„Helló, tesó!” – A Balázs-testvérek

Édesanyjuk szerint sok mindenben különböznek, de ahhoz nem kellett szülői segítséget hívnunk, hogy lássuk, milyen sokoldalú és eredményes tevékenységet végeznek, nem utolsósorban mindketten ösztöndíjjal támogatott diákjai Zirc városának. A „Helló, tesó!” rovat vendége Balázs Máté és Balázs Márton.

Péntek délután van, Márton most érkezik meg a gimiből egy fárasztó nap után, Máté is hazautazott már Budapestről, tanulmányai helyszínéről. Szelleme van a helynek, ahol leülünk beszélgetni, hiszen kulturális közösségi összejöveteleknek gyakran adott helyet a Hóvirág utcai ház egyik szobája, itt próbált többek között a Rapszódia Énekegyüttes is, volt a helyiségben dob, zongora, gitár, ahol a fiúk keltettek életre dallamokat, amíg a sok minden más mellett nem kellett felhagyni a művészeti szárnybontogatásokkal.

Balázs Máté (24) fizika szakon, azon belül is elméleti fizikus szakirányon tanul az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Most fogja befejezni a felsőoktatás alapképzését, azután szeretne mesterképzésre menni és a tervei között szerepel a doktori fokozat megszerzése is.

Balázs Márton (18) a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola diákja, jövőre fog érettségizni. Egyetemen szeretné majd folytatni tanulmányait, orvosi pályára készül, a sebészet és a kardiológia érdekli leginkább.

Balázs Máté (balról) és testvére, Balázs Márton – a báty kutató szeretne lenni, az öcs orvosi pályára készül

Bronz-fokozat a Keszthelyi Helikon Ünnepségen az Action Art színjátszó-kör tagjaként, harmadik helyezés a Kick-box Országos Bajnokságon és a Taekwon-Do Nemzetek Kupáján, az iskolarádió vezetője, aki igazgatói dicsérettel zárta a tanévet és hat ECDL-vizsgamodullal rendelkezik – a 4,85-ös tanulmányi átlag mellett ez állt Balázs Máté neve mellett 2012-ben, amikor már nem először ismerte el tevékenységét az önkormányzat ösztöndíjjal.

Balázs Máté hallgatja méltatását az ösztöndíj-átadás alkalmával az államalapítás zirci ünnepségén, mellette Ottó Péter polgármester és Lingl Zoltán bizottsági elnök (Fotó: archív)

Vajon hét évvel később maradt-e meg valami a méltatásban elhangzott tevékenységből, vagy más érdeklődési kör alakult ki? – kérdezem Mátét. – Az egyetem teljesen más megterhelést jelent tanulás szempontjából, mint a középiskola, ezért a sport egy kicsit visszaszorult. Ott is folytattam a Taekwon-Do-zást, de nem versenyszinten. Az utóbbi évben viszont elhanyagoltam, s inkább konditerembe járok, így azért megmaradt a sport és a tanulásra is megfelelő időt tudok fordítani. Szeretek a barátaimmal beszélgetni filozófiai, történelmi, világnézeti témákban, filmekről, kultúráról. Az érdeklődési köröm ilyen szempontból változott a gimnáziumhoz képest, ott ez nem volt rám jellemző.

A fizika és a matematika iránti érdeklődést viszont egyértelműen a középiskolára vezeti vissza, elektrosztatikával foglalkoztak 11. évfolyamban, és akkor döntötte el, hogy ő fizikával szeretne foglalkozni a későbbiekben. Úgy látja, ehhez sokat adott neki a gimi, jó tanárai voltak – közülük is kiemeli Tárkányi Tibort –, megfelelő minőségűnek ítéli meg az itteni oktatást, nem érzi az egyetemen, hogy lemaradása lenne tudásban a többiekkel szemben. A reáltárgyak iránti érzékenységet talán a génjeiben is hordozta kicsit a pedagógus szülei révén, de maga az érdeklődés, a fogékonyság teljesen autodidakta módon alakult ki nála.

Máté számára ez most egy kicsit „lazább” félév, ahogy ő fogalmaz, hétfő és péntek szabadnap számára, de ezt sem tölti haszontalanul: intézi a szakdolgozattal kapcsolatos ügyeket, laborjegyzőkönyveket készít, készül a tantárgyakból. Keddtől csütörtökig viszont reggeltől estig az egyetemen van. Szabadidejében online csapatjátékokat játszik a társaival.

