Hótakaróban harsant fel a kétszáz éves nemzeti imánk

A „Mondjuk el közösen népi imádságunkat, a Magyar Himnuszt!” című, közösségi élményt nyújtó, január 22-ei ünnepi alkalmat civil kezdeményezés hívta életre Zirc városában.

A Magyar Kultúra Napján örömmel állt a kezdeményezés mellé a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB intézménye, hiszen

az idei Kultúra Napja igazán különleges esemény volt, Kölcsey Ferenc pontosan 200 évvel ezelőtt tett pontot a Himnusz letisztázott kéziratának végére, Szatmárcsekén.

Jeles költőnknek, a reformkor legkiválóbb szónokának személye hamar azonosult költeményével, Babits Mihály szavait idézve: „neve alig jelentett mást, mint a magyarság sóhajtó száját s fohászkodó keblét.”

Az eseményen egybegyűlteket Csaba Lilla köszöntötte a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB nevében a friss hótakaróval borított Országzászló Emlékműnél. Felidézte, a „Magyar Kultúra Napja” megemlékezés ötletadója Fasang Árpád zongoraművész volt, aki 1985-ben a következőképpen indokolta a kultúra ünnepnapjának létjogosultságát:

„Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.

A nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, és azóta rendre évente ünnepeljük meg ezt a napot.

Ebben az évben a kereken 200 éve született Magyar Himnuszt országszerte ünnepelték közös versmondással.

A tisztaságot sugárzó fehér táj és a szépen szállingozó hópelyhek még meghittebbé tették az Országzászló Emlékműnél összegyűlt kis közösségnek szívükben is összeforrt szavalatát.

A rendkívüli ünnepi alkalom nemzeti imánk eléneklésével zárult – az Erkel Ferenc által komponált zenekari mű (1844) meghatottsággal átszőtt előjátékának első hangjai, a dallam fohász-jellegű felsóhajtása, majd büszke emelkedettsége még szorosabbra fűzte a 200. évfordulóhoz kötődő mély érzelmi viszonyulást a jelenlévőkben.