Határon túli magyar fiatalokat látott vendégül az Erdélyi Baráti Kör Egyesület


Ha Bakonyi Betyárnapok, akkor az az Erdélyi Baráti Körnek a Kárpát-medence testvértelepüléseinek fiataljairól szól. Arról a 30–40 táncoslábú gyermekről, akik erre az alkalomra utaznak városunkba, hogy fellépésükkel színesítsék a rendezvényt.


Tulajdonképpen 10 éve kezdődött, hogy Egyesületünk négy tájegység határon túl élő, hagyományőrző csoportjait meghívta a Betyárnapokra, 2009-ben. Akkor vendégünk volt még – az azóta is visszajáró baróti és derceni táncosokon kívül - a vajdaságból és a felvidékről is egy-egy néptánccsoport. Bár szívesen látott vendégek lennének most is, úgy alakult, hogy tartós kapcsolat a testvértelepülések néptáncosaival jött létre.

A vendéghívás izgalmas feladatot jelent Egyesületünknek, hiszen a jó szándék és akarat mellett a legfontosabb a vendéglátás költségeinek előteremtése.

Így aztán decemberben, januárban - egész márciusig - a megfelelő honlapok böngészésével foglalkozunk, hogy időben, kellő előkészítettség mellett küldhessük el pályázatunkat. Aztán, ha sikeres a pályázat, a pályázat bírálók megfelelő pontszámmal jutalmazzák terveinket, kezdődhet a konkrét szervezés.

Így történt ez ebben az évben is. Mikor a Nemzeti Együttműködési Alap értesített Bennünket, hogy pályázatunkat 1 446 480 Ft-tal támogatja, nagyot dobbant a szívünk! Igaz, hogy ez az összeg még nem elégséges elképzeléseink megvalósításához, de számítottunk az Önkormányzat civil pályázati kiírására, a zirci intézmények támogatására, a zirci civilek segítségére, és no persze önkormányzati képviselői, bizottsági tagok tiszteletdíjaira is!

Nincs annál nagyobb öröm, mint annak a levélnek a megírása a baróti és derceni táncosoknak, hogy ebben az évben is szeretettel hívjuk őket a Bakonyi Betyárnapokra, ahol fellépést biztosítanak a szervezők, de pár nap előtte a pihenés, élményszerzés jegyében telik el.

Egyesületünk aktív tagjai – sorozatos egyeztetések, megbeszélések után – ebben az évben július 29-én, hétfőn gyűltek össze a PSZC Reguly Antal Szakképzős Iskola és Kollégiumában, hogy hideg üdítővel és süteménnyel fogadják a hosszú utat megtett derceni táncosokat. A baróti csoport kedden reggel érkezett, ők a melegre és a nagy autóforgalomra hivatkozva éjszakai utazók.


A derceni csoport köszöntése


Az első napot, keddet – a hosszú út fáradalmait figyelembe véve – Zircre terveztük, és a barátkozás napjának neveztük. Délelőtt ellátogattunk az önkormányzati hivatalba, ahol Ottó Péter polgármester meleg szavakkal köszöntötte a testvértelepülésekről érkezőket. Színvonalas előadásokon keresztül ismerhették meg a Bakony állat- és növényvilágát dr. Kutasi Csaba igazgató (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma) tolmácsolásában. Németh Gábor könyvtárvezető (OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár) Zirc város történetét a Ciszterci Rend 300 éves visszatelepedésének tükrében mutatta be, és természetesen Reguly Antalról szóló emlékezéssel zárult a délelőtti tájékoztatás: Dr. Ruttkay-Miklián Eszter, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója a 200 éve született magyarságkutató életútját, munkásságát ismertette.

Ezt követően felsétáltunk a Pintér-hegyi Pihenőparkba, de útközben – Ujvári Ivett egyesületi tagunk szép gondolatai mellett – elhelyeztük az emlékezés koszorúit Reguly Antal emlékművénél.



A pihenőhelyen már várta az egyesületünk által készített meleg ebéd, sütemény, dinnye a vendégeket, ahol rövid pihenő után a játéké, a vetélkedésé volt a főszerep. A helyszínre érkező alkalmi jósnő be sem tudta fejezni a sok odanyújtott tenyér értékelését, jövőbe látását, már készülődni kellett a következő helyszínre: Szépalma Hotel és Ménesbirtok festői környezetében perdültek táncra a fiatalok, ízelítőt adva gazdag, változatos tánctudásukból. A hotel vendégei érdeklődve nézték ezt a vidám csapatot.