Márton még benne van abban a családias hangulatú iskolai légkörben, mely bátyja számára már csak emlék, de a mai napig hatással van rá. Matematika, biológia és kémia fakultációra jár. A sport is jelen van az életében, testvére nyomdokain Taekwon-Do-zik és csapatkapitánya az iskolai csapatnak a diákolimpiákon. Öt évig kézilabdázott Veszprémben az Éles Kézisuliban, de ezt abba kellett hagynia, mert mint mondja, nagyon sok idejét elvette, minden hétköznap volt edzés, heti két-három mérkőzés, nem beszélve a sok utazásról. Önkéntese a Magyar Vöröskereszt Zirci Területi Szervezetének, tanulmányokat is folytatott ezen a területen, részt vett az országos kortárs felkészítő táborban. Kémia tantárgyban jeleskedik leginkább, kétszer is bejutott a szaktárgyi verseny országos döntőjébe, miután egyszer első, egyszer pedig harmadik helyezést ért el a megyei fordulóban. Szabadidejében nagyon szeret olvasni (talán nem árulunk el nagy titkot, hogy az orvosi témájú könyveket veszi leggyakrabban a kezébe), a hétvégéket pedig rendre a barátnőjével tölti, szeretnek moziba járni, kirándulni, kerékpározni. Több alkalommal is átvehette kiemelkedő tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért a városi ösztöndíjat.

Pár évet kellett várni, és az öcs is megérkezett az ösztöndíj-átadóra…

Mindkét testvér azt a középiskolát választotta, amelynek édesanyjuk az igazgatója, de azt mondják, ebből sem előnyük, sem hátrányuk nem származott soha. Balázsné Györek Zsuzsanna is jelen van, s egyetértően bólogat, szerinte a kollégái is mindig nagyon jól kezelték ezt a helyzetet.

Áldásként éli meg, hogy azzal foglalkozik, amit szeret, és azt szeretné, ha a gyermekei is ezt élnék át, hiszen akkor lesznek boldog emberek. A legfontosabb a szülők számára, hogy megtalálják a gyerekek az útjukat, ha változtatni kell, akkor pedig változtassanak.

Ha más az elképzelésük a szülőknek, mint a gyerekeknek, akkor azt mindig megbeszélik, a nagy döntésekben mindenki részt vesz a családban, elmondják a véleményüket, és ha valamit eldöntöttek, megalkották a szabályokat, ahhoz szigorúan tartják magukat.

A Balázs család: hátul középen a családfő, Balázs Tamás, előtte felesége, Balázsné Györek Zsuzsanna, két oldalról pedig a gyerekek – közösen alkotják a szabályokat, s be is tartják azokat

Amikor édesanyjukat arról kérdezem, mi a különbözőség és a hasonlóság a két testvér között, elmosolyodik, s röviden annyit mond: „ég és föld”. Aztán egy kicsit bővebben is kifejti: Máté nyugodtabb természetű, jól kordában tartható, szófogadó, célirányos, okos, amolyan szórakozott tudósalkat, akiből jó tudós lesz. Márton pedig inkább művészlélek, aki iszonyatos energiákkal rendelkezik, nehezen meggyőzhető, „mindenfélét szeretne”, és nagyon szeret foglalkozni az emberekkel, jó orvos lesz belőle – szól az anyai jellemzés az ellentétpárokról.

Aztán kiderül, hogy nem is alkotnak annyira kontrasztot, hiszen sok mindenben hasonlóképpen vélekednek…

Az önkormányzattól kapott ösztöndíj egyfajta lelki támaszt, motivációt jelentett számukra, hogy van miért küzdeni a tanulást, továbbtanulást illetően, egy közelebbi cél is lebegett a szemük előtt ezáltal. Talán az sem véletlen, hogy a sportok közül mindketten a Taekwon-Do-t választották, persze Márton számára már ott volt a példa, bátyja, aki Veszprémben kezdett ismerkedni a kézzel és lábbal küzdés művészetével, hiszen akkor Zircen még nem volt ilyen lehetőség.

„Alázatra, kitartásra nevel, az életre készíti fel az embert, iskolában, munkahelyen is jobban megállhatjuk a helyünket”

– mondja Máté.

