A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Ha Isten bezár egy ajtót, mindig kinyit egy ablakot

Portrésorozatunk vendége Vachtler Erik önkormányzati főépítész


Ki mondaná meg, hogy a fiatalember már csaknem húsz éve áll a köz szolgálatában az önkormányzati hivatal munkatársaként? Bár ezer szállal kötődik Zirchez, a jásdi gyökereitől nem szakadt el, a festői környezetben található bakonyi kisfaluban él a családjával, ahol sok éven keresztül aktív közéleti szerepet, önkéntes munkát is vállalt.


– Az általános iskolát Jásdon végeztem, majd – mondhatjuk helyi hagyománynak is – mint jótanuló fiú a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Ezek az évek – amit a zirci bencés diákok példája is igazol – nem csak egész életemre meghatározó élményt jelentettek, de alapvetően határozták meg személyiségemet is – hangsúlyozza Vachtler Erik főépítész, majd hozzáfűzi,

a rend jelmondata – „Imádkozzál és dolgozzál” – azóta is alapvetően befolyásolják az élethez, a munkához való viszonyulását.


Győr városának hangulata magával ragadta, így nem volt kérdés, hogy az érettségi után hol folytassa tanulmányait, csak az, hogy milyen szakra jelentkezzen: végül unokatestvére javaslatára választotta a reál- és humántárgyak iránt is érdeklődő bencés diák a településmérnök-képzést. Erről akkor még vajmi keveset tudott, de az élet bebizonyította: jól döntött. Elvégezte az egyetemi kiegészítő szakot is, a diplomáját viszont – megannyi sorstársához hasonlóan a középfokú nyelvvizsga jelentette akadály előtt megtorpanva – ekkor még nem vehette át.

Vachtler Erik önkormányzati főépítész életét, munkáját a mai napig meghatározzák a bencés diákévek


Első munkahelye az akkor még működő KÖZ-VÍZ Kft. volt, majd 2004 februárjától a zirci építési hatóságon kamatoztathatta az iskolákban megszerzett tudást. Akkor még talán ő sem gondolta, hogy tizennyolc évvel később is ugyanazon a bejárati ajtón fog belépni hétköznap reggelente, csak már egy kicsit más pozícióban. Emlékszik, építési ügyintézőként kezdetben négy környékbeli település tartozott hozzá, majd később bővült az illetékességi területe.


A tizenhat év során számtalan jogszabályváltozást és igazgatási irányváltozást kellett átélnie, melyek közül a legnagyobb kihívást számára az ügyintézés digitalizálása jelentette. Aztán amikor az építésügyi hatóságot Veszprémbe telepítették, sokáig úgy tűnt, neki is meg kell válnia a várostól, de végül maradhatott, polgármester úr felajánlott számára egy állást a Városüzemeltetési Osztályon, melyet el is fogadott. „Ha Isten bezár egy ajtót, mindig kinyit egy ablakot” – ezt az idézetet állítja sorsának alakulása elé: az építési hatóság megszűnt ugyan Zircen, de a vírushelyzetben feloldották a nyelvvizsga-kötelezettséget, így kézhez vehette diplomáját, elődje távozását követően pedig betölthette a hivatalban a főépítészi pozíciót.


Bevallja őszintén, a kinevezést egy kicsit félve vállalta el, de egyáltalán nem bánta meg, mert ha merülnek is fel időnként nehézségek, akadályok, nap mint nap új kihívásokat, feladatokat tartogat ez a hivatás. Az önkormányzati főépítész összetett feladatkörében a legjellemzőbb ügyek közé tartozik a Zirci Közös Önkormányzati Hivatal illetékességi területén tervezett építkezések és a jegyzői hatáskörben engedélyezésre került telekalakítások leegyeztetése.


Vachtler Erik már évek óta a közbiztonsági referensi feladatokat is ellátja a hivatalban. Ennek keretében a Helyi Polgári Védelem szervezeti struktúrájának a kialakítása, az ezzel kapcsolatos ügyintézés, a készletek beszerzése, tervezése, illetve a katasztrófavédelem különböző terveinek, dokumentációinak az előkészítése tartozik a feladatai közé.