Derceni táncosok Szépalmán


Kedves gesztus volt a csetényi Bujka Néptánccsoporttól, hogy a tavalyi csetényi látogatás után számon tartották vendégeinket, és ők is eljöttek Szépalmára, hogy közös fellépéssel köszöntsék a messziről érkezőket.


Közös tánc a réten Barót, Dercen és Csetény képviseletében


A szerdai napon Székesfehérvárra, a magyar királyok koronázó városába vittük el a csoportot.



Székesfehérvár szépen felújított városközpontja nagyon tetszett a fiataloknak. (Előző években Veszprém, Pápa, Győr nevezetességeivel ismerkedtek a gyerekek.)

A városnézés után – lévén nyár és forróság – a Velencei-tónál hűtöttük őket. Székesfehérvár szépsége ide vagy oda, ezt a programot igazi gyermekes örömmel élték meg. Volt lubickolás, vízibiciklizés, labdázás a tóban! (Az előző években a Balatont látogattuk meg, ezért gondoltuk, hogy a visszatérő kis barátaink ezt a tavunkat is ismerjék meg.).



Az elmúlt évben elvittük őket a kislődi Sobri Jóska Kalandparkba. A csoportok vezetői szerint ez az élménydömping egy évig kitartott a fiataloknál, így nem is volt kérdés, hogy ebben az évben is visszamegyünk. Csütörtökön öt órát töltöttek el itt, ezalatt szinte mindent kipróbáltak, aztán ment a vita, hogy melyik játék volt jobb! Nem is tudtak dönteni a bobozás, a trambulinozás, a 3D-s forgás, a drótkötélpálya és a felsorolni is sok játéklehetőség között. Itt is köszönetünket fejezzük ki a Kalandpark vezetésének, akik jelentős kedvezménnyel és nagy szeretettel fogadták ismét a csoportunkat!



Fáradhatatlan fiataljaink moderntáncosai, a hazaérkezést követően gyorsan a Rákóczi tér színpadára álltak, hogy latin- és standard táncaikkal az ott összegyűlteket szórakoztassák. A hálás közönség hosszú tapssal köszönte meg a ritka élményt.



A nap, vagy inkább az este a Barátság Parkban folytatódott, ahol a Bakonyi Finnbarátok Körének közreműködésével kemencében sült kolbászt, pizzát szolgáltunk fel, ajándékba sütött illatos sajtos kiflivel, és természetesen sok-sok ásványvízzel, üdítővel. És még mindig volt erő, energia a kis legényekben, hogy footballtehetségüket is megcsillogtassák a lemenő nap sugarainál. A városi sportpálya műfüves pályáján rúgták a labdát, ameddig láttak.


A pénteki nap szépen indult. Sütött a nap, itt-ott egy felhő ugyan megjelent az égen, de hát ezzel nem értünk rá foglalkozni, mert igyekeztünk Eplénybe, a Síarénához, hogy a libegővel fellibegjünk a hegytetőre. A kilátó tetejéről gyönyörködtünk a kilátásban, majd egy kellemes sétát tettünk a tanösvényen, élveztük a táj szépségét, nyugalmát, aztán visszalibegtünk a fogadóállomásra...



...Éppen időben. Kegyes volt hozzánk az ég, mert megvárta, hogy az utolsó gyermek is beszálljon az autóba, és akkor egy láthatatlan kéz megnyitotta az égi csapot. Nem esett, hanem ömlött az eső! Visszavergődve a szállásra várni kellett, hogy egy kicsit csillapodjon az eső, hogy ki tudjunk szállni. Reménykedtünk, hogy a zuhatag átmeneti lesz, és estére kisüt a nap, sajnos nem igy történt. A pénteki szabadtéri programot elmosta az eső!


Viszont ez a nap sem maradt el fellépés nélkül. Kedves felkérésnek tettek eleget a gyerekek, amikor a Szent Bernát Idősek Otthona vezetője kérte meg Őket, hogy lakóik már nem tudnak elmenni a fellépés helyszínére megnézni a táncukat, de nem szereznének-e örömet Nekik azzal, hogy Ők mennek el az Otthonba? A csoport vezetői azonnal rábólintottak a látogatásra, a fiatalok némi kíváncsisággal, de jókedvvel mentek, és ez a találkozás mindannyiunkban, az otthon lakóiban, a vendégekben, de bennünk, zirci szervezőkben is maradandó élményt hagyott! Szem nem maradt szárazon, ha lehet ilyen sablonosan fogalmazni.