„Ezek a sportok nagyon sokat hozzá tudnak adni a szellemhez. Megtanítanak kitartani, csapatban együttdolgozni, küzdeni: ha legyőznek, akkor fel tudjál állni, és ez nagyon is kivetíthető az egész életre”

– fűzi hozzá erről alkotott véleményét öccse, aki most is szorgalmasan látogatja az egyre több érdeklődőt vonzó edzéseket. Mindketten kiemelik Máté Zoltán 6. danos mestert, akit nagyon jó edzőnek tartanak, azt mondják, őmiatta mindenképpen érdemes eljárni Taekwon-Do-zni.

A legkeményebb küzdelmet emiatt édesanyjukkal vívták, különösen Máté, aki versenyezni is járt. Nincs szülő, aki szereti, ha ütik-rúgják a fiát, még akkor sem, ha a fiú is üti és rúgja az ellenfelét, és mindez a verseny szellemében, szabályos keretek között történik. Pedig Balázsné Györek Zsuzsannától sem áll távol a küzdősport, hiszen vívott, persze az megint egy más sport, ott nem püfölik egymást a páston a felek. Egyébként, mint szülő, és mint iskolaigazgató is nagyon fontosnak tartja a fiatalok életében, fejlődésében a sportot és a művészetet, különösen a zenét, nem véletlen, hogy mindkét fiú próbálkozott mindkettővel, a szülők véleménye szerint ezek tartást adnak, melyekből építkezhetnek a gyerekek felnőttként is.

Máté büszke a bélás emlékplakettre és a Taekwon-Do diákolimpiákon szerzett érmekre. Márton nagy becsben őrzi a különböző díjakat, amelyeket sport- és tanulmányi versenyekért kapott

A két fiút a katolikus vallás is megérintette. Kiskorukban már eljártak szüleikkel templomba, de a szülők nem tették kötelezővé számukra a vallásgyakorlást, ők maguk döntöttek úgy, hogy ezt az utat járják, amely fogódzót is jelent számukra a mindennapokban. Márton ma már természetesnek tartja ezt, ugyanakkor hangsúlyozza,

“egy jó keresztény nem attól jó, hogy ő keresztény, hanem mert úgy él”.

A hitet fontosabbnak tartja a vallásnál, és azt is hozzáteszi, hogy vannak, akik egyáltalán nem vallásosak, mégis példaértékű életet élnek. Máté is jár minden hétvégén templomba, és a katolikus gyökerű kisvárosból a fővárosba is elvitte magával a keresztény szellemiséget, ott azonban már jobban kezdte foglalkoztatni az, hogy mi is ennek a hitnek a tárgya, mit gondolnak a katolikusok és más vallások képviselői a világról.

„A hit egyfajta erkölcsi alapot ad arra, hogyan éljünk”

– vallja.

Elrepült az idő, s rövid a hétvége, nem is akarok belőle több percet elvenni a fiataloktól. Azért még megkérem őket, hogy repüljünk előre egy kicsit az időben, s meséljék el, hogy húsz év múlva hogyan képzelik el az életüket.

A céltudatosságuk miatt nem meglepő, hogy szinte azonnal rávágják a választ a kérdésre, előbb a 44 éves Balázs Mátéval ismerkedhetünk meg, aki doktorátusival dolgozik egy kutatóintézetben, de az egyetemi docensi minőséget sem veti el. Családja van, azt még nem látjuk pontosan, hogy kettő, avagy három gyermek boldog édesapja. Balázs Márton szépen, lassan közeleg a negyven éves kor felé, feleségével – aki reményei szerint azonos a mostani kedvesével –, három gyermekükkel és a kutyusukkal egy sajátosan felépített otthonban élnek, melyet „álomháznak” hívnak.

A dr. rövidítés lemaradt a húsz évvel későbbi nevük elől, de ha ilyen szorgalmasan, következetesen folytatják a tanulmányaikat, akkor a hiányosság hamarosan pótolandó. Mindketten fontosnak tartják azt is, hogy sportoljanak a későbbiekben, hiszen ez eddig sem hiányozhatott az életükből. Talán az edzői karriert is kipróbálják, vagy focival töltik a szabadidejüket, ahogy édesapjuk. Lehet, hogy egy csapatban játszanak majd, és a kutató jó passzokat ad az orvosnak?

Kelemen Gábor