Két évvel ezelőtt a polgári védelem érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül emlékplakettet vehetett át a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatójától.

Vachtler Erik átveszi az emlékplakettet Dányi Béla tűzoltó dandártábornoktól, megyei igazgatótól

A hivatali munka mellett sokáig aktív közéleti szerepet is vállalt szülőfalujában, mely még a főiskola időszakában kezdődött és a mai napig nagyon fontosnak tartja az önkéntes munkát.

Kivette a részét a Jövőnk a Falu Jásd Egyesület megalapításából, melynek tevékenysége túlmutatott a kezdeti célon – egy teleház kialakításán és üzemeltetésén –, több értékmentő kezdeményezés is szárba szökkent belőle. Tanfolyamokat szerveztek, megteremtették a helyi fiatalok értelmes időtöltésének kereteit, helyszíneit, a települési és a szlovák nemzetiségi önkormányzatot segítve önkéntes munkával, gyűjtéssel járultak hozzá a tájház kialakításához, mely mára Bodzaház néven népszerű turistacélponttá, kulturális helyszínné bővült. Évekig szerkesztője volt a helyi újságnak, mely szintén sok, később hasznosnak bizonyuló ismerettel gazdagította őt.


Az önkéntes tevékenység szinte kijelölte számára az utat az önkormányzati képviselői munkához, melyet a választópolgárok bizalmából négy cikluson keresztül végzett.

Az eredmények között sorolja, hogy sikerült megmenteniük a helyi általános iskolát, mely tagintézményként ugyan, de a mai napig működik, kiépült a község szennyvízhálózata és eredményesen pályáztak a Bodzaház felépítésére. Képviselőtársaival együtt lemondott a 2010–2014-es önkormányzati ciklusban őt megillető tiszteletdíjról, hozzájárulva ahhoz, hogy közadakozásból megvalósulhasson a kirándulók által nagyon kedvelt Szentkút felújítása. A képviselőséget sok vívódás után adta fel, de mint mondja, az egyre több zirci feladat miatt már nem tudott annyi figyelmet szentelni neki, mint amennyit szerinte megkövetelt volna.

A mára népszerű turistacélponttá váló Bodzaház, korábbi tájház létrejöttében is érdemei voltak Vachtler Eriknek

A jásdi plébánián a Passió című előadás egyik szereplőjeként


Feleségének köszönhetően – aki több mint tíz évig volt a Zirci Városi Vegyeskórus aktív-, és a kórus „nyilvántartása” szerint jelenleg „levelező” tagja – a zirci kulturális életbe is belecsöppent. Kezdetben csak hallgatóként vett részt a koncerteken, de most már műsorvezetőként is közreműködik, és nem csak tolmácsolja a szövegeket, hanem részben azok írásába is belekóstolhatott, legutóbb a karácsonyi fellépésen mutatkozott írói vénájával.


Mint minden családos ember, ő is vajmi kevés szabadidővel rendelkezik. A hétköznapokat legszívesebben olvasással, hétvégenként és iskolai szünetekben pedig kirándulással tölti a család, a múzeumokat is előszeretettel látogatják. Örömét fejezi ki, hogy a példa ragadós, és mára a két fiuk, Edvárd és Rajnald is egyre szívesebben olvas, melynek pozitív eredményét az olvasásjegyeiken, a negatívumait a sokszor szülőket-izzasztó kérdéseiken mérhetik le.


Vachtler Erik nem titkolja, kapott már megkereséseket különböző helyekről az elmúlt évek során, de a város iránt érzett szimpátia és a munkahelyi közeg együttesen ösztönözték a maradásra, és reményét fejezi ki, hogy a vezetők bizalmával a jövőben lehetősége lesz folyatni a munkát.

Feleségét, Gurobi Melindát is a zirci hivatalban ismerte meg, és azóta is egy épületben dolgoznak, nemcsak egymáshoz, hanem a munkahelyükhöz is hűségesek.


Cikk: Kelemen Gábor

Fotók: Önkormányzat és Vachtler Erik archívuma