A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Gondolatokat ébresztő tájképek, csendéletek


Kecső Lajosné festményeiből nyílt kiállítás a Békefi Antal Városi Könyvtár közművelődési klubtermében.


Az alkotót, a közreműködőket és a közönséget a házigazda intézmény részéről Csaba Lilla köszöntötte. Katonáné Orbán Etelka és Terebessy Szilveszter zenés műsora adta meg az alaphangot a kulturális délutánhoz, egy Neoton és egy Tom Jones-slágert adtak elő.



A kiállítást Németh István nyugállományú tábornok nyitotta meg. Megtisztelőnek nevezte a felkérést, hogy volt pályatársa, kollégája feleségének a tárlata elé fűzhet gondolatokat. Ismeretségük közel huszonöt évre nyúlik vissza, ezért „Irénkének” szólította a művésznőt.


„A művész célja, hogy megélt élményei, benyomásai, ars poeticája megjelenjenek az alkotásaiban és közvetítse azokat a tárlat látogatója felé. Egyéniségén és a művészeti eszközök sokszínűségén keresztül különbözőképpen érinti meg a nézőt, különböző gondolatokat ébreszt a látogatóban. Ez történik Kecső Lajosné Irénke tájképeit, csendéleteit bemutató kiállításán is. Gondolatokat, benyomásokat ébreszt, és ezzel a művész célját talán már el is érte”

– mondta Németh István, aki a képek befogadását különleges élménynek nevezte, úgy fogalmazott: „A nézőben valamilyen feszültséget gerjeszt, vagy meglévő feszültséget old fel, ezzel hozzásegít a feltöltődéshez, élményben részesít.



A művésznőről elmondta, Nyíregyházán született, fiatal felnőtt korában festőművész mellett tanult rajzolni, festeni, és nem áll távol tőle a verselés sem. Férjhez ment, gyermekei, unokái születtek, így kevés ideje maradt a festői önkiteljesedésre. Az élet nem volt mindig kegyes hozzá, egy időre kivette kezéből az ecsetet, erről az időszakról egyik versében is ír. Szerető férje és családja erőfeszítése révén újra festeni kezdett. Azt vallja, hogy aki ecsetet, tollat vesz a kezébe, az sohasem magányos, alkotás közben vele van a lelke minden csodálatos érzésével együtt. Sokat túrázik a Bakonyban, ezért gyakran nyúl az örök forráshoz, a természethez, és hittel vallja, hogy a magyar tájak sok olyan szépséget mutatnak, amelyek ecsetet kívánnak.


Németh István beszélt arról is, hogy a mai festőművészek gyakori témája a tájkép, melyre a tárlatlátogatók részéről is növekvő igény van.

„Egyre nagyobb vonzódást érzünk a természet iránt, menekülünk a városok pora, zaja, a mindennapi stresszhatások elől a természetbe, a szabadba. Menekülünk a hegyekbe, erdőbe, vízpartra, ligetek csendjébe, hol nem csak testi, hanem lelki felüdülést is keresünk.”

A tájképről úgy fogalmazott: a festők és a tárlatlátogatók számára is a kikapcsolódás, a gondolatokban történő elmélyülés forrása, s a művésznő tájképei is kifejezik a természet szeretetét, sajátos, nyugodt hangulatot árasztanak.



A csendélet témái is a természetből fakadnak, a virágok ezernyi színárnyalatai, lefestése mindig is izgatták a festő fantáziáját, szín- és formagazdagságának festővászonra vitele lehetőséget nyújt a függetlenség kifejezésére, a színek és formák természetben előforduló végeláthatatlan, néha vibráló vagy máskor egyszerű játékának ábrázolására, ami felfedezhető Kecső Lajosné csendéleteiben is. A tárlatot szemlélő is érzékelheti, hogy az alkotásokat az egyszerű vonalvezetés, a letisztult ábrázolás jellemzi, törekvés a festmény és a látogató közötti párbeszéd kiváltására. Az alkotásokban megjelenő mélyen átélt érzések alkalmasak arra, hogy a tárlat látogatójában gondolatokat ébresszenek, vizuális élményeket váltsanak ki – mondta megnyitóbeszédében Németh István, figyelmébe ajánlva mindenkinek a kiállítást.


Ezt követően ismét az előadópáros következett, újabb két dallal tették színesebbé a rendezvényt. Máté Péter „Azért vannak a jóbarátok” című nótáját a közönség is dúdolta.


Végül a kiállító, Kecső Lajosné szólt a közönséghez. Mint mondta, nagy megtiszteltetés érte akkor, amikor Németh István megnézte a veszprémi kiállítását, s kérte, hogy hozza el a festményeit Zircre is. Ennek örömmel tett eleget, hiszen a Bakony a szíve csücske, nagyon sokat kirándulnak ezen a tájon. Minden közreműködőnek átadott egy kis ajándékot, s a közönséget is megajándékozta – festményei mellett az egyik versének a felolvasásával.


Kecső Lajosné a budapesti Cserhát Művész Társaság festőművésze, tagja a Honvéd Kulturális Egyesület festőtagozatának, a Fegyveres Erők Veszprémi Körzeti Nyugállományúak Klubjának. Festményei számos kiállításon jelentek meg. A főváros egyik galériájában oklevéllel is kitüntették. „A vihar közeleg” című festményét egy budapesti színház válogatta be nézőtéri beszélgetéshez. A „Kemény tél” című képe egy országos pályázaton Arany-csillag díjat nyert. 2016-ban egy kecskeméti montázsmagazin gondozásában megjelenő antológiában három verse és egy festménye jelent meg. A Békefi Antal Városi Könyvtár közművelődési klubtermében nyíló tárlat június 8-ig tekinthető meg.


Kelemen Gábor