Milyen könnyű jót tenni, és milyen hálásan fogadták életük alkonyán a nagymamák, nagypapák, ezt a vidámságot, akiknek egy órára visszavarázsolták a fiatalságukat a fiatalok! Ebből hagyomány lesz!


Zuhatag ide, zuhatag oda, azért a Betyárnap-i pörköltet megfőztük! A Művelődési Ház emeletét étteremmé varázsoltuk, és ott fogyasztották el a vacsorát.



A fiatalok kihasználták az ölükbe pottyant szabadidőt, és esernyővel, esőkabáttal sétálgattak a városban.


A szombati nap nekünk zircieknek is meglepetés volt! Programunkba iktattuk a János-tanya, azaz a Hoffer család meglátogatását.


János-tanyán Ilona asszony fogadta a vendégeket


Tulajdonképpen nem tudtuk, hogy mit fogunk látni, de, ismerve a házigazdákat, garancia volt, hogy nem fogunk unatkozni.

Nem csalódtunk! Ilona asszony kedvessége, vendégszeretete és az a sok látnivaló lenyűgözött bennünket! Ilona asszony festményei, játékbabái, könyvgyűjteménye, Petőfi-rajongása elképesztő volt.

De nem csak bennünket, felnőtteket, a fiatalokat is ámulatba ejtette az a sok bemutatott tárgy, amelyben a világ tájairól összehordott kövek mellett az elmúlt évszázadokból megőrzött használati tárgyak is helyet kaptak. A galériákban felállított színpadon fiataljaink rögtönzött táncaikkal, énekkel köszönték meg a kedves fogadtatást!



Csak ajánlani tudjuk minden zirci érdeklődőnek, hogy éljenek a család vendégszeretetével, és látogassanak el Ilona asszony birodalmába. Ilyen pillanatokban döbben rá az ember, hogy kis odafigyeléssel, életszeretettel milyen értéket lehet létrehozni. Köszönjük!


A délutáni fellépés aztán már terv szerint, azaz program szerint ment. A két néptáncos csoport felváltva állt színpadra, és elvarázsolta a közönséget. Örömmel tapasztaltuk, mi vendéglátók, hogy nagyon sokan voltak kíváncsiak a programban meghirdetett néptánc-blokkra, vastapssal fogadták a szép viseletükben remek produkciót bemutató táncosokat. De fergeteges sikere volt a moderntáncot előadó baróti Syncron Együttesnek is. Ritmikus táncaikkal, kecses mozgásukkal a közönség szívébe lopták magukat.



Nem csodálkoztunk, amikor a levonuló táncosokat a műsort konferáló Főbetyár a jövő évre is meghívta, és ezt a közönség hatalmas hangovációval és tapssal erősítette meg.


A vasárnap szomorú nap volt, az elbúcsúzás és a hazautazás napja.

Azt a felemelő érzést nem lehet elmondani, amikor a fiatalok sorra jönnek oda, megköszönni, hogy itt lehettek, és ez a köszönet őszinte, nem biztatásra történik. És mit válaszoljunk amikor megkérdezik, hogy jövőre is eljöhetnek? Azon leszünk!

Ennyi történt dióhéjban egy hét alatt. A sok élmény feldolgozásához idő kell, a köszönő levelek, telefonok újra megerősítenek Bennünket, hogy energiánkat, no és az összegyűjtött forintokat jó helyre és értelmesen fektettük be.


Végezetül Egyesületünk is a köszönettel fejezi be élménybeszámolóját.

Hiszen ez a gazdag, tartalmas hét nem jöhetett volna létre a sok-sok támogató, segítő nélkül.

Köszönjük a NEA Nemzetközi Kapcsolatok Kollégiumának, hogy programunkat támogatásra méltónak ítélte.

Köszönet Zirc Városi Önkormányzatnak a pályázati forrás biztosításáért, a programok intézményi hátterének rendelkezésre bocsátásáért.

Köszönjük a PSZC Reguly Antal Szakképző Iskolájának és Kollégiumának a kényelmes szállást, amit kedvezményesen bocsátott rendelkezésünkre.

Köszönet a Zirci Önkormányzati Szolgáltató Központ intézménynek a finom ételekért, a "Zirci Városüzemeltetés" Nonprofit Kft. vezetőjének az utazások pontos bonyolításáért, és kedvezményes utaztatásért.

Köszönjük „Finn” barátainknak az együttműködést, akik a csoportok ellátásában nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak.

És nem utolsó sorban köszönet illeti Egyesületünk aktív tagjait, akik egy hétig a csoportokkal „éltek”.


Sztana Éva

Erdélyi Baráti Kör Egyesület