Hogyan jutunk el a soproni háztetőktől Dél-Indiáig?

Boross László fotográfiáiból nyílt kiállítás a Városházán vetítettképes előadással egybekötve az „Egzotikus világok” sorozat részeként.

Mexikóból indult a sorozat, majd onnan Ázsiába repített át minket csodálatos fotóival városunk világutazója: a közhivatal falai között jártunk már Vietnámban, Thaiföldön, most India déli része került terítékre, és egészen biztos, hogy a legfrissebb, nepáli élményeit is meg fogja majd velünk osztani.

A kiállítást Ottó Péter polgármester nyitotta meg. Felidézte gyermekkori élményeit, amikor egy általános iskolai osztálykirándulás alkalmával először találkozott az önálló fotózás műfajával: egy egész tekercs film megtelt a Tűztoronyból megörökített környékbeli háztetőkkel. Az előhívott képeket nézegetve szüleitől azt a tanácsot kapta, hogy azért máskor gondolja meg, mikor nyomja le a gombot.

Hangsúlyozta, egy jó fotóhoz mindenekelőtt kell egy megfelelő témaválasztás, amely lehet az adott kiállítás tárgya vagy éppen a soproni háztetők, és kell egy jó fotós is, aki a pillanat varázsát úgy tudja elkapni és átörökíteni, ahogy arra kevesen képesek közöttünk.

„Boross Lászlónak megvan az az adottsága, az a tehetsége és az a kíváncsisága, ami egyrészt jó fotóssá teszi őt, másrészt pedig egy világjáró ember, aki olyan egzotikus országokba jut el, ahová a jelenlévők közül nagyon kevesen”.

Városunk vezetője méltatta a kiállító tartalmas előadásait, precizitását, most is már két órával a program kezdete előtt megérkezett, hogy technikailag is felkészüljön az előttünk álló utazásra.

A bevezetőben elhangzott az is, hogy

ez év tavaszától India a Föld legnépesebb országává lépett elő, több mint 1,4 milliárd lakosa van, ezzel beelőzte Kínát.

Lakosainak az ötven százaléka harminc éven aluli, ami gazdasági fejlődési potenciált is jelenthet a nagyrészt szegénységben élő ország számára.

Azt pedig már az előadótól tudtuk meg egy térkép vászonra vetítésének kíséretében, hogy

India kiterjedésére nézve sem kicsi, Magyarország harmincötször elférne a területén.

Tamil Nadu és Kerala – számunkra kissé „kínai” a két kifejezés, amely a Zircről indulva felkeresett tagállamokat sejteti a világ népességtabelláján élre álló ország déli tekéjén. Itt bolyongtunk jó egy órán keresztül, gazdag fotóanyaggal bepillantást nyerve a hindu istenhittel átszőtt távoli kultúrába: elöljáróban megtudtuk, hogy ezt a vallást felvenni nem lehet, erre születni kell, a templomokba pedig szigorúan cipő nélkül juthatunk be. Uralták a prezentációt a háromistenség szobrai, amelyekkel hitüknek hódolnak az ottaniak és feltűnt az általuk szentállatként tisztelt tehén is, amelyet nem szabad a mészárszékre vinni.

Életképeket is felvillantott az indiai utcákról Boross László, lerítt, hogy nem éppen a higiénia melegágyai, az embertömegből ugyanakkor nagyon sok mosolyt kapott a turista lencséje, örömmel fotózkodtak a járókelők.

Szinte csodával felérő módon sziklából faragott építményeket is megismerhettünk kirándulásunk során, amelyek ugyan nem templomok, mégis egyfajta „hirdetőfalként” szolgálnak az istenábrázolásokhoz.

A hivatal folyósójáról már ismert szépség is megmutatta magát a vásznon, az pedig tán örök rejtély marad, hogy mit csinált az az öreg hölgy a lagúna közepén egy bambuszbottal.

A soproni Tűztoronyból indult ez az este és valahol egy tengerparti világítótoronyban ért véget, ahonnan elképesztő panoráma tárult a közönség elé. Nem sokkal később a távolban lebukott India világító égiteste, és hosszas taps kísérte a naplementével záruló újabb felejthetetlen utazásunkat.

Boross László sokoldalúságát mutatja, hogy a tartalmas előadást követően saját maga által készített apró süteménnyel látta vendégül azokat, akik megtisztelték őt a jelenlétükkel ezen az estén.