Három szentmise Anasztázért

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Zircen


A Városháza nagytermének zászlóhármasa fölé egy fekete lobogót engedtek le, a nemzeti színekkel terített asztalon egy szál gyertya égett.


Bán Zoltán Elizeus atyára, egykori kormányzóperjelre, városunk díszpolgárára történő csendes emlékezéssel vette kezdetét a rendezvény, aki február 21-én távozott az élők sorából.


A közönséget a szervező Zirci Országzászló Alapítvány részéről Egervölgyi Dezső kulturális felelős köszöntötte, külön üdvözölte a Székesfehérvárról és Siófokról érkező vendégeket.



Emlékezőbeszédet Marton Bernát ciszterci atya mondott, aki hatvan évet élt az Egyesült Államokban, nemrégiben az apátság perjelévé nevezték ki. Családját klerikális reakcióssá nyilvánították a kommunista rezsim alatt, mert édesapja rendőrtiszt-helyettes, nagybátyja detektív volt a Horthy-rendszerben, testvérbátyja pedig a ciszterci rend tagja volt Zircen, akinek felszentelt papként kellett elhagyni az országot, Amerikába vándorolt ki. Bernát atya is utána indult, miután leverték az 1956-os forradalmat Magyarországon.


Marton Bernát atya, a zirci apátság perjele emlékezett a kommunista diktatúrák áldozataira, rendtársaira


Mint mondta, az ’56-os menekültek – akik „zugnovíciátust” végeztek – meséltek neki a hazánkban maradt, hősiesen szenvedett rendtagokról, akik közül háromnak az alakját idézte meg három nappal február 25-e, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja előtt: Endrédy Vendel apátét, Sigmond Lóránt atyáét – aki a helytartója volt az apátnak, amikor letartóztatták – és Brenner János Anasztáz vértanúét, akit a tavalyi évben avattak boldoggá.

Endrédy Vendel apátot személyesen is ismerte az emlékező. Nagyon megkínozták az Andrássy út 60-ban, amely ma Terror Háza Múzeumként működik. A kiállított eszközök között is látni olyat, amivel a zirci apátot vallatták. Emlékeit később leírta, és megbocsátott mindenkinek. Az ’56-os forradalom idején kiengedték, de szabadsága nem tartott sokáig. Egészségi állapotára való tekintettel Pannonhalmára engedték, ahol azonban szobafogságon volt élete végéig, soha nem engedték, hogy visszajöhessen Zircre.

Amikor letartóztatták, meghagyta Sigmond Lóránt atyának, hogy tartsa össze a közösséget, ami nagyon nagy feladat volt, hiszen a feloszlatáskor kétszázötven főt számlált a rend. Lóránt atyának nagy szerepe volt abban, hogy a „föld alatt”, úgynevezett zugnovíciátusként működött tovább a ciszterci rend, tartották a kapcsolatot a rendtagok egymással. Az államhatalom 1950 és 1961 között nem volt képes őt semmilyen módon elkapni, akkor is csak besúgók által. Hét évre ítélték. A börtönben veserákot kapott, két év elteltével kiengedték, mert nem tudtak belőle vértanút faragni. Ő is Pannonhalmára került, majd rövidesen elhunyt.

Brenner János Anasztáz vértanúról sokan hallottak, de az kevésbé terjedt el, hogy a szombathelyi egyházmegyés pap is ciszterci volt élete végéig, pedig be lehet bizonyítani – mondta Bernát atya, és azt is megtudtuk, hogy hogyan. Endrédy Vendel apát és a dallasi elöljáró – akiből aztán Anzelm apát lett – leveleztek, és az egyik levélben, amely közvetlenül Brenner János meggyilkolása után keletkezett (senki nem ismerte Anasztázként, ez a rendi neve volt), Vendel apát azt írta, hogy „legyetek szívesen felajánlani három szentmisét Anasztázért”. Ha egy rendtag meghal, azért három szentmisét ajánlanak fel, és ha nem lett volna rendtag Brenner János, nem mondta volna ezt az apát – fűzte hozzá az emlékező.


Marton Bernát hangsúlyozta azt is,

a kommunista diktatúrában mindent átjárt a terror, félni kellett a besúgóktól, sokszor nem lehetett tudni, ki miért cselekszi azt, amit tesz. Sok esetben zsarolás következményeként történt a beárulás, de voltak önkéntesek, és sajnálattal jelentette ki, hogy a rendtársai között is voltak ügynökök, amit nem tudott, csak a haláluk után derült ki.


Az emlékező gondolatok után Egervölgyi Dezső hangsúlyozta, egy nemzet megmaradása attól függ, hogy mennyire őrzi meg lelkiismeretét, ébren tartó személyiségeit az emlékezetében. Az ünnepségen szavalatával közreműködött Wittmann György. Vecsey Katalin református lelkész mondott áldást és imádkozott együtt az emlékezőkkel.



Kelemen Gábor