrással és annak népszerűsítésével világhírűvé vált Bánhegyi-lányok vastapssal kísért bemutatóját édesanyjuk, Kaszner Éva (általános iskolánk korábbi gyógypedagógus-logopédusa) konferálta, a műsorba bevonták korábbi versenyzőtársukat, Borsos-Rottenbücher Anitát, a zirci kötélugró csapat edzőjét. A vihar csitulásakor, a szervezők kérésére a felkért zenész egy ideig még szórakoztatta a Bányásznap maroknyi résztvevőjét, így a zord időjárás ellenére is hangulatosan zárult az idei Bányásznap.


Videó a kötélugró-bemutatókról







A bányászok műszak kezdetét és végét, vagy számukra veszélyhelyzetet jelező Klopacska (magyarul lármafa) Selmecbányáról ered:

„Az 1681-ben, reneszánsz és barokk stílusban készült épületből évszázadokon át hívták a bányászokat munkába, és a Klopacska hangja kísérte őket utolsó útjukra is.

A „bakter” a torony első emeletén lakott, ahonnan éjjel két órakor ment fel a jávordeszkából készített kopogtatót megszólaltatni. Negyedóra hosszat, két hangon, előbb lassan, majd gyorsabb ütemben – kétszer egyperces szünettel – kopogott. Ez az ébresztő kopogás a város minden részébe elhallatszott. A Klopacska hangjára kigyúltak a hegyoldalakon az apró bányászházacskák ablakai, majd elindult a völgy irányába a sok száz, pislogó bányamécs – kezdődött a munka. Temetéskor a harangzúgás után lassú, gyászütemben szólaltatták meg. Fájdalmas kopogása kísérte az elhunytakat is utolsó útjukra.”



Tudósított: Encz Ilona, Csaba Lilla

Fotók és videók: Pucsek Kata