A forradalom szele a bakonyi hegyek közé is beférkőzött

- Az 1956-os forradalom bátorságot és kitartást mutatott számunkra, és mi, zirci polgárok ma is ebből meríthetünk erőt. Városunk gazdag történelmi és kulturális öröksége emlékeztet minket arra, hogy mindig törekedjünk a közösségünk javára és fejlődésére.

Kacsala István, Zirc város polgármestere hangsúlyozta ezt beszédében, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékező ünnepségen, az ’56-os emlékkőnél, a Nemzeti Gyásznapon.

November 4-ét a magyar történelem legsötétebb napjai közé sorolta az ünnepség szónoka, mint mondta, ezen a napon a szabadság szikrája, amely október 23-án fellángolt, kegyetlenül elfojtásra került. A forradalom szelleme azonban a leverése ellenére is tovább élt, a forradalmárok, a szabadságharcosok és az áldozatok emléke soha nem halványul el.

„Ők azok, akik vérükkel írták be magukat a történelem könyveibe. Ők azok, akik bátran szembe szálltak a túlerővel, hogy egy szabadabb és igazságosabb Magyarországért küzdjenek. Az ő bátorságuk és elszántságuk olyan értékeket képvisel, amelyeket soha nem szabad elfelejtenünk”

– emelte ki a városvezető, majd rátért a történelmi esemény helyi vonatkozásaira is, hiszen ahogy fogalmazott,

„a forradalom szele nem csak a főváros utcáin söpört végig, hanem a bakonyi hegyek közé is beférkőzött”.

Emlékeztetett, hogy

a forradalom szikrája térségünkben a dudari bányában lobbant lángra, majd egészen Zircig elért, ahol a hősök szobránál már ezres nagyságúra duzzadt a tömeg.

Október 26-án a kultúrházban megalakult a Zirci Járási Forradalmi Nemzeti Tanács, melynek első intézkedései közé tartozott többek között a Zirc és Vidéke újság beindítása. A forradalmi tanács november 1-jén érte el végleges formáját tizenhat fővel. A járás minden településéről és a zirci nagyüzemekből is érkeztek küldöttek a Petőfi Sándor utca 4. szám alatt megtartott gyűlésre. Elnöke dr. Tóth Ferenc, elnökhelyettese Adlovits István, a járási tanács instruktora, titkára dr. Sarlós Géza lett.

Halottak napja alkalmából megemlékezést tartottak a hősök emlékművénél, ahol Pongrácz Jánosné tanárnő elszavalta saját ’56-os versét és Arany János „Magányban” című költeményét. Megjelent az újraindított Zirc és Vidéke második száma, címlapján a Kossuth-címerrel és a Nemzeti dal esküszövegével, hasábjain a nemzetőrségbe való toborzóval. November 3-án megalakult a rend fegyveres védelme és a megszálló szovjet csapatok elleni küzdelem jegyében a nemzetőrség a bányatechnikus Boldizsár Gábor parancsnokságával. Fegyverbe főleg a bányászszálló fiataljai álltak, de gyenge felszereltségük miatt inkább csak rendvédelmi feladatot teljesítettek – tudtuk meg.

Miközben Zirc lakossága forradalmi hevületben égett,

november első napjaiban az új kormány már megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, stratégiát váltott, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélkül háborút indítottak hazánk ellen.

Kacsala István szólt a forradalom leverését követő megtorlásokról is, amelyek a zirci események kiemelkedő alkotóit sem hagyták érintetlenül. Börtönbüntetésekkel, közbiztonsági őrizettel, rendőrhatósági felügyelettel intézkedtek ellenük, volt, aki a kistarcsai internálótáborba került.

„Zirc különleges helyet foglal el a nemzet szívében, és a jövőben is célunk, hogy e várost olyan hellyé tegyük, ahol az összefogás, a szolidaritás, és a közös értékek vezérelnek minket. Ahogy a forradalmárok szembenéztek a túlerővel, mi is készen állunk arra, hogy együttműködéssel és elkötelezettséggel dolgozzunk városunk virágzásáért. A hőseink emléke arra kötelez bennünket, hogy mindent megtegyünk Zirc és a magyar nemzet jövőjének érdekében”

– zárta gondolatait városunk vezetője, végül a Zirc és Vidéke újság forradalmi számában megjelent idézettel búcsúzott a hallgatóságtól.

A történelmi egyházak részéről Vecsey Katalin református lelkész és Huszár Lőrinc plébános mondott áldást,

majd az emlékezők mécseseket helyeztek el az ’56-os emlékkő talapzatánál.

A Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB, valamint a Zirci Országzászló Alapítvány által szervezett ünnepségen közreműködött Csaba Lilla.