A gyógyítás gyémánttal ékesített útja

Hatvan éve érdemelte ki orvosi diplomáját dr. Hevesi Gusztáv nyugalmazott orvos, városunk díszpolgára, aki ez alkalomból átvehette a gyémántdiplomáját. A Doktor Úr október 3-án, azaz a mai napon ünnepli 87. születésnapját.

A tőle megszokott kedvességgel és udvariassággal fogad minket a házigazda, és azt a szobát ajánlja fel a riport helyszínéül, amely felér egy kisebb orvosi szakkönyvtárral: vaskos lexikonok zárják magukba a tudományt a polcokon, az íróasztalon friss folyóiratok terülnek el, egy másik bútordarab azokra a bőrtáskákra vigyáz, melyekkel sokszor sietett a betegek gyógyítására.

1961-ben vehette át orvosi diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen, gyémánttá tehát a tavalyi évben változott a gyógyításra feljogosító okmány, de a járványhelyzet miatt akkor elmaradt ennek kiosztása. Később az egyetem postai úton juttatta el a latin feliratú oklevelet és egy újságot, melyben megörökítették az új gyémántdiplomások nevét.

Annak ellenére, hogy nem volt orvos a családban, Guszti bácsinak már kisgyerekkorában megtetszett ez a hivatás, segíteni a beteg embereken, így hát nem is lehetett kérdés, hogy a gyógyítás útjára lép.

Már az általános iskolában is ilyen irányultságot vett, a középiskolát Pápán végezte, majd ezt követően nyert felvételt a pécsi egyetemre, melyet „Cum Laude” minősítéssel abszolvált. Visszaemlékszik a második világháború éveire, a nehéz anyagi körülményekre, amikor édesapja katonaként fogságba esett és édesanyjuk egyedül nevelte a három gyermeket, valamint az árván maradt öccsét.

Guszti bácsit a diploma megszerzését követően behívták tartalékos katonatisztnek, ekkor központi oktatáson és gyakorlaton vett részt. A hivatását abban az időszakban kezdte meg Zircen, amikor a bányászok letelepedésének következtében a település lakosságszáma évről évre gyarapodott. Ráadásul a III. számú körzetben végezte praxisát, amely folyamatosan fejlődött az építkezések miatt: hozzátartozott az Iker-telep, a Bakonybéli út környéke és a közeli puszták lakosságát is el kellett látnia. Megkönnyítette a dolgot, hogy a házasságkötést követően sikerült beszerezniük egy autót. Délelőtt Zircen rendelt, délután a vidéket járta, az első tíz évben pedig az ügyelet is a körzeti orvosok feladatai közé tartozott. Akkoriban még a nagy bakonyi telek is nehezítették a helyzetet, előfordult, hogy a hókotró segítségével tudott csak kiszállni a betegekhez. A forgalmuk akkor csökkent valamelyest, amikor a kezdeményezésére háromról négyre növelték a körzetek számát.

Érdekesség, hogy az ötvenegy éves szakmai pályafutást három 17 éves ciklusra lehet felosztani: az első a körzeti orvosi időszak, majd ehhez még hozzájött a családorvosi szolgálat. A következő tizenhét esztendőben – az üzemorvos-tanból történő szakvizsga megszerzését követően – a zirci termelőszövetkezetnek és a Mezőgépnek volt az üzemorvosa dr. Hevesi Gusztáv, majd – már a nyugdíjas évek mellett – a foglalkozás-egészségügyi szakrendelést vezette Zircen. A fél évszázadot felölelő hivatása során a statisztikai adatokat figyelembe véve közel ötszázezerre becsüli a betegekkel való találkozások számát.

Azt mondja, régi vágya teljesült azzal, hogy gyógyíthatott, és bár voltak kihívások a működési feltételeket és esetenként a higiéniai viszonyokat illetően, sikerült felülkerekedni ezeken, személyének és munkájának elismerése lelki erőt adott a folytatáshoz.

Kiemeli, hogy a pályatársaitól is sok támogatást kapott Zircen, példaképének tartja dr. Luksz Sándor egykori kórházigazgatót, aki gyermekkorában meg is operálta és a szakmában tőle érkezett a legtöbb segítség. Dr. Monszpart László igazgatót is megemlíti, akivel a sors már az egyetemi évei alatt összehozta, gyakorlati oktatójuk volt a szintén nagy szaktekintélyű sebész.

A Doktor Úr fiatalkorában futballozott és birkózott. Amikor pedig nem kellett magára öltenie a fehér köpenyt, aktív közéleti szerepet is vállalt Zircen. Tagja volt a városi önkormányzat képviselő-testületének, sőt egy rövid ideig, amikor a szükség úgy kívánta, kötelességének eleget téve korelnökként a polgármesteri tisztséget is betöltötte.

Számos kitüntetéssel díjazták a munkáját, s hangsúlyozza, hogy ezek közül a helyi elismerésekre a legbüszkébb.

2004-ben Zirc Város Díszpolgárává avatták. Az egészségügyi minisztériumtól kiérdemelte a „Kiváló Orvos” címet és egy dicséret is érkezett a szaktárcától. A honvédelmi minisztertől is kapott egy rangos elismerést, a magyar vöröskereszt országos kitüntetését is megtiszteltetésnek érzi, és a maguk módján az üzemek is gondoskodtak mindig a munkája megbecsüléséről.

Tíz éve fejezte be aktív pályafutását, de azt mondja, nincs olyan időszak a nap huszonnégy órájában, amikor unatkozna.

Orvosi, egészségügyi magazinok, folyóiratok előfizetője – van olyan, amit ajándékba kap –, folyamatosan nyomon kíséri az orvostudomány fejlődését. Jár templomba, olvas evangélikus lapot is. Feleségével hatvanhárom éve élnek boldogan együtt, házasságukból két gyermek született, négy unokával és két dédunokával büszkélkedhetnek.

A Doktor Úr egész életében kétszer volt beteg – egyszer, a harmincas éveiben kórházba is került –, talán nem is nagyon engedhette meg magának, hogy ágynak dőljön, hiszen őt a gyógyítás útjára rendelte a sors. Az egészség mellé szegődött, és szerencsére így ünnepelheti a születésnapját.